A 17 éves Szabó Dóra, az NB II-es Bük felnőtt kézilabdacsapatának a házi gólkirálynője, a bajnokság egyik legeredményesebb játékosa.

119 góllal áll a felnőtt bajnokság góllövőlista dobogóján.
Tavaly 133, két éve pedig 44 gólt ért el a felnőttek között.
5 év alatt 597 büki (junior, felnőtt) gól fűződik a nevéhez.



Mikor és honnan indult el a pályafutásod?

2007-ben a helyi általános Iskolában kezdtem el kézilabdázni. Ezt megelőző években balettoztam és a rock and rollt is kipróbáltam, de egyik sem fogott meg igazán. Testvérem egy évvel idősebb nálam, ő már akkor kézilabdázott mikor én még óvodában jártam. Szinte minden meccsükre, edzésükre kijártam. Amikor az idő engedte kimentünk otthon az udvarra és akár több órán keresztül dobáltunk, cseleztünk, ugráltunk. Mondhatjuk, hogy első látásra beleszerettem a kézilabdába, és ezt főleg a nővéremnek köszönhetem, aki ugyancsak bizalmat kap az NB II-es felnőtt kézilabdacsapatban itt Bükön A családomban mindenki sportolt valamit. Nagypapám és apukám focizott, anyukám pedig kézilabdázott.

Sok kislány sportol, majd egy idő után abbahagyják. Téged mivel vonzott magához a kézilabda?

Úgy gondolom, aki elkezd egy olyan sportot, amit igazán megszeret, azt többé nem tudja elengedni, így vagyok ezzel én is. Már el se tudom képzelni az napjaimat a kézilabda nélkül, az életem részévé vált.

Nyáron leszel 18 éves. Még nem voltál 15, mikor már a nagyok között is bemutatkoztál, jelenleg a felnőtt NB II-es csapat erőssége, gólzsákja vagy. Tehetséged minek/kinek köszönhető

Elég fiatalon volt szerencsém bekerülni a felnőttek közé. Sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy tehetséggel születik, így voltam ezzel én is. Az biztos, hogy jó génjeim vannak, mert magasságomnak nagy szerepe volt abban, hogy bekerültem a felnőtt csapatba. Tanulmányaimat a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium sporttagozatán folytattam, ahol az iskola által kijelölt edzőtől is elsajátíthattam a sport rejtelmeit. Természetesen az egyesületemben lévő edzőimnek is nagyon sokat köszönhetek, akik sokat foglalkoztak velem. Mindenképpen meg kell említenem a szüleimet, akik végig kitartóan kiálltak mellettem és elvittek minden kézilabdás rendezvényre. Mindent egybevetve kitartónak és céltudatosnak mondanám magam, de az biztos, hogy van még hova fejlődnöm.

Mikor 14-15 évesen ott voltál a felnőttek között, otthon nem féltettek, hogy ehhez te még fiatal vagy?

Mint minden szülő ők is izgultak értem, de mindig mellettem álltak és biztattak, amit nagyon köszönök nekik.



Milyen eredmények vannak mögötted?

A gimnáziumi csapattal rengeteg városi, megyei és körzeti diákolimpiai győzelmet sikerült bezsebelni. Az egyesületi utánpótlás és felnőtt NB II-es csapatommal is szép eredményeket értünk el, részese voltam egy ezüst- és egy bronzérmem megszerzésének, amire nagyon büszke vagyok.

A csapat három éve harmadik volt, majd két negyedik hely következett, jelenleg a hetedikek vagytok – a hatodiktól és a nyolcadiktól is három-három pont távolságra, vár rátok még 5 bajnoki forduló. Cél?

Ebben a bajnoki szezonban a felnőtt csapatunk többsége fiatal játékos. Sajnos a sérülések nagyon megnehezítik a csapat dolgát. Hamarosan ott tartunk, hogy többen vannak, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak játszani, mint akik harcra készek. Csapatunk célja a középmezőny megtartása, és jövőre reméljük magasabb célok elé is nézhetünk.

Bajnokságban 119 góllal a harmadik vagy a góllövőlistán. Az első nagyon messze van (30 gól), a második helyen a volt válogatott Balogh Beatrix áll 125 góllal. Szeretnéd ezt a pozíciót megtartani, vagy……?

Nagyon örülök annak, hogy a góllövőlistán olyan nevek mellett szerepelhetek, mint Balogh Beatrix, de mivel én egy csapatsportot választottam, ezért nem az a lényeg, hogy hányadik vayok, hanem az, hogy a csapat hányadik a tabellán. Egyáltalán nem az a célom, hogy megtartsam vagy feljebb kerüljek, hanem az, hogy segítsem a csapatot, mindenkinek sikerüljön gólt szereznie egy meccsen, és igazi csapatként nyerjük meg a bajnokikat.

Ezt másoktól is rendre megkérdezem: gólerős játékosokra sokszor mondják, hogy nem tudnak, nem akarnak, nem szeretnek védekezni. Ez rád is igaz?

Szerintem ez rám nem igaz. Belső hármas pozícióban védekezek, ahol nagyon sokat kell dolgozni és kommunikálni társaimmal. Én szeretek védekezni, mert egy meccsen nem csak a gól számít. Egy erős, kemény védekezésre mindenképpen szükség van a győzelem érdekében.

Van egy fiatal gólerős, tehetséges játékos, mennyire célod akár a magasabb osztály, például a közeli Szombathelyen?

Reálisan gondolkodva én nem a kézilabdából szeretnék megélni. Érettségi előtt állok, ami meghatározza a későbbi tanulmányaimat. Semmiképpen nem szeretném abbahagyni a kézilabdát, de a jövőben nem a kézilabda lesz a legfontosabb. Óvónői pályára készülök, ahol céljaim között szerepel az is, hogy megszerettessem a kicsikkel a kézilabda szépségeit. Ha a sors engedi, addig fogok kézilabdázni, amíg csak bírok, közben pedig az edzői képesítést is szeretném megszerezni.