Tavasz előtt, az Örök tél című film női főszereplőjét, a 33 éves Gera Marinát kerestük fel.

Mikor érett meg benned a gondolat, hogy színésznő leszel?

Gyerekkorom óta színésznő szerettem volna lenni, ahogy megtanultam beszélni, elég hamar kijelentettem, hogy színésznő leszek. A határozottságom a környezetem először megmosolyogta, de aztán hamar rájöttek, hogy nem a levegőbe beszélek. Még óvodás voltam mikor egy hangversenyen beleszerettem a fuvolába. Így kezdtem el járni fuvola szakra, amely egészen az egyetemig elkísért. A tánc is azért jött, mert nagyon tudatosan készültem arra, hogy művész legyek, és a zene, mozgás fontos volt nekem. A Szegedi Nemzeti Színház gyerekelőadásaiban is játszottam. Vers- és prózamondó versenyekre kezdtem el járni egészen kicsi koromtól és ez az egyetemig megmaradt. Bár a Színművészetin is voltak csodás mestereim, de mindent, amit az önmagammal való munkáról tanultam, azt apukámnak köszönhetem. Együtt kezdtünk el dolgozni és felkészülni a versenyekre, a verseket felváltották a monológok, amelyeken több hónapot dolgoztunk együtt, mintha egy filmszerep lenne. Izgalmas időszak volt ez, szép sikereket értünk el, sok mindenre megtanított. Olyan volt ez, mint egy edző-sportoló viszony apukámmal, és mivel állandóan versenyekre jártunk, a kitartásról, összpontosításról ekkor tanultam a legtöbbet. Imádtam mások bőrébe bújni, vagy az általam látott helyzeteket eljátszani. Jól példázza ezt a következő történet. Öt éves lehettem és egy esküvőn voltunk a szüleimmel. Másnap az óvodában eljátszottam a társaimmal, ahogy a vendégek gratulálnak a párnak az esküvőn. Azt akartam „megrendezni”, hogy a násznépből nem mindenki volt túl lelkes, csak eljátszotta az örömöt. Emlékszem teljesen kikészültem, amikor nem tudták „jól” megcsinálni azt az emberi pillanatot.



Az egyetemre másodszorra vettek fel, az első alkalommal mi volt a baj? Az egyetemi tanulmányaid során mik voltak azok a dolgok, amit a későbbiekben tudtál hasznosítani, segítettek az elindulásban?

Elég nagy volt számomra a tét, hiszen mindig is ezt akartam csinálni, és görcsösen álltam a felvételihez emiatt. Így már az első rostán kiestem. Máté Gábor két sor után leállított, ráadásul abból a monológból mondtam el pár sort, amivel később felvettek. Nem volt ez véletlen, nagyon nem voltam önmagam. Másodjára már ugyanúgy álltam a felvételihez, mint gyerekkoromban egy-egy versenyhez, inkább inspirált az egész, alig vártam. Azok az alapok, amit korábban kaptam még jobban felerősödtek. A kitartó, fegyelmezett munka, ugyanakkor az állandó érzékenység, empátia és nyitottság megtartása, amit hoztam magammal. Egy jó rendező tehet bármit is, de tudnod kell önmagadról mi hoz megfelelő állapotba, azt is tudnod kell, hogy mitől tudsz teljesen azonosulni egy szereppel, milyen mankók és segítségek vannak, amikhez nyúlhatsz. Ha bajban voltam egy szereppel, mindig ott volt, amit a mestereimtől tanultam, és amit saját magam tapasztaltam gyerekkorom óta.

Pályád kezdete az könnyen indult, vagy az elején több akadállyal is találkoztál? És mik a pályafutásod legfontosabb állomásai, történései, szerepei, amik oda vezetettek, hogy az a sikeres színésznő légy, aki vagy?

Amikor végeztem az egyetemen kaptam egy filmfőszerepet, és bár a film nem került mozikba sokat tanultam belőle. Mivel Magyarországon egy színész alapvetően színházakban játszik, és erre jönnek a filmes szerepek, ha jönnek, én is színházban kezdtem a pályám. Bodó Viktor színházi társulatának voltam alapítótagja, de engem felőrölt a kezdeti időszak, amikor a sikerek ellenére a hangsúly a társulat életben maradásán volt. Eljöttem a társulattól, és ezt elég nehezen éltem meg. Bodó Viktorral mindig is nagyon jól dolgoztunk együtt, azért is hívott. Ez egy nagy csalódás volt. Ugyanakkor olyan alkat vagyok, aki a csalódásokból erőt merít, és egy év után már kirajzolódott mit szeretnék, és mit kell érte tennem. Sok szép színházi előadásban vettem részt az elmúlt években, számomra nagyon izgalmas fiatal, vagy filmes alkotókkal (Vajdai Vilmos, Mundruczó Kornél, Hegymegi Máté… csakhogy pár embert említsek) miközben nagyon vágytam arra, hogy filmezhessek. Nagyon tudtam értékelni minden egyes filmszerepet, hiszen sok kollégám nem is forgat, pedig nagyon jó színészek vannak köztük. Nagyon szerettem Török Ferenc Senki szigetében énekelni egy Presser számot, de az HBO Aranyéletének epizódszerepét is imádtam. Nekem meghatározó volt filmen Pálfi Györggyel való találkozás, főleg mert egy régi vágyam vált valóra, hiszen gimis korom óta követtem a munkáit. Szász Attilával való közös munka egy nagy állomás a karrieremben, ez nyilvánvaló volt akkor is amikor megkaptam az Örök tél főszerepét, de a munka során ez még inkább bebizonyosodott.


Marina és Szász Attila az Örök tél díszbemutatóján.


Sikeresnek tartod magadat? Mindenkinek mást jelent a siker, neked mit? Mikor érzed a siker ízét?

Én sosem élvezem ki a sikert, bármi is legyen az, hanem már azon töröm a fejem mi a következő állomás. Az utóbbi években sok megkeseredett emberrel találkoztam a környezetemben, akik utálják a munkájukat, vagy csak unják, pedig az életük jelentős idejében bent vannak a munkahelyükön. Inkább azt mondanám nagyon szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és ha valaha elégedetlen leszek a lehetőségeimmel, akkor emlékeztetni fogom magam erre. Siker, amikor a szakmától és a közönségtől szép üzeneteket kapok pl. most az Örök tél kapcsán, vagy amikor a saját barátaim nem Marinát látják a vásznon, vagy a színpadon, ugyanis őket nehéz megtéveszteni. Az eredmény nagyon fontos, de magát a munkafolyamatot is sikernek élem meg. Szász Attila (Örök tél rendezője) rendezővel úgy dolgoztunk együtt, mint egy összeszokott páros, holott nem is ismertük egymást igazán előtte.

Az elmúlt években sok karakter bőrébe bújtál. Itt az utolsó filmed az Örök tél, az ember ilyenkor érzi, hogy milyen szerencsés, hogy nem oda, és akkor született? Mikor az ember látja, érzi mások szenvedéseit (a filmtől, az időtől függetlenül), akkor a mi problémáink, gondjaink nem is problémák?

Amikor gyerekkoromban a dédipapám mesélt nekem a hadifogságról, vagy már felnőttként, amikor a Gulágról részletesebben hallottam, megérintett, de a szerep eljátszása volt az, ami nagyon közel hozott a témához. Korabeli cipőben egy napig mentünk csak a hóban, elképzelni sem tudom mekkora erő kellett ahhoz, hogy túlélje bárki akár a mindennapos menetelést. Több szerep is volt az életemben, ami nagyon megérintett, és elgondolkodtatott, és jó, ha ezek láttán mások is így tesznek. Ugyanakkor mindenkinek kötelezővé tenném a drámafoglalkozást még az iskolában, mert az hogy belehelyezkedhetsz más emberek történetébe, segít megérteni is a helyzetet amiben vannak, amire nagy szükség lenne sokszor…..


Marina az Örök télben.


Többször vállaltál meztelen jelentet, erről sok helyen már beszéltél. Arra lennénk kíváncsiak, hogy ha 16-18 évesen azt mondják neked, hogy színésznő leszel, és bizony lesznek meztelen jeleneteid, akkor mit mondtál volna: persze, ez hozzá tartozik a színész élethez, vagy azt, hogy biztos nem?

Csak olyan szerepet vállalok el, aminek van egy története. A hitelesség érdekében, annak a karakternek lehetnek olyan jelenetei, amelyben meztelenül van. Jó példa erre az Örök tél Irénje, akit én alakítok. Nyilvánvaló, hogy ahhoz hogy megmutassuk mi történt Irénnel, mi történt azzal a sokszázezer emberrel a munkatáborban, nem lehetett volna kihagyni szemérmességből bizonyos részeket. Én ebbe nem gondoltam bele 18 évesen, szerepeket szerettem volna megformálni, és történeteket elmesélni.

Mikor nem játszol, forgatsz, akkor mivel szoktál foglalkozni?

Nagyon szeretek fürdőbe járni, imádom Budapest gyönyörű termálfürdőit és szerencsére a barátaim is partnerek ebben. Túrázni pedig az utóbbi években kezdtem el intenzívebben. Ugyan 8 éve megjártam kétszer is az El Caminot, felfedeztem, hogy itthon is gyönyörű helyek vannak, és a párommal rendszeresen túrázunk, az kikapcsol nagyon.

Következő 5 év…….?

A következő 5 évben szeretném, ha a jövendő férjem és én gyereket vállalnánk, egyet mindenképp. Jó lenne, ha további bizalmat kapnék filmrendezőktől, és rám bíznának hasonlóan nagy feladatokat, mint az Örök tél Irénje, teljesen más műfajban is. Szeretnék a következő 5 évben legalább olyan boldog lenni, mint az elmúlt évben.

Címlapkép: Galgóczi Németh Kristóf

Kövess minket