Szőllősi Krisztinát, a Kecskemét City Balett 25 éves táncosát mutatjuk be.

9 évesen kezdtél el táncolni a Madách Musical Tánciskolában, 10 évesen már Ausztriában tanultál,a Bécsi Állami Balett Intézetben. Egy nagyon fiatal lányka, az miért hagyja ott a várost, az országot, Milyen volt ott az a két év, és miért csak két év lett belőle?

Amikor eljutottam az általános iskola 3. évéhez, el kellett döntenem, hogy szeretnék-e balettiskolába járni, mert a 4. osztálytól kezdődik ott a képzés. Mivel apukám nagyon ellenezte ezt a világot - legszívesebben üzletembert csinált volna belőlem- így azt mondta, hogy egy feltétellel mehetek balettiskolába, ha nyelvet is tanulok mellette. Bécs volt a legközelebbi lehetőség, ahova sikeresen felvételíztem. Igen, a Madách Musical Tánciskolában kezdtem, ahol a klasszikus balettől egészen a musicalig, modern táncig mindenféle műfajt tanultam és színpadi tapasztalatot is szereztem, ezek után 10 évesen kimenni Bécsbe egy igen szigorú balettiskolába, ahol a hét hat napján minden reggel 8-kor csak a rúd mellett gyakorolsz szorgalmasan, kicsit sokkoló volt nekem. A másik dolog meg az volt, hogy nagyon fiatal voltam és iszonyatos honvágyam volt, arról nem is beszélve, hogy a német nyelvet egyáltalán nem beszéltem, így még kommunikálni sem tudtam senkivel. Fél évbe telt mire leszakadtam a telefonomról, hogy nem hívogassam anyukámat 8 percenként… de aztán minden sokkal egyszerűbb lett. Nagyon gyorsan ragadt rám a nyelv, annyira, hogy a félévi bizonyítványom már kitűnő lett az iskolában. Sok barátot szereztem, nagyon sokat tanultam az önállóságról és szerettem a várost is. A második év végén viszont úgy éreztem, hogy tovább kell lépnem és a klasszikus balett nem biztos, hogy az én világom. Vágytam többféle stílus megismerésére és magára a táncra, amit ilyen kicsin a balettből nem tapasztalhattam meg, mivel nagyon az alapozásnál kezdjük az első években.

Hazajöttél Madáchban folytattad, majd a 8. után jött a főiskola. ez a 3 év milyen volt számodra, mennyire volt könnyű vagy nehéz?

Gyerekkorom legszebb éveinek mondhatnám azt a pár évet, amit hazatértem után töltöttem a Madáchban. Sárközi Gyula vitte színpadra professzionális táncosokkal és velünk, az iskolával a Bogármesét. Életem első főszerepét táncolhattam a Művészetek Palotája színpadán. Nagyon sok előadásunk volt, jártuk az országot, turnéztunk. Viszont amikor eldöntöttem, hogy professzionális táncművész szeretnék lenni, jelentkeztem az akkoriban még nagyon friss modern tánc tagozatra a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Azért mondom, hogy friss, mert nagyon klasszikus beállítottságú volt az iskola és egyetlen modern osztály volt addig előttünk, így még nem nagyon állt fel az oktatási rendszer velünk kapcsolatban. Sokat tanultam, de abban a korban mindenért „lázadtam”, úgy éreztem ki kell állnom az igazamért, ezért néha voltak nézeteltéréseim a körülöttem lévőkkel.



2012-ben végeztél, 2013 óta táncolsz Kecskeméten.

Szerencsésnek mondhatom magamnak, mert rögtön a diplomám megszerzése után le tudtam szerződni. Mindig is külföldre vágytam, hogy majd a suli elvégzése után kint elhelyezkedem egy társulatnál, de mivel nem volt lehetőségem eljutni próbatáncra a végzős évemben, így lecsúsztam a lehetőségekről. Lejöttem Kecskemétre próbatáncra a nyáron, mert hallottam, hogy Barta Dóránál, a Kecskemét City Balett vezetőjénél nagyon sokat lehet tanulni. A próbatánc nem sikerült, de Dóra felvett a pesti társulatába, a Badora Társulatba. De még abban az évben Kecskemétre szerződtem, lett egy üresedés, amit velem pótoltak. 2013. januárjától táncolok itt. Így Pesten is megmaradt a munka, meg Kecskeméten is kaptam új lehetőségeket.

tt sok szerep megtalált, az előző évadban is több főszereped volt. De mit tartasz a pályafutásod legnagyobb sikereinek?

Nagyon nagy fejlődésen mentem keresztül 5 év alatt Dóra mellett és nagyon szép szerepeket táncolhattam el. Kedvencem a Carmen meg Júlia volt, amit Kecskeméten táncoltam, viszont Pesten is nagyon szeretem a darabokat, bár itt általában kicsivel kortársabb előadások születnek.

Carment és Júliát említetted. Két különböző nőről van szó. Mindkét nő megtalálható minden nőben. Valakiben ebből, valakiben a másikból van több. Benned melyik?

Szerepmegformálásból a karakter szempontjából mondhatjuk, hogy szöges ellentétjei egymásnak. Úgy érzem Carmen közelebb áll hozzám, de Júlia szerepét is nagyon szeretem. Mondjuk, amikor elmeséltem szüleimnek, hogy Rómeó és Júliát fogunk csinálni a színházban, megkérdezték, hogy ki leszel, Rómeó? Nem nagyon gondolták, hogy Júliával is meg tudnék birkózni. De Barta Dóra sem úgy gondolkozott erről a Júliáról, hogy egy törékeny, félénk fiatal lány, hanem igenis egy életerős, saját gondolatokkal rendelkező, lázadó serdülő, akinek a szerepét könnyebb volt megformálni.



Balett táncos munkaeszköze a teste, mennyire könnyű vagy nehéz a súlyodat, alakodat tartani?

Nekem sok nehézségem volt/van a testemmel, mert nem vagyok igazán az a nádszál típus, így nagyon oda kell figyelmen a helyes táplálkozásra. Amióta a testtípusokat felismerő szakemberhez elmentem, azóta legalább tudom, hogy mi jó nekem és mi nem. Ezzel sokkal könnyebb tartanom a „versenysúlyomat”.

Mennyi kiló vagy?


Most 55 kiló vagyok.

Sérülések?

Szerintem elkerülhetetlen egy táncos pályafutása alatt, hogy ne érje semmilyen sérülés. Természetesen nekem is voltak különböző húzódásaim, izomgyulladások, rándulások, de igazán súlyos sérülésem nem volt még. (Lekopogom…) Akkor van baj, ha még nem is olyan nagy a sérülés, de a legrosszabb időszakban tudja érni az embert. Nekem pont két éve történt, hogy a Bolero premierünk előtt 3 nappal rosszul érkeztem egy emelésből és a lefeszített lábfejemre érkeztem. Ízületi toksérülést okozott a próbatermi baleset, utána kínszenvedéssel táncoltam végig azt a 3 napot.

Az emeléseknél soha nem volt benned félsz, vagy ezt le lehet küzdeni, vagy az emberben mindig ott van…….?

Félelem érzetem még nem nagyon volt, főleg, ha jó partnerrel dolgozik az ember, akkor teljes mértékben bízunk egymásban.

Meztelen szereped volt már?

Igen, volt már olyan darab, ahol félmeztelenül kellett színpadra lépnem. Feledi János Kampf című alkotásában vetkőztem le a gátlásaimat ezen a téren. Egy bugyi meg egy bakancs volt rajtam, amíg 4 kollégám négyfelől feszített meg kötélen. Nem mondanám magam egy nagyon szégyenlős embernek, így nem volt számomra elrettentő a dolog.



Az évadban milyen szerepek, feladatok várnak, akár táncosként, koreográfusként? Távoli célok?

Sajnos nagyon távoli céljaim még nincsenek, most még élvezem a jelenlegi feladatokat. Annyit tudok, hogy ha befejeztem az aktív táncosi pályafutásomat, akkor is maradnék a művészetnél, akár tanárként, akár koreográfusként. A mostani évad rejteget még meglepetéseket. Műsoron marad a Rómeó és Júlia, majd decemberben mutatjuk be a Traviata című táncszínházi darabunkat Barta Dóra koreográfiájában. Musicallal indítjuk az évadot, a Beszélő köntösben táncolunk a Kecskemét City Balettel október 2-től a Katona József Színházban. Koreográfusként pedig az évad első gyerekdarabjában, a Jancsi és Julisban működhetem közre, ami szintén októberben kerül műsorra.