Interjú a Kecskemét City Balett 25 éves táncosával, Nagy Nikolettel.

Mindig is balett táncos akartál lenni? Mikor és hol kezdtél el táncolni?

Kisgyerekként nagyon hiperaktív és jó fantáziájú voltam, ezért nap mint nap más bőrébe szerettem volna belebújni. Űrhajóstól kezdve, énekesen át... majdnem minden szakma megfordult fejemben.Iskolás koromban a sportolás jobban foglalkoztatott. Nagyon sok sportágban kipróbáltam magam, de sokáig egyik sem kötött le. 15 éves koromban mentem át egy művészeti szakközépiskolába, ahol először kezdtem el komolyan érdeklődni a táncművészet iránt. Egy év elteltével átkerültem a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolába, ahol fel kellett kötnöm a gatyát és nagyon gyorsan kellett felzárkóznom az osztályom többi tagjához, akiknek a nagy része már gyerekkora óta ebbe az iskolába járt.

Mikor döntötted el végérvényesen, hogy neked a balett a pályád?

A döntésem véglegesen 8. osztályos koromban dőlt el az iskolai pályaválasztási programon, mikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy van lehetőség művészeti iskolákban folytatni a tanulmányaimat. Észre kellett vennem magamon, hogy sok sportághoz túl gyenge voltam és törékenyebb, mint az átlag velem egykorú lányok. Ezért felhagytam a sportkarrierrel és valami másba szerettem volna belevágni. Így döntöttem a tánc mellett. Az általános iskolámban volt alap balett és jazztánc oktatás. Nagyon megszerettem és gyorsan kiderült, hogy szerencsémre jó adottságaim is vannak hozzá. Erre értem a hajlékonyságomat, a törékenységem itt például előny is volt.



Mikor láttál először balettelőadást?

Amikor átkerültem a győri iskolába akkor lett először lehetőségem arra, hogy a Győri Nemzeti Színházban komoly balettelőadást lássak, egy táncfesztivál keretein belül, ahol több híres nemzetközi társulat is fellépett.

A középiskola az olyan volt, amire számítottál, vagy nehezebb, könnyebb?

Mivel gyorsan kellett felzárkóznom, ezért voltak nehézségeim. De szerencsére jól vettem az akadályokat, így mondhatni időben sikerült behoznom a lemaradásomat és ráérezni a táncművészet igazi ízére.

Az iskola után a pályakezdés valakinek könnyen, valakinek nehezen megy, te melyik csoporthoz tartozol?

Mondhatom, hogy nekem szerencsém volt a pályakezdéssel. Minden végzős osztálynak koncertvizsgát kell tenni a Győri Nemzeti Színházban, ami 3 felvonásos egész estés táncelőadást jelent. Itt minden növendék egyénenként is meg tudja mutatni tehetségét, szólóban, duettekben és csoportos táncokban is. Erre az előadásra minden évben meghívnak hazai együttes vezetőket is, szóval ez minden végzős osztálynak nagy nyomás, hogy minden a legnagyobb rendben menjen le. Legnagyobb örömömre az előadás után Demcsák Ottó ( Harangozó Gyula-díjas, Győri Balett Örökös tag) megkeresett egy ajánlattal, hogy csatlakozzak az újonnan induló Soproni Baletthez, ahol egy évadot tölthettem el. Majd egy évig külföldön folytattam a tanulmányaimat, ami egyben munkalehetőség is volt a számomra, mivel az iskola, ahol ösztöndíjat kaptam, (Csehországban- Tanecní Centrum Praha Tanz Konzervatorium) fellépéseket és turnékat szervezett Csehországon belül.



Sopron, majd Csehország után öt éve Kecskemétre szerződtél, azóta is itt táncolsz. Miként került ide?

Jelenlegi társulatomra akkor figyeltem, mikor a 2014/15-ös évadra a Kecskemét City Balett próbatáncot hirdetett meg. Nem volt kérdés, hogy szerencsét próbáljak, hiszen a társulat vezetője, Barta Dóra ( Harangozó Gyula-díjas, érdemes művész) kiemelkedő név a magyar táncéletben és már ezelőtt is követtem munkásságát. És sikerült.

Itt gyorsan megtaláltad a számításaidat? Fiatalként mennyire ment könnyen a beilleszkedés?

Első évemtől kezdve nagy bizalommal fordultak felém, hiszen nagy szerepek találtak meg, ezeket a legjobb tudásommal és odaadásommal igyekeztem megformálni. Azonban nyilvánvaló, hogy az első évben adódtak leginkább nehézségeim, hiszen bele kellett rázódnom egy már összeszokott társulatba, fel kellett venni a munkatempójukat, meg kellett ismernem őket, és kiemelendően Dórát, mik az elvárásai, hogyan nőhetek fel az ő elképzeléseihez, hogyan illek én bele egy általa megalkotott színpadi világba.

Melyik szerepedre, előadásodra vagy a legbüszkébb?

Minden itt kapott eddigi szerepemre egyformán büszke vagyok, ha valamit muszáj kiemelnem, akkor az a Rómeó és Júliában eltáncolt címszerepem, mivel Júlia régi szerepálmom volt. Azonban egy sérülés miatt fizikai- és főleg lelki akadályba ütköztem. A gyógyulásomat követő visszarázódás rögös út volt, lelkileg és fizikailag is legyengülve, de azt hiszem jól vettem az akadályokat, és beteljesült az álmom, hogy több előadáson is eltáncolhattam a szerepet.



Mi az a három dolog, amiért már most megérte, ez a pályát választani?

Azt csinálhatom, amit szeretek, úgy gondolom kevés embernek adatik meg, hogy a munkája egyben a hobbija is legyen. Kiélhetem a kreativitásomat. Fizikailag is formában tart.

Milyen terveid, céljaid vannak a tánccal kapcsolatban? Van még szerepálmod?

Későbbiekben szeretnék a koreografálással foglalkozni, addig azonban még hosszú az út, egyelőre csak táncolni szeretnék. Egy fontos szerepálmom beteljesült, viszont nyitottan állok az új kihívások elé.

Arra is nyitott vagy, ha meztelen felsőtesttel kell színpadra lépni, táncolni?

Ilyen helyzet még nem talált meg, viszont, ha megtalálna és a darab szempontjából indokolt lenne a meztelenség, akkor természetesen vállalnám.

Civilként következő céljaid?

Megszerezni a jogosítványt. Letenni az angol nyelvvizsgát a diploma megszerzéséhez.