A 20 éves keszthelyi Németh Zsófiát kerestük fel, aki Gyenesdiáson tanulta meg a röplabda alapjait, tavaly óta az NB II-es pécsi egyetem csapatának a játékosa. Beszélgetés végén pedig készítettünk róla pár fotót.

Egyértelmű volt, hogy röplabdázni fogsz, vagy próbálkoztál más sportokkal is?

Annak idején szüleim buzdítására kezdtem el sportolni. Már általános iskolában is nagyon érdeklődtem a sportok iránt, jártam sportszakkörre is, ahol a legfontosabb alap sportágakba betekintést nyerhettem. 10 évesen kezdtem el röplabdázni. Két sport jöhetett szóba akkoriban. Az egyik a kézilabda, a másik a röplabda volt. Akkor az utóbbira esett a választásom, és azóta is ennek a sportágnak a szerelmese vagyok. Ez azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Kezdetben mindenképp kézilabdázni szerettem volna, mert mindig is nagyon tetszett ez a sport. Erről azonban szüleim lebeszéltek, annál az oknál fogva, hogy nem lánynak való a kézilabda: túl durva ahhoz, hogy nyugodt szívvel elengedjenek az edzésekre. Így hát meggondoltam magam és elkezdtem röplabda edzésekre járni. A család egyik barátja már nagyon sokszor érdeklődött utána, hogy lenne e kedvem elkezdeni nála játszani? Sokáig győzködött, és végül a szüleim bátorítására és persze önszántamból is eldöntöttem, hogy belevágok. Ezt követően az első edzés után teljesen beleszerettem ebbe a sportba. Persze más sportokat is kipróbáltam, de nem volt egyik sem olyan komoly, hogy rendszeresen edzésekre járjak.

Család hatására kezdtél el sportolni, de a családban voltak/vannak sportolók? Volt kitől örökölni a sport szeretetét?

Édesapám is röplabdázott, édesanyám pedig tornász volt gimnazista korában. Rajtuk kívül az egyik nagymamám kézilabdázott, valamint az ő testvére még mindig komolyan űzi a műlovaglást és műugratást is. Édesanyám unokatestvére szintén röplabdázik, és még vannak röplabdához köthető illetők a családban. Ezek alapján tehát volt kitől örökölnöm a sport szeretetét.

Gyenesdiáson nevelkedtél/játszottál, itt mi volt számodra azok a legszebb pillanat, amire a későbbiek is szívesen vissza fogsz emlékezni?

Számomra a legemlékezetesebb pillanatok mind azok voltak, amiket a csapattársaimmal együtt tölthettem el a pályán kívül, mint például a több napos Eötvös kupán, vagy nyáron a strandon. Persze minden pályán töltött perc is az volt. Ezek közül a legemlékezetesebb a debreceni Eötvös Kupán strandröplabdában elért második helyezésem volt, amelyet egyik számomra nagyon kedves barátommal, egyben gyenesi csapattársammal együtt értünk el. Ez azért volt kifejezetten izgalmas és emlékezetes élmény, mert nagyon sok NB I-es, NB II-es csapat felett győzedelmeskedtünk, és csak a cseh válogatott csapat ellen kaptunk ki ezen a tornán. 17 évesként úgy éreztem, hogy ez elég nagy teljesítmény, akkor először éreztem azt, hogy büszke vagyok, és ki tudtam hozni magamból az, amit szerettem volna. Tulajdonképpen minden egyes együtt töltött perc felejthetetlen marad számomra, akármilyen csekélynek is tűnnek. Ha ők nem lettek volna, akkor nem biztos, hogy ennyi ideig kitartok emellett a sport mellett, hisz részben miattuk is szerettem bele ebbe a sportba.

Tavaly ősz óta Pécsett tanulsz és játszol. Könnyű volt a váltás? Mennyire játszott fontos szerepet az egyetem kiválasztásánál, hogy itt van nagyon jó röpi csapat?

A váltás sokkal könnyebb volt, mint ahogy vártam. A lányok nagyon befogadóak és közvetlenek voltak velem szemben. Ebben persze az is nagy szerepet játszott, hogy rajtam kívül még 3 új tag is jött a tavalyi szezonban. Így sokkal könnyebben nyitottak felénk ők is. Valamint mivel ez egy egyetemi csapat, elég gyakran váltakoznak a tagok, ami megint csak hozzájárul ahhoz, hogy közvetlenebben az új tagokkal. Az egyetemválasztásban fontos kritérium volt, hogy legyen legalább NB II-es szintű csapat, de az eredeti tervemben budapesti egyetem szerepelt, ha az én szakpárom indult volna az ELTE-n, vagy valamelyik másik pesti egyetemen. Ott több lehetőségem is lett volna játszani, de nem így alakult. Ezt eleinte bántam, de miután megismertem a pécsi környezetet, légkört, embereket, rájöttem, hogy jól döntöttem.

Az idén ezüstérmesek lettetek az NB II nyugati csoportjában, ezzel elégedettek vagytok, vagy közel volt az arany, ami meglehetett volna?

Szerintem meglehetett volna akkor, hogyha egy kicsit összeszokottabb lett volna a csapat, illetve kevés cserénk volt, akiket lehetett volna játszatni a húzósabb helyzetekben is. Mindezek ellenére szerintem az egész csapat nevében mondhatom, hogy tudásunknak megfelelő volt a teljesítményünk. A saját nevemben pedig azt tudom mondani, hogy a teljesítményemmel nem vagyok megelégedve, mert tudom, hogy ennél többre is képes vagyok, de nem sikerült minden úgy, ahogy szerettem volna, valamint egy vállsérülés is akadályozott a megfelelő minőségű játékban. Ennek ellenére a csapat teljesítményével én elégedett vagyok, szerintem mindenki kihozta magából közel a legjobbat. Az első helyet pedig jövőre megpróbáljuk behúzni, amiért mindent meg fogunk tenni.

Milyen szakon tanulsz?

A Pécsi Tudományegyetemen tanulok matematika testnevelés szakon, és ha minden jól megy, akkor 5 év múlva gimnáziumi tanár lesz belőlem, de emellett szeretnék egy röplabda, és egy úszó edz tanfolyamot is elvégezni.

Mikor nem röpizel, akkor….?

Amikor nem röpizek, akkor szeretek minél több időt tölteni a barátaimmal, sok zenét hallgatok, szeretem a filmeket is, illetve ha van valami izgalmas könyv, ami megtetszik, akkor azt is szívesen elolvasom. Nagyon sokszor szoktunk csak sétálgatni és közben beszélgetni a barátaimmal, illetve az összeülős estéket is szeretjük. Próbálok minél több időt tölteni a családommal is, de sajnos év közben ez nem mindig sikerül. Nyáron kicsivel egyszerűbb dolgom van, mert több a szabadidőm, és nem vagyok 3 órányira az otthonomtól. Szeretek úszni is. Nyáron majdnem minden szabadidőmet a strandon töltöm.













Fotók: sziasport.com