Interjú Bujdosó Annával, a 25 éves budapesti szabadúszó táncművésszel.

Mindig is táncos akartél lenni, vagy voltak más elképzeléseid is? Mikor és hol kezdtél el táncolni? Mik voltak az első lépések?

Gyerekkoromban semmilyen elképzelésem nem volt, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek. Nem rendeztem divatbemutatót, nem akartam énekesnő lenni, nem álmodoztam hasonlókról. Viszont mindig is sportoltam - úszás, atlétika, majd a tánc. 7 évesen kezdtem el jazz balettozni Pesterzsébeten, a Csili Művelődés Központban egy egyesületnél. Az első táncóráról sírva rohantam haza, hogy soha többé nem megyek vissza. Nem értettem mi az a plié, relevé, tendu, és a többiek ezt miért értik. Kiderült, hogy a haladó csoportba kerültem, ezért nem volt egy másodpercnyi sikerélményem az első alkalommal. Viszont nálunk a családba nem lehetett csak úgy valamit abbahagyni. Anyukám mindig annyit mondott, amit elkezdtél azt fejezd is be, így vissza kellett mennem. Később egyre több sikerélményem lett. De, amit abba az időbe a legeslegjobbam megszerettem a táncban, azok a barátok. Bekerültem egy közösségbe, ahol együtt versenyeztünk, együtt szurkoltunk, és találtunk ki új koreográfiákat egymásnak. Alig vártam, hogy minden egyes nap az iskola után mehessek táncolni és fejlődni. Általános iskola utolsó évében elkezdtem járni Szigeti Oktávia esti jazz óráira a táncművészetire. Oki volt az, aki feldobta nálam a labdát, hogy tehetséges vagyok és akarok-e komolyabban foglalkozni a tánccal. Én meg szerettem ezt csinálni, gondoltam miért is ne?! Szerencsére pont akkor hirdették meg a moderntánc szakirányt, ahova fel is vettek.



Táncművészetin mik voltak a legfontosabb dolgok, amit ott megtanultál, megtapasztaltál, és tudod hasznosítani a pályád során? És biztos olyan is volt, amivel ott nem találkoztál, de hozzátartozik a szakmához, és kikerülve az iskola falai közül a saját bőrödön kellett megtapasztalnod, megtanulnod?

Amit az iskolában megtanultam az a türelem, az alázat és a kitartás. Úgy gondolom ezek nélkül nem lehet művelni ezt a szakmát. Amíg iskolába jársz a mesterek minden nap hajtanak és figyelnek rád, hogy magadhoz képest a legjobbat hozd ki. Viszont, ahogy kilépsz a nagyvilágba a magad ura vagy. Évek alatt sikerült megtanulnom, hogy a saját felelősségem a testem karbantartása, önmagam menedzserése, és azt is, hogy az időmet, hogy osszam be. illetve felszólaljak magamért amikor szükséges.

Az az út, mikor a kislányból táncos lesz, az sok sírással, fájdalommal jár? Soha nem akartad abbahagyni?

Aki a táncot választja pályafutásának -vagy talán a művészet bármelyik ágazatát- az szerelemből teszi. Sok lemondással és kitartással jár. Iskolás koromban számtalanszor előfordult, hogy az öltözőben vagy otthon sírtam a fáradtság miatt, vagy azért, mert épp nem úgy sikerül az a nap ahogy kellett volna. Egyszer fordult meg a fejemben, hogy abbahagyom és váltok. De túllendültem azon a mélyponton és folytattam.



6 éve végeztél a főiskolán, mik voltak eddig a pályafutásod legfontosabb pillanatai, történései, előadásai….?

A Magyar Táncművészeti Főiskola (ma már Egyetem) elvégzése után próbatáncoltam a Szegedi Kortárs Baletthez, ami sikerült is. Így rögtön le költöztem Szegedre. Ahogy elkezdtünk dolgozni a társulattal komoly feladatok vártak rám. 1-2 hét alatt kellett betanulni egész estés darabokat, ami akkor hatalmas kihívás volt. Az első évadban összesen 7 meglévő darabot kellett megtanulni és mellé Juronics Tamás készített még 2 egész estés alkotást. Akkor tanultam meg milyen igazándiból dolgozni. 4 évet voltam Szegeden, ahol sikerült egy biztos színpadi tapasztalatot szereznem. Juronics Tamástól sokat lehet tanulni, ahogy alkot és jó vele együtt dolgozni. Szegedi vendég koreográfusok közül Enrico Morellinek a Moderato Cantabile volt a kedvenc darabom, illetve Uri Ivgi és Johan Greben Baby boy című alkotása. Mindkettő teljesen más típusú mozgás és munkafolyamat volt, amiből két csodálatos darab született. Hálás vagyok, hogy a részese lehettem. Szeged után visszaköltöztem Pestre, ahol 2. éve szabadúszóként dolgozom. Nehéz volt meghozni ezt a döntést, de nem bántam meg. Azóta nagyon sokféle koreográfussal dolgoztam együtt, különböző munkák találtak meg, amik mindig izgalmasak. Pár napja volt 4 nap elcsúszással kettő bemutatóm. Az egyik Zambricky Ádám ExPre című darabja, ahol egy mesterséges intelligencájú robotot kellett megformálni. Ez egy szóló volt, ahol beszélnem is kellett. Izgalmas volt az Ádámmal együtt megalkotni ezt a karaktert. A másik premierem Pataky Klári Mint egy táj című előadása volt. Ez már a második darabja, amiben szerepelek. Klárinak olyan mozgás világa van, amivel sehol máshol nem találkozol, ezért különleges, ezért is szeretem.



Táncosként az alakodra, súlyodra mennyire kell odafigyelned?

Iskolás koromban oda kellett figyelnem az alakomra, kaptam alkati figyelmeztetőt is amitől persze összetörtem. Ahogy kiléptem az iskola falai közül rögtön átalakult a testem. A munka formálta szépen anélkül, hogy bármit is meg kelljen vonnom magamtól. Sőt most már annyi a munka, hogy külön figyelek rá, hogy többet egyek, hogy bírjam a tempót. A testem olyan figyelmet igényel, hogy normálisan bemelegítsek, nehogy le sérüljek.

És ebből a testből a színpadon mennyit mutatsz meg? Ha egy meztelen szerep megtalál, akkor….?

Nem szeretem az indokolatlan mesztelenkedést. Szegeden megtalált egy szerep, ahol felül egy átlátszó piros anyag volt rajtam, valójában semmit nem takart. Persze átgondoltam, hogy elvállaljam-e, de ízléses volt, bevállaltam. Az első alkalommal nagyon izgultam majd egyre kisebb jelentőséget szántam ennek a dolognak. Ha látom az értelmét és megköveteli a darab, akkor nincs bajom a vetkőzéssel.

Mikor kislányként elképzelted magad táncosként, az a táncos lettél, vagy…

Kezdek azzá alakulni, aminek kislányként elképzeltem magam.