Interjú Ténai Petrával, a SZFE fizikai színház koreográfus-rendező szak negyedéves hallgatójával, a kezdetekről, a szakról, a meztelenségről, a színpadról.

Kislányként is kerested a szereplési lehetőségeket?

Igen, igyekeztem megtalálni a legtöbb fórumot a szereplésre. Az ovis mikulás műsortól kezdve (amiért persze dupla mikuláscsomag járt) a gimnáziumi szavalóversenyekig szinte mindent. A lényeg az volt, hogy közösségben vagyunk és felszabadultan keresgetjük magunkat. Persze nem akarok álszent lenni mindezt egy egészséges versenyszellemmel a háttérben.

A tánc, a színészet mikor lépett be az életedbe?

A színészet úgy egészen konkréten a gimnáziumi évek alatt. A debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatára jártam. Nagyon sok tehetséges osztálytársam volt, akik nélkül talán soha nem érdekelt volna ennyire ez az egész. Fel kellett venni a tempót, és az ember egyre jobb és jobb akart lenni, mert erre sarkallta a közeg. Ott sok előadás született meg, amikben kipróbálhattuk a szárnyainkat. Néha lezuhantunk, néha nem. A tánc pedig… hát inkább a mozgás volt fontos. Nem mindig az esztétikus szép mozdulatsorok, hanem csak ismerkedni a testemmel. Mit tud, mit nem, vagy épp mennyit bír, mennyit nem és akkor nevetni azon mennyire béna tudok lenni.



Negyedéves hallgató vagy az egyetem fizikai színház koreográfus-rendező szakon. Miért pont erre a szakra jelentkeztél?

Nagyon szerettem az osztályfőnököm, Horváth Csaba előadásait, és azt éreztem valami különlegeset képvisel azzal, amit csinál. Ami éppolyan előny, mint hátrány. Mert az embereknek mindig furcsa, ha valami eltér a megszokottól.

Mit is jelent ez a szak?

Lényegében ez egy komplex szak. Mert mozgást, színészetet, és rendezést egyaránt tanulunk, és a gyakorlatban mindezt el is kellene sajátítanunk. Az életből viszont tudjuk, hogy ha valahonnan elcsippentünk időt, az valami más kárára válhat. Szóval nehéz megtalálni az egyensúlyt, mert az lenne a legjobb, ha az 5 év alatt legalább mindegyikben egy kicsit kipróbálnánk magunkat. És jó esetben, amiben a legtehetségesebbnek bizonyulunk, azzal foglalkozunk majd a későbbiek során. Sok más tapasztalattal a zsebünknek, mert, ha egy „művész” ismeri a testét, az agyát, a képességeit, mindenhol jó pontnak számít.

Milyen készség kell ide, hogy valaki felvételt nyerjen?

Sajnos nem tudom, mi kell hozzá. Nekem sincs meg minden szuperképességem, valószínű egy színészhallgató sem tökéletes. Ez valami olyan dolog, amiről talán egy osztályt indító osztályfőnök tudna beszéli. De lehet talán ő sem.



Az eddigi legfontosabb előadásaid, szerepeid?

Minden előadást ki lehet emelni. Valamiért muszáj, hogy mindegyik fontos legyen. De, amik mindig nagyon különlegesek voltak, azok a beugrásaim. A Forte társulat Te országod c. előadásába, vagy a Zsámbéki Gábor osztálya által előadott Roberto Zucco. Nagyon érdekes érzés lehet azoknak is, akik már egy megszokott szereplő helyett kapnak egy újat, és nekem is az, hogy tudom hozni ebben a helyzetben a maximumot. Nagyon élvezem.

Ősszel a negyedéves vizsgátok keretében vittétek színpadra a Mester és Margaritát. Több cikket, kritikát is olvastunk róla. Volt, akinek tetszett, volt, akinek nem. Egy közös pont volt minden cikkben, hogy sok volt a meztelenség, téged pedig mindenki jónak látott, és hogy a meztelen jelenetednél zavarban voltál.

A Mester és Margarita az osztályfőnökünk ötlete volt. Tudtommal ez elég sok ember számára egy nagyon meghatározó regény. Nagyon sok kulcsjelenete van, aminek a megoldásaira mindenki kíváncsi. Ezért nagy felelősség színre vinni. Nyílván ezért is van az, hogy nagyon megosztó. Valakinek közelebb áll ahhoz az elképzeléshez, ami a fejében volt erről, és van, akinek teljesen távol.

Itt a meztelenségnek dramaturgiai szerepe volt. A regényben konkrétan a meztelenség egyszer jelenik meg. A bál jelenetben, ahol Margarita meztelenül csinálja végig a bált, és megy keresztül számtalan megaláztatáson azért, hogy visszakapja a szerelmét. Azonban nem konkrét utalás szintjén számtalanszor meztelenedik le az ember. Úgy, hogy észre sem veszi. Nyílván mindenki szemérmeskedett valamennyire. Ez egy nehéz ügy. De nem okozott senkinek lelki traumát.

Én személy szerint, hogy zavarban voltam-e? Nem tudom. Lehetséges, de nem foglalkoztam a zavarommal. Abban a jelenetben, ahol félmeztelen vagyok, nagyon sok mindenre kell koncentrálni, a zilált lelkiállapotról nem is beszélve. Nincs időm azon agyalni ki mit gondol. Arra próbálok figyelni, hogy mi ott bent egy külön világ vagyunk, ahol ezek a külsődleges dolgok nem úgy fontosak.

Ha majd rendezel, te is használni fogod a meztelenséget?

Nem gondolom, hogy ennek egy öncélú rendezői fogásnak kellene lennie. Persze, van, akinél az. Láttunk már ilyet is. Szerintem indokolatlanul semmiképpen nincs értelme használni. Ha többlet tartalmat hordoz abban az esetben igen lehetséges, hogy fogom használni.



Még nagyon sok van még előtted, de te most, hogy látod: az egyetem után mi is szeretnél lenni?

Játszani szeretnék leginkább. Néha talán rendezni, néha koreografálni egyet. De aztán mindig visszatérni játszani…

Milyen darabokban, milyen műfajokban szeretnél játszani?

Műfajt talán nem neveznék meg. Inkább azt mondanám, hogy azt szeretném, ha sokféle szerepkörben kipróbálhassam magam. Jó újra gyereknek lenni a színpadon, és néha dermesztő, ahogy ráeszmélnünk, hogy milyen gyarlók vagyunk és mennyi bűn lakozik bennünk is.

Címlapkép: Éder Vera

Kövess minket