Kováts Dórával, a zalaegerszegi színház 30 éves színésznőjével beszélgettünk.

Kislányként is egyértelmű volt, hogy színész leszel? Mik voltak az első lépéseid a pálya felé? Milyen út vezetett a zalaegerszegi színházig?

Általános iskolás koromban sokszor játszottunk a legjobb barátnőmmel nyomozósat, vegyészeset, kincskeresőset, mindenfélét. Ilyenkor hetekig abban is éltünk, hogy mi nyomozók/vegyészek leszünk. Később jöttem csak rá, hogy nem ezek a szakmák érdekeltek, hanem egyszerűen csak szerettem eljátszani más-más karaktereket. Általános után a Károlyi Mihály Spanyol-Magyar Tannyelvű Gimnáziumba jártam, párhuzamosan pedig a Madách Musical Tánciskolában tanultam táncolni. Gimnáziumi éveim alatt elkezdtem spanyol nyelvű színjátszó körbe járni, ami nagyon megtetszett, sokféle darabot játszottunk. Voltam például úrikisasszony, amerikai akcentusos nyomozó és csótány is. Ám ekkor még mindig nem gondolkoztam azon, mi leszek, ha nagy leszek, egészen az érettségi előtti évig. A különböző fakultáció választásoknál kellett először átgondolnom merre tovább, és rádöbbentem, hogy nem kérdés. Érettségi után Gór Nagy Mária Színitanodáját végeztem el. Egészen új élmény volt végre olyan iskolába járni, ahol azt tanulhattam, ami igazán érdekelt. A Tanoda után elküldtem az önéletrajzomat jópár, nem csak fővárosi színházhoz. Úgy gondoltam, mindegy, hogy vidék vagy Pest, lényeg, hogy játszhassak. Akik visszajeleztek, tőlük azt a választ kaptam, hogy nem áll módjukban új tagokat felvenni. Ekkor jött a képbe a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, ahol abban az évben hoztak létre egy új rendszerű stúdiót, ahová színész 2. végzettségű színészeket kerestek. Jelentkeztem és felvettek. Ennek már nyolc éve. Most pedig a színház mellett a Színház-és Filmművészeti Egyetemre járok, a drámainstruktor (levelező) szakon vagyok másodéves.



Ebben a nyolc évben sok darabban játszottál, de számodra melyek voltak a legfontosabbak? Amúgy a klasszikus vagy a kortárs, modern darabok állnak hozzád közel? Van szerepálmod?


Az anyu én vagyok című előadás több szempontból is fontos állomás volt az életemben. Egy nagyszerű színésznő, Pap Lujza partnere lehettem, akire felnézek. Anya-lánya párost játszottunk, akik testet cseréltek, így két, ellentétes karaktert is megformálhattam. Farkas Ignác rendezésében igazán bravúros előadás született. Kiemelném még a Sztarenki Pál rendezte És már senki sem című krimit, ahol Verát, a női főszereplőt alakítottam. Nagyon szerettem játszani ezt is, egyrészt azért, mert végre felnőtt női karaktert játszhattam, fiatalabb kinézetem miatt elsősorban jóval fiatalabb szerepek találnak meg), másrészt, mert a drámai oldalamat is megmutathattam benne. Molnár Ferenc: Liliomában az Égi Fogalmazót és Lujzát is alakíthattam, izgalmas koncepció volt, Mihály Péter rendezésében. Fontos számomra, hogy benne lehetek egy 5.éve műsoron levő TIE előadásban, a Madák Zsuzska rendezte Cyber Cyranoban, melyet iskolákba viszünk, és együtt gondolkodunk a gyerekekkel. Alapvetően a kortárs darabok állnak közelebb hozzám, de nagyon szeretem, ha egy klasszikus darab modern feldolgozásban, aktualizálva kerül színpadra. Nincs igazán szerepálmom, bár Júliát mindig el szerettem volna játszani. És felnőtt női szerepeket.

Eddig a filmek elkerültek, miért? Még szeretnél szerepelni filmekben, moziban?


Nagy szívfájdalmam ez. Amíg Budapesten éltem, forgattam rövid ideig sorozatokban, és egy reklámban is szerepeltem. Ez rövid idő, de pont arra elég volt, hogy megtapasztalhassam, forgatni jó. Zalaegerszegi elfoglaltságaim miatt válogatásokra is igen ritkán jutok el. Filmben eddig sajnos még nem próbálhattam ki magam, de remélem, ami késik, nem múlik.



Elégedett vagy az eddigiekkel, vagy van benned hiányérzet? Ha visszamehetnél az időben úgy 10-20 évvel, az akkori önmagadnak milyen tanácsot adnál, mit változtatnál meg?


Hálás vagyok azért a sok szép lehetőségért, amit a Hevesi Sándor Színház tagjaként kaptam. Ha van is hiányérzetem, úgy gondolom, fiatal vagyok ahhoz, hogy ennek nagyobb jelentőséget tulajdonítsak. Hiszek abban, hogy az életben minden akkor jön el, amikor el kell jönnie, és az úgy lesz a lehető legjobb, még ha ezt akkor nem pontosan látjuk is át. Ha visszamehetnék az időben, maximum bíztatást adnék magamnak, hogy ne aggódjak, nem hozok rossz döntéseket. Minden nehézség és minden hibám ellenére, szeretek az lenni, aki vagyok. Mindennek oka van. Ha bármit megváltoztatnék a múltamból, nem ez az ember lennék, nem ezek az emberek vennének körül, és azt sajnálnám.

Említetted a fiatalos külsödet. Idén leszel 31 éves, de 10-et nyugodtan letagadhatnál, mi a titkod?


Kedves vagy, köszönöm! Valaki szerint többet is letagadhatok, az viszont már nem esik jól. Nincs titkom, ez nálam genetika. A szüleim is letagadhatnak minimum egy 10-est! Bár sportolok és a kiskutyámmal sokat vagyunk a természetben, ezen kívül mást nem csinálok. Sajnos nem élek egészségesen, imádok enni, mindent. Talán csak a vacsorára figyelek oda, de arra se mindig. Ráadásul éjjelibagoly vagyok, hajnali 1-2 előtt ritkán alszom el. Szóval genetika.



A kutyákról, a versenyekről mit tudhatunk?


Amióta az eszemet tudom, szerettem volna egy kutyát. És egy nap arra ébredtem, hogy mire is várok? Négy és fél évvel ezelőtt örökbefogadtunk kedvesemmel egy kis fekete keverék csodalényt, Sacit. Elkezdtünk a Zalai Kutyasuliba járni vele, ami egy egészen új dimenziót nyitott meg számunkra. Megtanultunk “kutyául”. Sose gondoltam volna, hogy a kutyázás akkora szerelem lesz az életemben, mint a színház. Sacival a mai napig járunk foglalkozásokra, nagyon szeretjük, ez egy “életmódprogram” tulajdonképpen mindkettőnk számára. A suli bemutató csoportjának is tagjai vagyunk, egyéb tanfolyamokon pedig van, hogy az oktatók mellett segédkezem. Megismertünk nagyon jó embereket is. Saci imád futni, én viszont sose szerettem. De kipróbáltuk együtt a canicross-t, a kutyás futást, és mivel mindkettőnknek bejött, azóta is űzzük. Sőt, én is annyira megszerettem a futást, hogy egyedül is eljárok. A suli canicross csapatával pedig a móka kedvéért gyakran benevezünk futóversenyekre, ahová csak lehet, kutyával. Helyezést, időt nem nézünk, és utána nagyon-nagyon büszkék vagyunk magunkra. A futás, de az egész kutyázás hatalmas feltöltődés számomra. Teljes kikapcsolódás. A futóversenyek mellett a nagy cél a Hard Dog Race lenne áprilisban, ahol akadályokkal is dúsított a pálya. Izgalmasnak ígérkezik.

Következő 3-4 terved, célod, akár civilként, akár színészként….?


Nagyon szeretnék filmezni, remélem adódik rá lehetőségem! Szeretnék jogsit is szerezni, mert az egyéb közlekedés nem épp ideális Budapest és Zalaegerszeg között. Több tervemről pedig babonából nem szeretnék beszélni.