A 16 éves Demény Laurával és Lizával, a szombathelyi egyetem röpiseivel beszélgettünk.

Egy sportot űztök , egy csapatban játszotok, egy suliba, egy osztályba jártok. Mindenben hasonlítottok egymásra, vagy sok mindent másképp láttok?


Liza


Liza: Nehéz elhinni, de mi kétpetéjű ikrek vagyunk. Ennek ellenére elég nagy a hasonlóság köztünk mások szemébe. Az enyémben nem. Mind külsőre, mind belsőre is különbözünk néhány dologban. Régebben a Laura volt a domináns kettőnk közül, most én. Az ízlésünk hasonló mind ételben, fiúban, öltözködésben, de volt már rá példa, hogy ami egyikünknek tetszett, szerette, a másik nem. Ez mindig változó.


Laura


Laura: Ez így igaz! Általában megegyezik az ízlésünk. Régen szerettünk egyformába öltözni, mostanra ez változott. Ételben van amit én szeretek jobban, van amit a Liza. Pasik terén hasonló az ízlésünk, de nyilván mindkettőnknek megvan a maga ideálja. Mindenben támogatjuk, és segítjük egymást.

Hogy találkoztatok a röplabdával?

Liza:Kiskorom óta közel áll hozzám a sport. A szüleim már babatornára is vittek minket. Szinte mindent kipróbáltunk, mindig új dolgot szerettünk volna csinálni, sose ragadtunk le egynél. Volt amit évekig csináltunk, de volt olyan is, amibe hamar beleuntunk, mert úgy éreztük az távol áll tőlünk!

Laura:6 évesek voltunk amikor szóba jött a röplabda anyuék ismerőse által. Elmentünk egy edzésre és azonnal beleszerettünk. Ez köszönhető az akkori csapatnak, de legfőképpen az első edzőnknek, aki mindenben segített, akit a mai napig imádok!

Liza:Ha Ő nem lett volna, nem biztos, hogy mai napig röplabdáznék.

Ha akkor nem kezdtek el sportolni, röpizni, azaz ma nem sportolnál, akkor…?

Liza:Meg se fordult eddig a fejemben, hogy nem sportolnék. Nem tudnám elképzelni az életemet sport nélkül. Ha viszont úgy alakulna, vagy nem adódna meg ennek a lehetősége, akkor egy fantasztikus közösségtől fosztanám meg magam. Egy csapat, egy kis család, akik összetartanak. Emellett a versenyek is nagyon hiányoznának és azoknak a feelingje.

Laura:Szeretek sportolni. Ha nem sportolnék, akkor hiányozna a csapat, az edzések, de legfőképpen a meccseken átélt öröm és küzdelem.

Ha már küzdelem, eddig milyen sikereket értetek el?

Liza:Rengeteg versenyt tudhatok a hátam mögött, velük együtt szerencsére érmeket is. Kezdetben mini kupákra jártam, majd jöttek a nagyobb rendezvények - OSB, OGYB... A legnagyobb sikert a tavalyi csapatommal, a VSA-val értem el, NB II-es bajnokok lettünk felnőttben és juniorban egyaránt. Az egyesületnek köszönhetően kerültem át a Nagy Lajos gimnázium sport tagozatára. Iskolai csapattal idén, országos 4. helyezést értünk el. Minden ilyen siker, nyert meccs egy felejthetetlen élmény, ez az érzés leírhatatlan.

Laura:Nagy Lajosban egy rettentően jó röpi csapat alakult ki. Én is nagyon büszke vagyok arra, hogy az idén országos 4. helyezést értünk el, illetve a tavalyi bajnoki aranyra is. Számomra minden meccs fontos, hiszen mindegyiknek megvan a maga élménye!

Ki milyen poszton játszik?

Liza:Jelenleg szélső ütő vagyok, de az edzőm már feladó-átlóba is betesz. Mind a két poszt nagyon tetszik és úgy gondolom ez(ek) a megfelelő(ek) számomra.

Laura:Szélső ütőként kezdtem, jelenleg center vagyok. Mindkettőt szeretem. Úgy érzem, ha meg van az összhang a feladóval centerben bármire képes vagyok.


Laura és Liza


Abban a korban vagytok, amiben sok kortársatok az NB I felnőttben játszik, sok pedig az NB II juniorban, ez persze sok mindentől függ. Jelenleg az NB II-es egyetem csapatában játszotok. Ez így rendben van?

Liza:Úgy gondolom, hogy amilyen szinten vagyok az megfelel az NB II-es szintnek. Az NB I-hez több mindenre lenne szükség, de én jól érzem itt magam és inkább átélem a győzelem örömét, minthogy folytonos vereségek érjenek.

Laura:Én is jól érzem magam az NB II-ben. Persze egyszer fel szeretnék jutni az NB I-be, de úgy gondolom, hogy ahhoz meg fejlődnöm kell.

Hetente mennyit sportoltok. A röpi mellett milyen más sportok jönnek be?

Liza:A tanulás és az edzések mellett nem igazán fér bele más sport, de mindent szeretek csinálni, ami talán a múltamnak köszönhető. Nem vagyok az a rajongó típus, aki minden meccset megnéz a tévében. Egyszer-kétszer előfordul, hogy megnézek akár egy röpi meccset vagy mást, de nem jellemző rám. Nincs kimondottan kedvenc játékosom, csapatom. Minden sportágban mások a szabályok, a rendszer, így a maga módján az összes érdekes, épp ezért tetszik mindegyikben valami.

Laura:Egy héten háromszor van délután, kétszer pedig délelőtt edzésünk. Sajnos a tanulás és a sport mellett nincs másra időm. Tévében szeretek sportokat nézni, NB I-es röpi meccseket főleg, hiszen sokat tanulhatok belőlük.

Sportolók nagyon babonásak, ti is?

Liza: Egyáltalán em vagyok babonás. Nekem egy átlagos meccs előtti készülődésem olyan, mint egy átlagos nap. Előfordult már, hogy néztem motivációs videót, de ez csak akkor fordult elő, amikor nagyobb tétje volt a meccsnek. A kabalám a családom és a barátaim. Nekem az ő támogatásuk ad erőt a megmérettetéseken.

Laura: Nem vagyok babonás. Néha nézek meccsek előtt motivációs filmet, de nekem az is épp elég energiát ad, hogy a testvéremmel melegítek be, és játszom vele egy pályán. Nem beszélve a szüleimről és a barátaimról, akik mindig szurkolnak és támogatnak!

A röpis lányok a formás alakjukról „híresek”, amit a pici, feszes nadrág ki is emel. Ezalól ti sem vagytok kivételek!

Liza: Én nem vagyok megelégedve az alakommal, mint jó néhány lány, de emellett tisztában vagyok az adottságaimmal, és azzal is, hogy mennyi mindent köszönhetek a röplabdának. Nem vagyok visszafogott, de nem vagyok magamutogató sem. Szeretem, ha dicsérnek és nyilván jól is esik, de nem szalad el alattam a ló emiatt.

Laura: Barátaim közül sokan szeretik a röplabdát, persze nem kizárólag a meccs miatt… Persze velem is előfordul, hogy megdicsérik az alakomat, ennek ellenére van még edzeni valóm bőven.


Együtt a pályán.


Mennyire fontos számotokra a megjelenés, a divat…?

Liza: Ez helyzettől, szituációtól függ. A hétköznapokon inkább laza ruhákban szeretek lenni, különleges eseményeken pedig kiöltözni. Számomra fontos a megjelenés, mert az sokat elmond egy emberről. Adok a külsőmre. Követem a divatot, szeretem újítani a ruhatáram. Imádok vásárolni és imádom felvenni az új ruhákat, cipőket.

Laura: A hétköznapi napokon altalában lazán öltözködőm, de ez függ az alkalomtól. A divatot természetesen követem, és s próbálok annak megfelelően öltözködni!

Sok tini fiú, lány szeret sütni, főzni, sok meg nem. Ti melyik csoporthoz tartoztok?

Liza: Sütni jobban, mint főzni. Laurával kiskorunkban is sokat sütöttünk. Ha nem is lett szép eredménye, mi nagyon élveztük a sürgés-forgást a konyhában. Mostanában nem nagyon tesszük magunkévá ezeket a dolgokat, de mindig segítünk anyának, és ha úgy van, egy egyszerű menüt mi is összehozunk. A specialitásom és egyben a kedvencem a palacsinta. Bárhol, bármikor, bármennyit...

Laura: Kedvencem kiskorom óta az aranygaluska, amit a mamára bízok!

Egy hónap múlva lesztek 17 évesek. A gimi után is közösen képzelitek el a folytatást?

Liza: Ezen nagyon sokat gondolkodtunk már, főleg az utóbbi időben. Jelenlegi állás szerint szeretnénk együtt maradni. Tanulásban is egyezik az érdeklődési körünk

Laura: Apa szeretné, ha kipróbálnánk magunkat strandröpiben is. Tanulás terén pedig már sok minden szóba jött, de még nem tudjuk mi lesz.