Sebján Rozáliával, a 22 éves szügyi táncossal beszélgettünk, aki az idén kezdte el a Táncművészeti Egyetem mesterképzését.

Mikor és hol találkoztál a tánccal? Mi volt az utad volt az első lépésektől az egyetemig?

Balassagyarmaton, a szülővárosomban, pontosan nem tudom hány éves lehettem. Édesanyám tánctanár, így magától értetődő volt, hogy én is járok táncra a nővéreimmel együtt. Alapfokú művészeti iskola moderntánc tagozatán táncoltam végig a 12 évfolyamot esztétikus testképzés, Berczik-technika, jazztánc, jazztechnika, Graham, Limon és art jazz tantárgyakkal, közben táncsport szövetségekben versenyeztem, elsősorban showtánc és modern kategóriákban. ...? Két magyarországi táncszövetség (Magyar Látványtán Sportszövetség és a Modern Táncsportok Magyarországi Szövetsége) versenyrendszerében versenyeztem. Több országos bajnoki, illetve dobogós helyezést értem el szólóban, duóban és csoportban. Ezek felmenő versenyrendszeren alapulnak, így kvalifikációt szereztem nemzetközi versenyekre (Europen) és Európa bajnokságra. Ezeken kívül is részt vettem nemzetközi versenyeken Németországban (IIG), Csehországban (WADF), és Lengyelországban (WDU), ahol dobogós helyezéseket értem el. Gimnáziumban terveztem el, hogy komolyan szeretnék a tánccal foglalkozni, célként tűztem ki, hogy bekerüljek a Táncművészeti Egyetemre az érettségi után. Nyaranta budapesti kurzusokra jártam, évközben egyedül jártam mindennap gyakorolni a terembe azokat, amiket a kurzuson tanultam. Ott voltam a sportegyesületünk által szervezett nyári tánctáborokban, ahová neves tanárok érkeztek, sokféle stílust megismertem általuk is. Érettségi után jelentkeztem és felvételt nyertem a Táncművészeti Egyetemre (akkor még főiskola volt) táncos és próbavezető szakra, de moderntánc szakirányon csak esti képzés indult abban az évben, ezért elkezdtem egy színházi táncos OKI-s képzést a Bailart Táncstúdióban, így a hét többi napján is tréningezni tudtam. A rákövetkező évben indult nappalin moderntánc, úgyhogy újra jelentkeztem és elölről kezdtem az egyetemet, miközben az OKI-s iskolából is volt még egy évem, kicsit húzós volt, ingáztam a két iskola között naponta többször is, de imádtam.



Az egyetemnek milyen célokkal, tervekkel vágtál bele?

Nagyon szerettem volna a technikai tudásomat több irányban fejleszteni, tökéletesíteni (balett, ill. modern technikák), mert úgy gondoltam, hogy ezáltal lehetőségem lesz táncegyüttesben táncolni. Továbbá célom volt, hogy tánctanári diplomát szerezzek, mert nagyon szeretek tanítani, gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozni és biztos vagyok abban, hogy táncos pályafutásom mellett, vagy után ezzel szeretnék hivatásszerűen foglalkozni. Az alapképzésen technikai tudásom jelentősen fejlődött és nagyobb rálátást szereztem a szakmára. A mesterképzést idén kezdtem tánctanár szakon, ettől a két évtől, reményeim szerint a pedagógusi szakmához szükséges ismereteket sajátíthatom el.

A 3 legjobb dolog, amivel az egyetem falai között találkoztál?

Az egyik legjobb dolog a mindennapos balett és jazz tréning volt, a másik az osztályomból összeverődött kisbanda, akikkel a nap végén beültünk beszélgetni valahova vagy hétvégén elmentünk bulizni. Nagyon jó volt, hogy az egyetem biztosított ingyenes, vagy kedvezményes színházlátogatást, sok táncelőadást meg tudtunk nézni.

Biztos van olyan is, ami nem tetszett, másként gondoltad, másképp képzelted el?

Szívesen tanultam volna magasabb óraszámban bizonyos gyakorlati tárgyakat, esetlegesen más (szerintem) kevésbé szükséges elméleti tárgy helyett. A kortárs technikákat nagyon hiányoltam és a koreográfia, ill. repertoár tanulást, néha úgy éreztem csak tréningezésből áll az életem és nem is "táncolok".

Nehéz évek vannak mögötted?

Nem éreztem nehéznek. A vizsgák közül csak a szigorlatok és az államvizsga volt komolyabb kihívás.

És mi az a három legfontosabb dolog, amit itt megtanultál, amire ma, illetve a későbbiekben tudsz alapozni?

Lőrinc Katalin tanítási módszere és Földi Béla instrukciói számomra a két leghasznosabb tudáshalmaz, amit az egyetemen megszereztem. A világnézetem alapvetően megváltozott ezalatt a három év alatt, az, ahogy a táncművészetet felfogom és élek benne.



Ma a tánc számodra?

Életforma, önkifejezés, önmegismerés, drog, hivatás, napirutin, örömforrás, kikapcsolódás...és minden, ami az életben maradásomhoz szükséges. Jelenleg a PR-Evolution Dance Companyhoz járhatok be tréningezni, ami egy nagyon jó lehetőség arra, hogy a jövőben komolyabban bekapcsolódhassak a társulat munkájába. A mesterképzés és napi tréningek mellett, hétvégente szülővárosomban tanítok egy egyesület táncszakosztályában. Versenyekre készítem fel a gyerekeket, koreografálok. Nagyon szeretem csinálni, látni, ahogy fejlődnek, lelkesednek, eredményeket érnek el a "lányaim".

A közeljövőt színpadi táncosként képzeled el, vagy tanárként, mert a kettő együtt nem megy, vagy….?

A jövőben szeretném színpadon kipróbálni magam hivatásos táncosként. Nem tudom, hogy mellette a tanításra lenne-e időm, ez gondolom attól függ, mit hoz a jövő. A mostani csoportomat nagyon szeretem, sokat dolgoztunk már együtt. Szuper kis közösség verődött össze belőlük és a versenyeken is nagyon szép eredményeket érnek el. Az elfoglaltságaimat próbálom mindig úgy igazítani, hogy legyen időm nekik órát tartani heti 1-2 alkalommal.

Milyen darabokban, előadásokban szeretnél táncolni, milyen stílusok, műfajok állnak hozzád közelebb?

Elsődlegesen igényes darabokban szerepelnék szívesen, ami kortárs vagy modern táncnyelvet használ. Amikor még Balassagyarmaton tanultam sokat jártunk a csoporttal olyan fellépésekre, ahol gyermekek szórakoztatása volt a cél és mindig nagyon élveztem, emiatt könnyen el tudom képzelni magam gyermekdarabokban is. Különösebb szerep vagy darab nincs, ami nagy álmom, hogy eltáncoljam, vagy benne legyek, bármilyen szerepet hálásan eltáncolnék.

Sok kortárs darab használja a meztelenséget, ha felkérnének olyan szerepre, ahol le kell vetkőzni, akkor te az elfogadnád….?

A színpadi meztelenségnek is vannak fokozatai meg különböző helyzetei, mennyi ideig, mi látszik… Most úgy gondolom, elvállalnék egy enyhébb meztelen szerepet, de nyilván akkor derül ez ki, amikor ténylegesen egy ilyen szituációba kerülök. Fontosnak tartom, hogy amikor színpadon a meztelenséget használják, annak legyen oka és célja, ne csak „kortárs közhelyként” jelenjen meg.



Mikor nem táncolsz, akkor……?

Akkor is a tánccal foglalkozom: zenéket hallgatok, keresek, koreográfiákon ötletelek, jelmezt tervezek, a táncos társaimmal, tanítványaimmal találkozom, anyuval a táncról beszélgetek, ha lehetőség adódik, táncelőadásokat látogatok, de szeretek olvasni, futni, rajzolni, írni, tanulni.

Kövess minket