A 25 éves Horváth Kata 10 évig Szany kézilabdacsapatának a kapuját védte, ma Hegykőt erősíti.



Mindig kézis szerettél volna lenni, vagy próbálkoztál más sportokkal is?

A kézilabdával az általános iskolában ismerkedtem meg, szívesen jártam el iskola után edzésekre a tanulás mellett. Mellette fociztam is, de sajnos később a kettő nem fért össze, így az egyikről le kellett mondanom, ami végül a foci lett. Édesapám nagy sportrajongó, nagyon sokáig edzősködött, sok csapat neki köszönhet számos sikert. Általa 2005-ben kerültem Szanyba, ahol ő volt sokáig az edzőm és tőle tanultam meg a kézilabda alapjait, amire nagyon büszke vagyok. 2006-ban kaptam meg hivatalosan az igazolásomat.

Egyenes út vezetett a kapuba, vagy próbálkoztál mezőnyben is?

A pályafutásomat mezőnyjátékosként kezdtem. Bal kezesként a jobbszélső posztot játszottam, nem kapusnak készültem. Az egyik edzésen, sajnos nem volt kapusunk, beálltam, gondoltam mi baj lehet, akkor derül ki, hogy elég jó érzékem van hozzá, így attól a naptól fogva kapusként kezdtek el velem foglalkozni.



Minden kapus flúgos?

Minden kapus egy kicsit flúgos, nem sokan vállalják be ezt a posztot. Talán kicsit magamat is annak tartom, és úgy gondolom, hogy a kapu már valamilyen szinten hozzám tartozik, az életem része, és szerintem nem vagyok ezzel egyedül!

Kapusoknál babonásabb sportolót nehéz találni, neked is van babonád, kabalád, különleges rituáléd?

Nem tartozom a nagyon babonások körébe, persze nekem is vannak meccs előtti rituáléim. Például mielőtt elkezdődne a játék, megérintem a kapufát, néha még beszélek is hozzá.

Kapusposzt egy veszélyes műfaj, szereted az életben a veszélyeket, a kalandokat? Kapuban soha nem féltél, vagy hogy küzdötted le?

Nem egyszerű a kapusok élete! Mindig is szerettem a veszélyeket és a kalandokat, unalmas is lenne az élet nélkülük. Mindenkiben van egy cseppnyi félelem, csak van, aki jól leplezi. Sajnos ennek a posztnak megvannak a veszélyei, hogy megdobnak, eltalálnak olyan helyen ahol kellemetlen, vagy jobban fáj. Én is voltam már ilyen szituációban nem is egyszer. Javarészt szélről érkező lövéseknél van bennem némi félelem, de szerencsére a jelenlegi edzőmmel már dolgozunk ennek a leküzdésén, ami remélem sikerülni is fog.



Hegykő csapata.



Az elmúlt 10 évben a csapat többször is felállhatott a megyei bajnokság dobogójára, kétszer meg is nyertétek. Tavalyi évetek nem sikerült, mindenki többet várt tőletek (Szany a 15 csapatos mezőnyben a nyolcadik helyen zárt).

Sajnos elég sokan megsérültek az előző szezonok alatt, volt, aki már nem is vállalta be felépülése után a játékot. A fiatalok elkerülnek a faluból, nagyon utánpótlásról sem beszélhetünk, mert az általános iskolából kikerülve a nagyvárosban folytatják tovább tanulmányaikat, így ott is kézilabdáznak tovább. Ez sajnos nagy hátránya Szanynak! Mindenki többet várt a csapattól, küzdöttünk és kitartottunk a végsőkig, volt hogy csere nélkül játszottuk végig a meccset.

10 éve kaptál Szanyban igazolást, 10 évvel később – az idén nyáron- Hegykőre igazoltál! A Győr megyei bajnokságban jól álltok, 8 forduló után 6 győzelem áll a csapat mellett!

A legfőbb indokom a váltásra az volt, hogy jelenleg Sopronban lakom és dolgozom - mint gazdasági-és pénzügyi ügyintéző- így közelebbi csapatot kellett keresnem, mivel nem szerettem volna abbahagyni a kézilabdát. Átigazolásom előtt, volt lehetőség elmenni a csapattal egy strandkézilabda tornára, ahol összeismerkedtünk és mondhatom, hogy megszerettem őket. Akkor döntöttem el, hogy szívesen folytatnám velük tovább a megyei bajnokságot. A másik nagy indokom az edző volt, sajnos Szanyba már jó ideje nem volt úgymond kemény edző a csapat élén, és úgy gondoltam, hogy tudnék még hova fejlődni, ha foglalkoznak velem. Szerencsére így is lett. Nagyon sok mindent tanultam már átigazolásom óta, és még tanulhatok is, hogy aztán egyre magabiztosabban állhassak a csapattársaim mögött a kapuban! A cél mindenképpen az érem, szerencsére jól megy a csapatnak, sikeresen helytállunk a mérkőzések során, és remélhetőleg a szezont az első két hely valamelyikén zárjuk majd.