A 32 éves Kocsis-Alföldi Alexandrával, a szombathelyi énekesnővel ültünk le beszélgetni a zenéről, az énekről, a pályafutásáról..



Kislányként is énekes akartál lenni?

Anyukám akkoriban úgy gondolta, hogy a tavaszi szelet már óvodásként is csilingelő hangon énekelem – persze akkor ezt még nem igazolta semmi - de mindenesetre zenei tagozatos általános iskolába íratott. Itt a kórus mellett kötelezően választanunk kellett egy hangszert is, én hegedülni tanultam. Tehát már megvolt a zenei alap, mégis egy dal miatt határoztam el, hogy énekelni szeretnék: 1995 környékén a No Doubt – Don’t Speak című slágerét énekeltem a ruhásszekrényünkben, ekkor már biztosan tudtam, hogy ha nagy leszek, énekelni akarok!



Mikor volt az első fellépésed? Később énekeltél a Violet Eye-ben, Soulution-ben, és még hol, mit lehet tudni ezekről az együttesekről? Milyen stílus áll hozzád a legközelebb?

Első fellépés az általános Iskola kórusával volt, akikkel külföldre is mentünk, pl. testvériskolákhoz Olaszországba, illetve Finnországba. Egyénileg jóval később adódott lehetőségem. 18 évesen a helyi zeneiskolába jártam énektanárhoz, amikor jelentkeztem egy felhívásra, ahol énekes kerestek. 3 dalt készítettünk el, de aztán megszakadt a kapcsolat. Rá pár évre már valódi fellépés is következett egy szombathelyi buli zenekarral, akikkel a környékbeli falunapokon, és pubokban léptünk fel. Ennek köszönhetően, egy buli alkalmával figyelt fel rám a Violet Eye egyik tagja.

A Violet Eye pop/rock banda volt, a Soulution inkább reggae, de mindkét zenekarban megtaláltam azt, ami nekem tetszik. Talán akkor a legjobb, ha több stílus keveredik, de ha mindenképp választanon kell, akkor a poposabb irány a legkedveltebb.

Rengeteg területen kipróbáltam már magam, énekeltem több esküvői/báli zenekarban is. Szerettem, mert elénekelhettem a kedvenc dalaimat, akár retró vonalon, akár a legújabb slágereket. Jelenleg a 2Beat nevű duóval járunk fellépni - Kovács Ervin gitárossal. Bálokon, vacsorákon akusztikus dalokat adunk elő, a repertoár itt is nagyon színes. Készítettünk videókat is, amik szerintem elég nagy nézettséget értek el. Az első Kovács Kati: Ha legközelebb látlak című dal akusztikus átirata volt, amire egy nap alatt 8 ezren voltak kíváncsiak, és azóta már 20 ezer felett jár ez a szám. (ez a videó van az interjú elején)



A színpadon hol érzelmesnek, romantikusnak, hol keménynek, dögösnek kell lenni, melyik az igazi arcod?

Igazából mindegyik. Úgy gondolom, hogy ezek a tulajdonságok mindenkiben ott rejtőznek, de csak az igazán közel állók felé mutatjuk ki. A színpadon ez egy kicsit más, a dal hangulata adja meg, hogy melyik arcom mutassam a közönségnek.

Tehetségkutatók nem érdekelnek?

Érdekelnek, de valahogy mindig úgy alakult, hogy más irányt vett az életem, így hosszú távon nem tudtam időt fordítani rá. Ráadásul elég konkrét elképzeléseim vannak magamról, illetve arról, hogy mi az, amit énekelni szeretek, és attól tartok, ez nem mindig összeegyeztethető a tehetségkutatók világával. Úgy gondolom, ha valaki tehetséges, nem csak ezen az úton érhető el a siker. Lehet, hogy nélkülük hosszabb az út, de talán tartósabb is az eredmény.



Az a lány aki énekelt együttesekben, koncertezett, szép hangja van, az most pici eseményeken lép fel, ha innen nézzük, akkor.....?

Az a lány most tapasztalatokat gyűjt, és bármit dob is az élet, énekel. Most épp kisebb közönségnek, de ugyanolyan élvezettel. Néha kellenek a nyugisabb időszakok, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz, legyen időm kiértékelni az elmúlt időszakot. Most is indulóban van két projekt is, de ezek még gyerekcipőben járnak, dalokat írunk, illetve veszünk fel, klipet forgatunk... Idővel meg lesz az eredménye, és közelebb kerülök az elképzelt álmokhoz

Mik ezek az álmok?

Szeretnék egy olyan zenekart, akikkel közösen valami újat alkotunk, ami egyedi és különleges hangzásvilágban szólalna meg. Szeretnék koncerteken nagy közönség előtt fellépni, hogy megmutathassam, mit tudok. Ha ez egy fesztiválon jönne létre rengeteg ember előtt, akkor azt hiszem, hogy végtelenül boldog lennék.

Ezekhez a célokhoz, tervekhez mennyire vagy közel, vagy távol?

Attól függ, honnan nézzük, de szerintem éppen félúton vagyok. Sok embert megismertem, sok koncert is van mögöttem. Saját produkciók mellett volt szerencsém a Kiscsillag zenekarral fellépni a Szombathelyen, együtt dolgozhattam Danics Dórával, a WestSide Tánciskola gáláján, ahol egy Beyonce Medley-t csináltunk. Nem a világhír a cél, csak annyi, ha valaki énekelni hall, emlékezzen rám, és pozitív nyomokat hagyjak utána az emberekben. Lehet ez egy mosoly, egy tánc, vagy egy dallam….