Interjú Mohai Cintiával, a Miskolci Balett 22 éves táncosával.

Mikor voltál először színházban, mikor láttál először balettelődást, és mit?

Először 8 évesen voltam színházban, Győrben a Miss Saigon című rockoperát láttam. Egyből elfogott az a varázslatos, megmagyarázhatatlan érzés. Magába szippantott. Elbűvölt a közeg, a látvány, a színpadon látott csapatmunka. Érdekes, hogy csak 5 évvel később láttam az első táncelőadást a Győri Balettől, A halál és a lánykát és a Kakast, majd egy évvel később a Queen-t. Szerintem mondanom sem kell, hogy hatott rám…

6 évesen kezdtél el táncolni, 12 évesen kerültél a győri művészeti középsuliba. Ekkor már biztos volt, hogy balett táncos leszel?

Amikor bekerültem, már igen. Pedig előtte sok ahhoz hasonló mondat ért, mint: „Nem kellene feladni azért az iskolát, hogy balettozzál.” Szerencsére nem hallgattam rájuk! Mesternőm, Ócsag Anna, szigorúságával, elvárásaival, tudatosan készített fel minket. Sokat beszélt velünk, arról, hogy az iskolában még burok vesz minket körül, a „nagybetűs életben” -ahogy mindig mondta-, már egyedül leszünk. Az iskolából kikerülve ez hasznos tényezővé vált, mert sokkal könnyebben vettem az akadályokat. Ezért mindig is hálás leszek neki. A koncertvizsgákon, mint alsóbb évfolyamos részt vehettem, ezáltal is lehetőségem nyílt a színpadi gyakorlat elsajátításához. Ezek az élmények is megerősítették a színpadhoz, színházhoz való ragaszkodásomat.



Kislány korodtól fogva a tánc sok lemondással, sírással, fájdalommal jár(t)?

Igen. Amennyi lemondással és fájdalommal jár, annyi vagy annál több örömet, boldogságot is ad. Ezért kell megtalálni az egyensúlyt, türelmesnek lenni önmagunkkal, a rosszabb időszakokban is. A mindennapi fájdalomra nem lehetett felkészülni. Szerintem nincs olyan nap egy táncos életében, amikor minden rendben megy. Meg kellett tanulni ezeken túllendülni, megfelelően kezelni a helyzeteket és együtt élni velük. Lemondani az időhiány okán rengeteg mindenről, örökké vigyázni és óvni a testem, hiszen az a munkaeszközöm, ő szolgál engem. Megtanulni türelmesnek és kitartónak lenni, nemcsak a jobb, hanem a legrosszabb napokon is. Mosolyogni a színpadon akkor is mikor, akár testi, vagy lelki gondok vannak.

Mennyire könnyű vagy nehéz a súlyodat, az alakodat tartani?

Folyamatos odafigyelést, karbantartást igényel, legyen szó étkezésről vagy az izomzatról. Minden táncos igyekszik úgy étkezni, hogy a testét a lehető legjobban szolgálja.

Sérülések, balesettek nélkül nincs tánc?

Kék, zöld, lila foltok, izomláz, húzódás, rándulás, zúzódás, repedés, törés. Ezek a táncos élet velejárói. Mindegyikből kijutott nekem is.

Az emeléseknél soha nem volt benned félsz?

Miután évekig vannak az iskolában emelés órák, pontosan arra készítenek fel és tanítanak meg, hogy a megfelelő technikával, hogyan lehetünk biztonságban emelés közben. Nem szabad félelemmel nekiállni egy nem ismert emelésnek, mert az elbizonytalanít és veszélyes lehet. .



Iskola után Miskolcra kerültél, Győrtől jó messze…..

Miskolcon voltam az első próbatáncomon. Szimpatikus közeg volt elsőre. Nagyon megtetszett a sokszínűsége, valamint a stílus, amit a társulat képvisel. Győrbe pedig kezdőként nehéz bekerülni, szakmai tapasztalat nélkül. Miskolcon 12 (most már 15) fős társulatban könnyebben kialakulnak az egyéniségek. Itt lehetőségem nyílt megtalálni önmagamat, amire ugyan sosem talál rá igazán az ember, de ezen a helyen szabadon ki lehet bontakozni. A helyi közönség nagyon nyitott. Az előadásaink közönségbarátok, felkeltik az érdeklődést, így egyre többen jönnek el megnézni bennünket.

Klasszikus balettel kezdted, itt kortárs darabokban lépsz színpadra, könnyen ment a váltás?

Teljesen más stílus. Sokkal szabadabb, nincsenek olyan kötöttségek. Nem utolsó sorban pedig szeretem az újdonságokat. Talán ezért is volt könnyű az átállás.

5. miskolci évad előtt vagy, mi jellemzi az eddigi munkásságodat?

Bármilyen szereppel bíznak meg, maximalista vagyok, szeretem kihozni belőle a legtöbbet. Fontosnak tartom érzelmekkel megtölteni az adott karaktert, hogy valamilyen történetet elmondjon, legyen íve, hasson, hogy a közönség, ha csak egy kicsit is, de tudjon azonosulni. Vagy pont ne. De ha valamilyen hatással van rá, már megérte.

Mondtad, hogy: bármilyen szereppel bíznak meg, maximalista vagyok. Akkor is ha egy darabban le kell vetkőzni?

Épp a tavalyi évadban találkozhattam ezzel a dologgal először eddigi pályafutásom során. Velekei László által koreografált Julie kisasszony egyik jelenetében, a férfi iránti teljes kiszolgáltatottságot, a szenvedélyek testi kibontakozását szimbolizálja Julie meztelen felsőteste. Díszlettel, fényekkel és a partner testével takarva, finoman van ábrázolva. A koreográfus hagyott időt felkészülni. A színpadi próbák során, a jelenet közben ezt a helyzetet teljesen ki tudtam zárni. .


Fotó: Éder Vera


Közeli, távoli célok?


Szeretném tanulmányaimat a Táncművészeti Egyetemen befejezni. A szakmában minél több stílust kipróbálni, karaktert eltáncolni. Nincsenek szerepálmaim, de várom a további kihívásokat. Célom, hogy addig tudjak táncolni, míg az nekem örömet tud okozni.