Interjú Mészöly Annával, a Miskolci Nemzeti Színház 23 éves színésznőjével.

Mikor voltál először színházban, mikor láttál először előadást?


Óvodás koromban láttam először előadást, talán a Tom Sawyert. A nagypapám a kecskeméti Katona József Színházban dolgozott lakatosként, ezért néhányszor megfordultam ott. Emlékszem egyszer beszöktem egy páholyba, nem tudtam, hogy melyik előadás megy, csak később derül ki, hogy a Carmina Burana.

Mikor döntöttél a színészi pálya mellett?


Gimnáziumban szilárdult meg bennem a gondolat, hogy színésznő szeretnék lenni, ahol egy csodálatos színjátszó csoport tagja lehettem.


Fotó_ Éder Veronika


2018-ban végeztél az egyetemen. Mik azok a legfontosabb dolgok, amit ott megtanultál?


Egyrészt rengeteget tanultam, tapasztaltam saját magamról. Már olyan dolgokat is elfogadok magamban, amiket korábban letagadtam, nem vettem róluk tudomást. Ez a fajta szembesülés, elfogadás pedig elengedhetetlen a munkánk során. Másrészt nagyszerű tanáraim voltak, akikkel mind-mind maradandó volt a munka. Zsótér Sándor, Horváth Csaba, Zsámbéki Gábor, Fullajtár Andrea, Máté Gábor, és még sokan mások.

Értek biztosan negatív hatások is.

A legtöbbet talán magammal küzdöttem, de nem volt könnyű például az első két év bezártsága, vagy a versenyhelyzet kezelése, egészséges szinten tartása sem.

Az egyetem után tavaly a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződtél le. Kecskeméti lányként, hogy kerültél Miskolcra, Kecskemét szóba sem jött?

A Miskolcra hívtak gyakorlatra, eljöttem, aztán más nem is került szóba.


Három nővér c. előadás. Fotó: Gálos Mihály Samu


Itt több szerep, főszerepek is megtaláltak, mint színészként, mint nőkét, mik azok a tulajdonságaid, amiknek ezt köszönheted?

Erre a miskolci színházban működő művészeti tanács tudja a pontos választ. Az biztos, hogy nagy bizalommal, kíváncsisággal vannak felém, ezért pedig hálás vagyok. Kitartó és türelmes vagyok, amikor dolgozunk, és igyekszem nem azonnal ítélkezni, hanem kíváncsian, minél rugalmasabban hozzáállni a dolgokhoz.

Melyik volt az a szerep, amiben a legjobban érzeted magad, ami szinte rád íródott?

Több ilyen szerepet is tudok mondani. Például a Neubourgi Mária a Zsótér Sándor rendezte Ruy Blas-ban ilyen volt, vagy Anna a Rusznyák Gábor rendezte Édes Annában, vagy Irina a Három nővérből. Sőt az „Ahogytetszik” c. előadásunkat is nagyon szerettem, ahol Rosalindát játszhattam.

Melyik szereppel vívódtál a legtöbbet?

Rosalinda szerepe az „Ahogytetszikből” igen összetett volt. Ott meg kellett küzdenem a bátorságommal, azzal, hogy a társulat előtt újként feloldódjak, és közben minél érzékletesebben megmutassam Rosalindát, aki bizonyos értelemben a történet kitalálója, rendezője, motorja.

Melyik szereped volt a legszexisebb, legpikánsabb?

Jelmezemet, megjelenésemet illetően az Unokahug szerepe a Béres Attila rendezte Jóembert keresünk c. előadásban. De az is pikáns bizonyos értelemben, hogy a nő férfinak öltözve jár a dolgok után, mint Rosalinda, vagy az, hogy az sem érdekli, hogy kurvának állva szerez pénzt, hogy segíthessen a családján, mint Szonya a Bűn és bűnhődésből.


”Ahogytetszik” c. előadás. (Anna jobbra) Fotó: Gálos Mihály Samu


És ha már itt tartunk. Előbb vagy utóbb minden színészt megtalál egy-egy meztelen szerep, aztán valaki elfogadja, valaki nem. Pl, a Martfűi rémben téged is megtalált. Hogy 20 évesen bevállald, azon sokan gondolkodtál?

Természetesen gondolkodtam rajta, de aztán belementem, mert nem éreztem öncélúnak, úgy éreztem hozzáadhat a jelenethez.

A jövőben is bevállalod?

Szerintem ez minden helyzetben attól függ, hogy van-e többlettartalma a meztelenségnek, ha van és egyetértek vele, akkor bevállalom. Különben a meztelenség ma már nem olyan meghökkentő, újkeletű hatás, eszköz, de persze többször átgondolja az ember.

Ha a 16 éves Annától megkérdezték volna, hogy fogsz majd színészként vetkőzni, akkor mit mondtál volna?

Hogy nem tudom, inkább nem, mint igen.


Édes Anna c. előadás. Fotó: Éder Veronika


Eddig kevés film talált meg, miért?

Egyelőre ez a néhány szerep talált meg, nem tudok különösebb magyarázatot. Talán annyit megemlítenék, hogy amiatt, hogy nem Pesten játszom, hanem vidéken, nehezebb egyeztetni. Volt már olyan, hogy nem tudtam elvállalni egy szerepet, mert próbáltam a színházban. Remélem a jövőben több lehetőségem lesz forgatni.

Tavaly végeztél az egyetemen, nyáron leszerződtél Miskolcra, sok szerep megtalált. Sikeres színésznőnek tartod magad?

Igen.

2019-ben milyen szerepek várnak rád?

Egyelőre csak tavaszig látok előre pontosan. Február 2-án bemutatjuk Mikó Csaba: Agavé c. drámáját, Béres Attila rendezésében, utána pedig Mohácsi Jánossal fogok dolgozni A velencei kalmárban.

Címlapkép: Valami Hektor