Interjú a 25 éves Dunai Csengével, a Győri Nemzeti Színház Ginájával.


Fotó: Szántó Szilárd


Mindig is színésznő szerettél volna lenni, vagy kislányként voltak más álmaid is?


6 éves koromban éreztem először, hogy színésznő szereznék lenni. De érdekes módon nem a szép ruhák és a csillogás vonzottak. Mindig is nagyszájú, cserfes gyerek voltam. Általános iskolában ha felmerült, hogy a következő vers-vagy prózamondó versenyen kik szeretnének részt venni, az én nevem automatikusan -még mielőtt én jelentkeztem volna- szerepelt a listán. Szinte egyértelmű volt, nem volt kérdés, hogy ott a helyem. Mármint a tanáraim szerint, akik ezeket a listákat írták. Aztán persze nekem is voltak kilengéseim, például boncmester, tűzoltó vagy helyszínelő szeretnék lenni, de persze egyik sem volt komolyan vehető. Aztán mikor eljött az iskolaválasztás ideje, tudatosan csak dráma tagozatos gimnáziumokba jelentkeztem, és így utólag azt gondolom, hogy fantasztikus képzést kaptam, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola nevet viselő intézményben.

Téged mivel vonzott magához a színészi pálya?


Vonzónak és nagyon nekem valónak ítéltem meg azt, hogy van egy hely, ahol mesélhetek magamról. És ezt a mesét figyelemmel hallgatják. Vannak, akiket érdekel az én „mesém”.


Fotó: Puszt Zsófia


Lassan végzel a kaposvári egyetemen, de már szerepeltél több darabban is. A pályafutásod eddigi részével elégedett vagy?


Azt hiszem, őszintén kijelenthetem, hogy nem vágytam kifejezetten semmire. Úgy értem, nem volt olyan, hogy elképzeltem volna az 5 évvel későbbi énemet, hogy mi lesz velem, vajon hol fogok tartani. Éppen ezért elégedett vagyok mindennel, amit magam mögött tudhatok. És kíváncsi vagyok, mit tartogat számomra a jövő. Azt gondolom, hogy akkor lennék elégedett és kiegyensúlyozott, ha olyan helyen dolgozhatnék, ahol igazán szükség van rám.

Mikor először léptél színpadra, volt nagy lámpaláz, izgalom, idegeskedés…..? Esetleg kabalád, babonád van egy-egy előadás előtt?


Nem vagyok babonás. Az izgalom a bemutató előtti néhány percben jelentkezik nálam, aztán a következő bemutatóig el is tűnik az életemből. Hacsak nem jön közbe egy versmondás. Akkor szoktam izgulni csak igazán.

Napokban Győrben fogod Abigél címszerepét játszani.


Pozsgai Zsolt alkalmazta színpadra, december 9-én mutatjuk majd be, Forgács Péter rendezésében. Engem pedig Gina szerepében láthatnak majd a nézők. Azt hiszem ez egy meghatározó időszaka az életemnek. Fontos számomra ez a munka, és a szerep is nagyon közel áll hozzám. Nagyon megszerettem Ginát. (Szerk.: Csengét még a premier előtt kerestük meg)


Fotó: Reizer Márk


A jövődet a színházban vagy a filmekben látod, vagy így együtt a kettő mehet?


Remélem, nem marad ki az életemből a film. Eddig sajnos elkerültük egymást. Ezt nagyon sajnálom. Boldog lennék, ha a kettő együtt működőképes lenne.

Többször hallottam, hogy a színpad teljesen más világ, mint a film. Mindkét helyen másként mozgunk, másként beszélünk, mások a mozdulatok, a hangsúlyok…. Szerinted is így van?


Abszolút. Nem véletlen, hogy az egy másik szakma. Azt is tanulni kell, hogy hogyan létezzünk a kamera előtt. Ha az ember visszanézi magát felvételen láthatja, hogy sokszor amit belülről érzünk, az a kamerán többnek látszódik, a színpadon ugyanez fordítva igaz.

Van szerepálmod/álmaid?


Sosem volt szerepálmom. Minden feladatnak örömmel és nagy kíváncsisággal állok neki.

Címlapfotó: Szántó Szilárd