Interjú Kaiser Fruzsinával, a Pécsi Balett 20 éves táncosával.

Tavaly kezdted el az egyetemet. Jelenleg a Pécsi Balett táncosa vagy. Mindenki más és más. Mindenkinek más az útja a színpadig. Eddig neked mi volt a te utad? Az a kislány voltál, aki mindig is balerina akart lenni?

Én inkább az a „fiús” kislány voltam, állandóan a bátyámmal játszottam, vagy apukám szerszámosládájában matattam, így nálam a babázással együtt a balerina korszak is kimaradt.

Viszonylag későn döntöttem el, hogy táncos akarok lenni. 7 évesen kezdtem el Pécsett ritmikus gimnasztikázni, majd 2 évvel később balett órákat is kellett vennem mellette, aminek eleinte nem nagyon örültem. Nem tudom miért, de utáltam bejárni az órákra. Minden nap rg edzésekre jártam, hétvégén pedig versenyekre, tehát a sport szerves része volt az életemnek. Akkor még nem is tudtam volna elképzelni, hogy mással foglalkozzak. Aztán Lovas Pál vette át a csoportot és valami megváltozott bennem… Elkezdett érdekelni a balett és fontosnak éreztem, hogy tisztán dolgozzak, tanulni és fejlődni akartam. Talán ez volt az a fordulópont, amikor eldöntöttem, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni a művészi táncokkal. Abbahagytam a sportot, 6 év rg után modern táncórára kezdtem járni.

2013-ban kezdtem a Pécsi Művészeti Gimnáziumban. Igazság szerint fogalmam sem volt mire kell számítanom, azt az egyet tudtam, ez nem egy olyan iskola lesz, ahol délután kettőkor vége az utolsó órámnak. Gyakran 7-ig volt óránk, ha korábban végeztünk akkor is bent maradtunk még gyakorolni a teremben és az is előfordult, hogy hétvégén is próbánk volt, de sohasem éreztem tehernek, mert azt csinálhattam, amit szeretek. Természetesen voltak hullámvölgyek, könnyebb és nehezebb időszakok.


Fotó: Szita Tamás


Mikor láttál először balettelőadást?

Azt hiszem 11 éves lehettem amikor anyukám elvitt a Pécsi Nemzeti Színházba a tánctalálkozó ideje alatt, ahol egy Szegedi Kortárs Balett, egy Győri Balett és egy Pécsi Balett darabot néztünk meg.

Pécsi vagy, Pécsett táncolsz. Mindig is itt akartál?

Amikor életem első előadását láttam a Pécsi Balettől, nagyon megtetszett nekem a társulat, és azt mondtam anyukámnak, hogy egyszer itt fogok táncolni.

Így gyakorlatilag pályakezdőként, milyen terveid, céljaid vannak a tánccal kapcsolatban? Mit, hova szeretnél elérni? És ezért mit teszel meg?

Viszonylag gyakran szegezik nekem ezt a kérdést, ebből kifolyólag rengeteget szoktam gondolkozni rajta és nagyon sok, nagyon eltérő választ adtam már rá. A sok gondolkozás és állandó variálás között egy dologban mindig biztos voltam: fejlődni akarok. Szerencsésnek tartom magam, mert sok tehetséges táncművész vesz körül, akiktől rengeteget tudok tanulni. Szeretnék minél több lehetőséget, amiken keresztül fejlődhetek.



Táncos munkaeszköze a teste, mennyire könnyű vagy nehéz a súlyodat, alakodat tartani?

Imádok enni, és nagyon szerencsés vagyok, mert a sok mozgás mellett annyit és azt ehetek, amit csak szeretnék. Könnyen tartom az alakomat. A súlyommal utoljára középiskolában volt problémám, nagyon nehezen tudtam fogyni, szerencsére 2 év alatt sikerült elérnem azt a súlyt, amit szerettem volna.

Táncosok nagyon hajlékonyak, lazák, ezt valaki nagyon könnyen eléri, vannak, akiknek ez nagy szenvedés árán sikerül. Te melyik csoporthoz tartozol?

Tulajdonképpen mindkét oldalt megtapasztaltam. Kiskoromban kezdtem el ritmikus gimnasztikázni, fiatal korban sokkal könnyebb fejleszteni a hajlékonyságot, így én viszonylag könnyen elértem, aztán volt egy hosszabb kihagyásom, egy évig nem táncoltam és amikor újrakezdtem nagyon beszűkültem. Nehéz volt szinte a 0-ról kezdeni. Sokkal több időt kell ráfordítani, sokkal kötöttebbek az izmok, ezért ez egy lassabb és fájdalmasabb folyamat, mint gyerekkoromban.

Sérülések értek?

Természetesen kisebb sérülések értek már, ez elkerülhetetlen. Szerencsére eddig mindegyik olyan volt, hogy csak kisebb fájdalommal járt, amin gyorsan túl lehet lendülni és nem kell heteket, esetleg hónapokat kihagyni miatta.

Az emeléseknél soha nem volt benned félsz, vagy ezt le lehet küzdeni, vagy az emberben mindig ott van?

Amikor először megyünk neki egy emelésnek, mindig van bennem egy kis izgalom, de félni nem szoktam tőle. Azt hiszem bizalom kérdése az egész, ha bízol a partneredben és magadban, nincs okod félni.


Fotó: Szentgyörgyváry Rebeka


Több táncos lány mondta, hogy szinte minden táncost előbb-utóbb megtalálja egy meztelen szerep, aztán vagy elfogadja vagy nem. Te hogy állsz ehhez a dologhoz?

Bár nekem még nem volt ilyen szerepem, viszont több előadást láttam, ahol megjelent a meztelenség. Nekem nézőként az a véleményem, hogy egészen addig, amíg célja van a meztelenségnek, nem zavar, viszont láttam olyan darabot is, ahol szerintem teljesen értelmetlen volt. Tehát igen, amennyiben indokolt, azt hiszem elvállalnám.

Civilként következő 3 célod?

Ahogy a szakmában, úgy a magánéletben is a fejlődés az elsődleges cél. Szeretnék nyelveket tanulni, elvégezni az egyetemet és ha időm engedi utazgatni, kultúrákat megismerni.