Interjú Osváth Judittal, a 25 éves színésznővel.

Mikor vált véglegesé benned, hogy te színésznő akarsz lenni?

Szerintem akkor határoztam el, hogy színésznő leszek, amikor továbbjutottam az egyetem második rostáján. Egy apró visszaigazolást nyertem akkor: hogy egy pici közöm, csak lehet ehhez a szakmához. Sosem akartam híres lenni, nem vonzott a reflektorfény, ezt továbbra is tartom, de azért valami csak van a véremben, mert nem utasítottam vissza ezt az interjút, illetve megkeresne mondjuk egy női magazin, arra sem mondanék nemet.



Nemcsak a második rostát vetted sikeresen, hanem egyből felvételt nyertél is az egyetemre.

Igen, elsőnek felvettek az egyetemre, ami nem feltétlen tett jót. Sokáig csak a helyemet kerestem, nem tudtam koncentráltan dolgozni. Kevés élettapasztalat volt a hátam mögött. Talán mennem kellett volna még egy kicsit. Utazni, felfedezni, nyelveket tanulni, szerelmesnek lenni. Egyszerűen szabadnak lenni, nem azonnal menni egyik oktatási intézményből a másikba. Belekóstolni más kultúrákba. Belefeledkezni kicsit az akkori életembe. Akkor talán lazábban és vagányabban helyt tudtam volna állni helyzetekben.

Csalódással teli évek voltak?

Nem titok, hogy az egyetemi éveket sokan rosszul élik meg. Én sem voltam ezalól kivétel. Voltak rossz időszakaim, de nagyon jók is. Sokat csalódtam, de egyáltalán nem vagyok már csalódott.

Mit adott neked az egyetem?

Rengeteget adott nekem az egyetem, olyan technikai dolgokat tanultam itt, amit máshol nem tudtam volna elsajátítani, gondolok itt például az ének- és beszédtechnikára, vagy a mozgásra. Ezeknek a fejlesztésével azóta is foglalkozom. A futás és a jóga például kihagyhatatlan részeivé kezdenek válni az életemnek és a kangoo jump és a TRX edzéseket is szeretem. Szóval igyekszem sok mindent kipróbálni és ez az igény biztos, hogy az egyetemen nevelődött belém. Nyáron elmentem egy kortárs tánckurzusra -nagyon el kezdtek hiányozni Szent-Ivány Kinga órái-, az énektanáromhoz, Bagó Gizellához is visszajárok. Az osztályommal olyan vizsgaelőadásokat csináltunk, amik felejthetetlen élmények és visszasírjuk őket. Ilyen például a Sirály, a Brémai muzsikusok vagy a Válogatás. Az elméleti és rendező tanáraim sokat alakítottak azon, ahogy a világot és azon belül a színházat, színészetet látom. Azt hiszem én magam is egy komplexebb, árnyaltabb valaki lettem.



Játszol/játszottál filmben, sorozatban, színházban. A film a színház számodra nagyon más világ?

A legfontosabb kapaszkodóm, akár filmes. akár színházi munkám van, az a szöveg. Szövegközpontú vagyok, azt hiszem, de nem akarom magamat bekategorizálni. Százszor végigrágok egy szöveget, de nagyon gyorsan is tanulok. A takarásban az utolsó pillanatig képes vagyok a szövegeimet mormolni, ki tudja kinek mehetek az agyára. Biztosan ez az én előadás előtti rituálém. A filmben veszendőek a pillanatok. Nincs arra idő, hogy mindenfélét kipróbáljak, hogy százszor felvegyünk valamit. A színházban akár egyik estéről a másikra is változtathatok. Szeretem ezt a varázst. Megnyugtat.

2016. decemberében vehetted át az Arany Medál-díjat a legígéretesebb fiatal tehetség kategóriában.

Amikor Mészáros Marci újságíró felhívott egy délután azzal, hogy én kapom az Arany Medál díjat, akkor az volt az első reakcióm, hogy megkértem, hogy ismételje el ezt az információt. Nem is értettem. Otthon ültem Debrecenben az ágyamon, és ipari mennyiségű mandarin elfogyasztása közben azon keseregtem, hogy nincs elég munkám. Erre felhívnak azzal, hogy kapok egy díjat. Fogalmam sincs kik szavaztak rám, de jól esett. Csak később jöttek a mumusok: megérdemlem-e, miért pont én….

Valami jót is mondj magadról. Miért érdemes veled együtt dolgoznia egy rendezőnek, egy igazgatónak? Milyen pozitív tulajdonságok jellemeznek?

Talán azt mondanám, hogy elég nagy a teherbírásom és szorgalmas vagyok, hogy szeretek elmélyülni a feladataimban attól függetlenül, hogy mekkora szerepem van. .

A különböző szerepekben milyen érzés egy nagyon más nő bőrébe, élethelyzetébe, személyisége mögé bújni?

Én nem tudom, hogy tudok-e más bőrébe bújni. Előbújni szeretek. Úgy értem, hogy talán könnyebb valaki máson keresztül kiadni magam, megkeresni, hogy mi bennünk a közös. Talán egy szerepen keresztül jobban tudok kommunikálni, mint a magánéletében. Ott elég balfék vagyok sokszor. Nem tudom pontosan kifejezni, hogy mit akarok. Nem tudom átadni, hogy valóban mi van a fejemben, ha egyáltalán el akarom mondani. Szeretek titkolózni, és nem is szeretem, ha fű, fa, viola tud az életemről.

Az eddig pályafutásod egyik fontos szerepe, karaktere….?

Zsótér Sándor az egyetemen Sirályt rendezett nekünk, én voltam Mása. Külső szemmel úgy tűnhet, hogy nem sok közös van bennem és Másában, pedig belül inkább vagyok Mása, mint Nyina. Kíváncsi vagyok. így érzem-e majd később is, nem tudom, de most egy ideje így érzem. Szeretem, hogy Mása nem hazudik, ahogy én sem, én csak magamnak, de azt mindig tudom.



Elza kisasszonyról. Egy hasonló történet ma Magyarországon is megtörténhet, és meg is történik.(Az eredeti történet röviden: Elza kisasszony, egy jómódú bécsi ügyvéd gondtalan leánya St. Moritzba megy téli üdülésre. Ott kapja a hírt, hogy apja csődbe jutott, mire a lány a szállodában lakó gazdag műkereskedőhöz fordul segítségért. A férfi azt feleli, segít, ha a lány levetkőzik előtte. – Szek.) Mit tudhatunk a darabról, a darab életéről? Mennyire áll hozzád közel Elza? Kinek volt nehezebb levetni a darab, a történet végén a ruháit, neked vagy Elzának?

Az Elzát kb. 1 évvel a zaklatási botrányok kirobbanása előtt kezdtük el próbálni. Aztán nyilván eszünkbe jutott, hogy igen ez most hirtelen aktuális lett, de annyira érzékeny ez a téma, hogy semmilyen fórumon nem akartunk párhuzamot vonni az előadás és a történtek között. Nem akartuk, hogy ez az előadás hirtelen csak valami fajta állásfoglalássá váljon. Elzát sorolhatjuk azok a szerepek közé, amik fontosak, de leginkább azért, mert rengeteg kísérletezés és türelem volt benne. Sokat megtudtam a saját teherbírásomról, ingerküszöbömről. Az előadás ugyan nem volt tökéletes, volt olyan, aki azt se értette miért csináltuk meg, és nem értette, hogy engedhették meg a suliban, hogy játsszuk. Sokan pedig az előadás után gratuláltak, hogy milyen jó volt, ezért meg azért. Ezt azért tartom fontosnak, mert utólag már látom, hogy már emiatt a megosztottság miatt is érdemes volt megcsinálni.

Elza valahol a kétségei mögött egy elég magabiztos lény, aki nagyon tisztában van a saját nőiességével, ebbe nehéz volt belehelyezkednem. Ráadásul az egy dolog, hogy valaki tisztában a nőiességével és egy másik, hogy hogyan tudja azt használni. Én nem látom mindig élesen a kétségek mögött magamat. Elza sokat gondolkodik a saját lényének működésén, az életünket megállíthatatlanul befolyásoló körülményekről, ebben egyezünk. A környezete nem gondolná róla, de elég árnyaltan gondolkodik az életről, főleg az emberi kapcsolatokról és azt hiszem ez rám is igaz.

Kinek volt könnyebb levetkőzni Elzának vagy nekem? Szerintem ezt a kettőt nem lehet elkülöníteni: Elzának és nekem is.

Szerepelsz a Csak színház és más semmi című sorozatban. A sorozat az mennyire valós, mennyire túlzó?

A sorozat szélsőséges színházi helyzeteket dolgoz fel. Ezek olyan sablonok, amelyek a leginkább érdekelhetik a nézőt. Valamint a színházi emberek magánélete is kiemelt szerepet kap, ami szintén vonzó lehet. Helyenként azért is túlzó, azért is szélsőséges, mert kénytelen sűríteni



Így 25 évesen elégedett vagy az eddigiekkel és a kilátásokkal? És úgy 10 év múlva mivel lennél elégedett?

Sosem voltam teljesen elégedett, mindig ez vitt előre. Az önbizalmamon bőven lenne mit csiszolni ez biztos. Ősztől a székesfehérvári társulat tagja leszek, és ennek nagyon örülök. Nyilván rengeteg szakmai vágyam van, de ezeket szeretem magamban tartani. Mondjuk, hogy babonából. 10 év múlva remélem, hogy már édesanya leszek, erre biztosan vágyom. Szakmailag nem tudom mi lesz, az is lehet, hogy nem leszek a pályán, hanem narancsot szedek valahol, vagy valakinek én teszem rá a géllakkot a körmére. Ki tudja? Izgalmas.