.

Kardos Ildikót, a budapesti fényképészt látogattuk meg.


Ildikóval (aki civilben jelmezeket készít, és egy jelmezkölcsönzőt üzemeltet) beszélgettünk a kezdetekről, és arról, hogy a képein keresztül mit szeretne megmutatni, közölni. Mi a titka a csodás képeinek, egyáltalán számára mit jelent a jó kép fogalma. És a végén pedig jönnek a fotók.

Ha visszagondolok kb. öt vagy hat éve fotózom intenzíven, de gyerekkoromban is volt egy rövid szakasz, amikor apukám Chinon gépével kísérleteztem. A kezdetekben saját élvezetemre indultam el a kedvenc gépemmel a nyakamban, később a pozitív visszajelzések napról napra jobban ösztönöztek. Annak idején ez az alkotó tevékenység segített hozzá, hogy nemcsak másképp, de érzékenyebben is lássam a körülöttem lévő világot.

Beleszagoltam a hajnalok illatába, megmártóztam fényeinek lágyságában. Rácsodálkoztam az évszakok okozta változások színpompás lenyomataira, arra miként a fények és árnyékok múlandóan festik át a környezetet, gyakran csak másodpercekig időzve egy házfalon vagy szegletben. Az időjárás csodáira, a köd sejtelmességére, az eső csillogására, a havazás hófehér puhaságára, amikor e változások átöltöztetik a várost vagy a természetet egy egészen más ruhájába. Ezeket a múlandó pillanatokat próbálom képeimmel maradandóvá tenni.

Szeretem, sőt imádom fővárosunkat és a magyar tájakat egyaránt, és szeretek utazni, világot látni is. Próbálom a megszokott helyeket más szemszögből, vagy épp nem a megszokott napszakban megmutatni. Szeretem láttatni az én szememmel a sokak által talán észre sem vett részleteket, melyek mellet hajlamosak vagyunk nap mint nap észrevétlenül elsétálni. Mivel keresem a nem szokványos időszakokat, pillanatokat, ezért gyakran kelek nagyon korán előre elemezve, átgondolva az időjárás esélyeit, a nap kelésének időpontját, vagy a látószöget, ahonnan készíteni szeretném a képeket. Vannak viszont spontán alkalmak is, amikor csak akár egy barátnős sétára magammal viszem a gépet és ha megérint a hangulat vagy a látvány, akkor megörökítem. Ez a szabadság, ami vegyül az alkotás örömével, ez mindennél nagyszerűbb érzés. Ezek az élmények már a sajátjaim, senki nem veheti el tőlem. Mindezeket a fotózásnak köszönhetem.

Már több újságban is megjelentek képeim, évek óta dolgozom a Szeretlek Magyarország csoportnak, és volt már néhány kiállításom is. Itthon sikerrel szerepeltem pályázatokon. Legutóbb a Média Markt és a MAFOSZ közös pályázatán lett első helyezett egyik fotóm a Városi életkép kategóriában.

A „jó kép" fogalma mindenkinek mást jelent. Annyira az egyén érzésén, elvárásán alapul. Van néhány fotóm, amit saját magam is jónak tartok, viszont nagyon fontosak számomra a visszajelzések, melyek egyfolytában inspirálnak, izzásban tartanak. Nekem is nagy örömet jelent, ha a kép - ami belőlem fakad - másokat is megérint, sokaknak tetszik, hatással van. Azért ilyenkor érzem igazán, hogy a „kép jó ". A legboldogabb érzés számomra, ha minél többen veszik körül magukat képeimmel és élvezik ezek közelségét. Ha sikerül valamit hozzátennem az ott élők, dolgozók mindennapjaihoz.



















Kövess minket