Interjú a 23 éves Varga Fekete Kingával, a Kaposvári Színművészeti Egyetem ötödéves hallgatójával.

Mindig is színésznő szerettél volna lenni?

Nem mondhatom, hogy mindig is ez vonzott volna, de viszonylag korán született meg a döntés. Öt vagy hatéves lehettem. Életem első komoly színházi élménye (ez a méltán híres Dzsungel könyve volt a Pestiben) közben jött az ihlet: “Na igen, ez az! Nem tudom mi ez pontosan, de én is ott szeretnék lenni közöttük.” Onnantól fogva persze hangoztattam is, ezért a tanárok szívesen vittek ilyen jellegű versenyekre, habár nem voltam ügyes szavaló, sem mesemondó. Egyedül lámpalázas voltam. Talán ez ma is megmaradt…


Babett hazudik c. előadásban Tóth János Gergővel. Fotó: Memlaur Imre


A családban volt/van művész?

Ilyen téren igazán fekete báránynak számítok. Édesanyámék vállalkozók, eszükbe sem jutott az ilyesmi, holott mindhármunkat (nővérem, bátyám és engem) kötelező zeneórákra járattak. Műkedvelő emberek, de emellett nagyon talpraesett, és reális gondolkodásúak. Nem nagyon hittek abban, hogy felvesznek az egyetemre, mert nehéz bekerülni. Ehhez azért hozzájárult az én pesszimista gondolkodásom is. Mai napig féltenek, de ahogy tudnak, támogatnak.

Az egyetemre felvettek, ahol most az utolsó évedet töltöd. Ez az 5 év olyan volt, mint amire számítottál?

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az érettségi után rögtön felvételt nyertem Kaposvárra. Ugyan gimnáziumban (Vörösmarty Mihály Gimnázium, dráma tagozat) kaptunk ízelítőt abból, hogy milyen is lesz ez az öt év, de értek meglepetések. Tizennyolc évesen kerültem el otthonról, Budapestről. Fel kellett nőnöm. Nemcsak azzal kellett megküzdeni, hogy bekerültem egy színművész osztályba, hanem azzal is, hogy ezentúl nem old meg mindent “apa-anya”. Emellett pedig ott volt a reggel nyolctól hajnal egyig tartó folyamatos munka, amit minden konfliktussal és nehézséggel együtt élveztem. Azt éreztem, hogy onnan folytatom az egyetemet, ahonnan abbahagytam a gimnáziumot.

Eddig mit kerestél, mit találtál meg a színházban?

Menedéket. Ha próbálunk, teljesen kikapcsolom a magánéleti dolgaimat. Egyetem alatt például sokszor feltűnt, ha egész nap dolgoztunk, elfelejtkeztem a problémáimról. Most is sokszor megkapom, ha nem vagyok leterhelve, elkezdek felesleges dolgokon stresszelni. Valószínűleg úgy hát rám, mint egy terápia. Volt olyan, hogy párhuzamosan próbáltunk az egyetemen és a színházban is. Gyakran előadás után, este tízkor még visszaszaladtam az egyetemre, mert dolgoznunk kellett. Akkor meg is jegyezte a rendező: "Kinga, neked minden próbára úgy kellene jönnöd, hogy előtte lejátszol egy előadást."


Részegek című előadásban Törő Gergellyel. Fotó: SONLINE


Eddig milyen szerepek találtak meg? Szerepálmod van?

Harmadévesként Németh Ákos Babett hazudik című darabjának címszerepét játszhattam, tavaly pedig a Chioggiai csetepaté Checcája lehettem. Emellett az egyetem keretein belül két kedves munkám volt, Bergendi Barnabás osztálytársam rendezett nekünk egy előadást (Ivan Viripajev: Részegek, Magda szerepében), illetve a diploma produkciónk, Weöres Sándor Octopus című drámája (rendezte: Fábián Péter és Benkó Bence). Szerepálmom nincs, de egy Csehov előadásban szívesen részt vennék.

Miért pont Csehov?

Valahogy azt érzem, közel áll hozzám a világa, de másik orosz írót is mondhattam volna. Volt egy filmes kurzusunk Szabó Istvánnal, ahol Három nővér jeleneteken dolgoztunk. Akkor éreztem azt először, hogy pontosan tudom, hogy mit miért csinálok. Ezért is ugrott be elsőként Csehov.

Milyen szerepek, karakterek állnak hozzád közel?

Oberfrank Pál egyszer azt mondta nekem, olyan leszek, mint egy kaméleon. Lehet, hogy nem ezeket a szavakat használta, de a lényeg megmaradt bennem: mindent tudnom kell játszani. Alkatilag nem vagyok determinálva semmire, ami sokszor áldás, sokszor átok. Áldás, mert nem enged lustává lennem. Átok, ha van nálam karakteresebb a talonban, akire hangsúlyozottan illik valami, nem engem fognak hívni.


Chioggiai csetepaté. Fotó: Memlaur Imre


Énekes, táncos darabokban szerepelnél?

Ilyen szerep még nem talált meg, de nagyon izgat a dolog. Hihetetlen munkát igényel és rengeteg technikai tudást, ezért kihívásnak tekintem. Jó zenés színházat csinálni nehéz, ezért is vágyom rá.

És filmekben?

Szívesen forgatnék, eddig még ehhez sem volt szerencsém. Az egyetemen dolgoztunk mozgóképes hallgatókkal, akkor arra következtettem, hogy az egy egészen más stílus.

Egy szerep kedvéért levetkőznél?

Nincs bajom a meztelenséggel, ha indokolt. Az eddigi legmerészebb szerepem ilyen szempontból a már említett Babett volt, ahol a darab felét bikiniben játszottam, bár ez nem volt sem pikánsnak, sem szexinek szánva, egyszerűen csak egy medence köré fonódott a történet.

Közeli, távoli célok, tervek?

Most inkább a közeljövőre koncentrálok. Fontos ez az évad: idén kapok diplomát, januártól Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban kezdek próbálni. Új terep lesz nekem, így izgalommal várom a közös munkát. Az egyetem után szeretnék megállapodni. Sok színészt látok szabadúszóként, és érzem, hogy nekem most nem erre lenne szükségem. Egy csapat tagja szeretnék lenni, ahol biztonságban érzem magam, ahol újabb és újabb kihívások elé állítanak.

Címlapkép: Kovács Judit „Juju”