A 20 éves Frank Edinával, a Pécsi Balett táncosával beszélgettünk, természetesen a táncról.

2 éve táncolsz a Pécsi Nemzeti Színházban, illetve a Pécsi Balett előadásaiban. De honnan a tánc szeretete? Mik voltak az első, majd a következő lépések amik idáig vezettek? Milyen terveid, céljaid vannak a tánc területén?

Kicsiként az óvoda, ahova jártam, rengeteg lehetőséget adott az odajáró gyerekeknek, mivel az ovi és az ANK művészeti iskolája egy épületben volt. Úgynevezett ovitornára és zongora előkészítő órákra írattak be a szüleim. Ezt követően az általános iskola mellett összesen 10 évet tanultam az ANK művészeti iskolában a klasszikus balett alapjait és a modern tánc számos technikáját, Papp Anita és Radics Zorka tanárnőktől. A technikákon kívül koreográfiákat tanultunk be vagy éppen mi készítettük, amikkel amatőr táncfesztiválokon, országos és nemzetközi táncversenyeken vettünk részt általában dobogós helyezésekkel.


Valahol itt kezdődött. Edina jobbról a harmadik.


Az általános iskolai tanulmányaim mellett rengeteg különórás elfoglaltságaim voltak. A balett és a modern tánc mellett tanultam társastáncot, zongorázni, énekeltem az iskola kórusában, és ahol igazán levezethettem az energiáimat és felszabadultnak érezhettem magamat az az atlétika volt. A tánchoz képest jóval kevesebb heti edzésünk volt, de a versenyek mégis eredményesek voltak, mind csapatban, mind pedig egyéniben.

A pályaválasztásom során az emeltszámú tesi miatt a Széchenyi Gimnázium rendészeti osztályát jelöltem meg első helyen, míg a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tánc tagozatát csak másodiknak. A tánc tagozat több fordulós gyakorlati felvételije után éreztem azt, hogy én ide szeretnék járni, és az itt tanító mesterektől szeretnék tanulni. Ezért módosítottuk a középiskolás jelentkezési lapon a sorrendet és a középiskolás éveimet 2012. szeptemberétől Lovas Pál balettmester osztályában kezdtem meg a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, ahol 5 szakmailag kemény, emlékezetes évet töltöttem el.


Fotó: Rajnai Richárd


Minden táncos növendék célja, hogy minél hamarabb színpadra kerüljön. Az utolsó évben számos vizsgát kell teljesíteni, ebből az egyik a koncertvizsga, ahol az első felvonásban 3-4 perces szólók, duettek, csoportos táncok kerülnek bemutatásra, a második felvonás pedig egy témához kapcsolódó történetet mesél el. Két éve, az akkori végzős évfolyam Vivaldi Négy évszakát mutatta be, ahol a Nyár II. részében én is lehetőséget kaptam, ami a tanulmányaim során az első szóló volt. Ezt a koreográfiát Ujvári Katalin készítette, rá egy évre pedig Vincze Brigitta készített számomra koreográfiát a saját koncertvizsgámra. Mindketten a Pécsi Balett magántáncosai. Ekkor érezhettem meg milyen érzés egyedül a színpadon táncolni és milyen igazából táncolni. Teljesen más és jó érzés volt. Remélem, a későbbiekben egyre többször mutathatom meg a színpadon tudásomat egyedül is. A tavalyi tanév során színpadi táncos szakképesítést szereztem. Ezt követően kaptam szerződési lehetőséget, Vincze Balázs igazgató úrtól a Pécsi Balett társulatához, ahol jelenleg dolgozom. Nem vagyok az az álmodozó típus, de így jelenleg elképzelve, szeretnék később egy saját tánciskolát, ahol kisgyerekektől az idősebb korosztályig minden érdeklődő megtalálhatják mindazt, amit a tánc nyújthat nekik.


Fotó: Rajnai Richárd


Mennyi időt töltesz el hetente a tánccal?

Ez változó. Attól függ, hogy milyen darabról van szó, és hogy esetleg párhuzamosan több darabot kell-e próbálnunk. Ebben a hónapban 4 darabbal is volt/lesz előadásunk, amihez elengedhetetlenek a próbák. Van, hogy egy nap 2 darabot is kell próbálnunk. Ilyenkor reggel elkezdjük egy bemelegítő traininggel, ami általában klasszikus balett, majd a délelőtt folyamán próbálunk egy darabot, mondjuk egy Hófehérke és a hét törpét, majd a délutáni próba a Diótörővel zajlik így karácsony előtt. Vannak sűrű heteink, főleg, ha új darab van készülőben, akkor a premier hetén mindennap próbálunk reggeltől estig, hogy a premieren, majd később az előadásokon minden flottul menjen.

Balett mellett indultál már modern tánc versenyen is. Milyen stílusok állnak hozzád? Ha elmész egy buliba, akkor te vagy parkett ördöge? És mondjuk egy bálban, lagziban a keringő megy? Van kedvenc táncod?

Erre nehéz válaszolni. Nincs kifejezetten kedvenc stílusom. Minden stílusnak megvan az az oldala, amit szeretek. Például egy nagyoperettnek is megvan az a hangulata, ami másban nincs meg, vagy egy kicsit elvontabb kortárs darab sajátos mozdulatai ragadnak épp magukkal. Azt nem kifejezetten mondanám, hogy a parkett ördöge vagyok. Persze barátnőkkel, társasággal táncolunk a bulikban, mondjuk itt Pécsett, ahova járni szoktunk szórakozóhelyekre a levegővétel is nehéz, nehéz megmozdulni anélkül, hogy valaki lábára ne lépj vagy épp ne lökjenek meg. De ha a hely adott és esetleg a társaság is vevő rá, előszeretettel táncoljuk le egymást a parkettről. Bálban és lagziban úgy 5 éve voltam utoljára, akkor még ment a keringő, úgyhogy reménykedem, hogy most is menne. Imádom filmekben nézni a szenvedélyes salsa bulikat. Annyira más érzése van az egésznek, kíváncsi lennék, milyen az életben egy ilyen party. Ezt mondanám kedvencemnek attól függetlenül, hogy nem táncoltam még soha.


Fotó: Kajli István


Táncosokról sokszor az a tévhit, hogy nem vagy alig esznek, sok mindent megvonnak maguktól, hogy estéről, estére tökéletes alakkal jelenjenek meg a színpadon. Bár ez a genetikától is függ: vannak lányok, akik bármikor, bármennyit megehetnek és akkor sem látszik meg rajtuk, mások csak ránéznek egy tortára, pizzára máris felszaladtak rájuk a plusz kilók, te melyik csoporthoz tartozol?

Azt hiszem, a bármikor, bármennyit megehetek kategóriába tartozom - egyelőre. Bár odafigyelhetnék jobban a rendszeres és egészséges táplálkozásra, de nem tudnék nemet mondani egy vásárcsarnoki kolbásznak, egy sajtburgernek, vagy egy pizzarendelős estének. Félek, ha a másik csoportba tartoznék, búcsút mondhatnék a karrieremnek, mert nem tudnám betartani azt az étrendet. Persze ez csak vicc, de örülök, hogy nem kell a kalóriákat számolnom.

Lassan itt az év vége, lesz fogadalmad?

Nem igazán szoktam fogadalmakat tenni. Talán jövőre.

Címlapfotó: Rajnai Richárd