A pécsi Véber Melanival beszélgettünk, a helyi művészeti gimnázium tánc szakos 17 éves tanulójával.

Mikor és hol kezdtél el táncolni?

Óvodáskorom óta táncos szeretnék lenni. Kiscsoportos lehettem, amikor egy aerobic-tornaórán felfigyeltek rám és elkezdtek terelni a tánc felé. Nagyon sok táncos mesét néztem, és mindig próbáltam utánozni a balerinákat. Igazából már ott tudtam, hogy nekem mivel kell foglalkoznom és szerencsére ebbe támogattak is.



Mit jelent neked a tánc?

Maga a tánc számomra az egy másik világ. Ott saját magamat tudom adni, ami valójában én vagyok. Kiteljesedek és olyankor kizárok mindent, csak a tánc, a zene és én. Amikor az ember a színpadon lehet és azt csinálhatja, amit szeret, az csodálatos. Nagyon jó érzés másokkal mozogni, érezni azt, amit a másik is. És amikor egy darabot teszünk össze, maga a folyamat az leírhatatlan.

Pécsi művészeti suliban tanulsz. Az idén fogsz érettségizni. Nehéz évek vannak mögötted?

Nekem az első évem nagyon nehezen kezdődött. Lelkileg nem voltam akkoriban a toppon. Meg kellett mutatni azt, hogy mit tudok, milyen messzire vagyok képes elmenni a céljaim eléréséhez. Az is fontos volt, hogy növeljem folyamatosan a teljesítményemet, hogy tudjak új dolgokat mutatni. Szerintem ebbe a szakmába semmi nem könnyű, mindenért keményen kell dolgozni! Rengeteg lemondással jár, hisz nagyon sok energiát és időt vesz el. Nehéz, hogy sokszor nem lehet magánéleted, mert épp próbáról próbára jársz. Vannak hullámvölgyek, de ez mindig átmeneti. Voltam sokszor padlón, de felkell állni és csinálni! Ennek ellenére nem még soha nem gondolkoztam el azon, hogy abbahagyom, hisz akkor minek a sok szenvedés és a küzdelem?!

Hetente mennyit napot töltesz el tánccal?

A hét mindennapján táncolok.

Milyen stílusok, műfajok állnak hozzád?

Nagyon szeretek új dolgokat kipróbálni, nyitott vagyok mindenre. De inkább a modern, kortárs, hip hop stílust művelem Szeretek szerepeket is táncolni. Szóval jöhet bármi. De ha nagyon kéne választanom, akkor inkább a drámai stílust tudom könnyebben eltáncolni.



Versenyeken is szoktál indulni?

Amikor régen jártam rendszeresen, akkor volt egy szólóm, amit nagyon imádtam, mert nagyon én voltam az összes bajomat érzelmemet bele tudtam vinni. Nagyon-nagyon szerettem, és vele mentem minden versenyre, országos fesztiválokra, vele hoztam el minden díjat. Kaptam legjobb előadói címet és sok arany minősítést. Indultunk trióval is, azok arany, illetve ezüst minősítést kaptak.

Milyen gyakran látogatsz el a pácsi színházba előadásokat nézni? Van kedvenc?

Amikor az időm engedi. De van egy hét, amikor tánctalálkozó van, ilyenkor szerencsére lehetőségem egy egész hétig színházba járni. Úgy kedvencem sajnos nincs, mert mindig látok valami újat, mindig más lesz egy ideig. Sok darabot kedvelek van a szegedi- illetve a pécsi balettól, de szeretem Frenák Pál darabjait is. Szóval sok van

17 évesen olyan táncos vagy, mint amilyennek elképzelted magadat? Elégedett vagy?

Elégedett? Hát nem mondanám, hogy az, de dolgozok rajta! Mindig van hová fejlődni, egy táncos soha nem lehet szerintem kész, mindig van mit finomítani. Nem mondom, hogy nem volt részem csodálatos pillanatokba a színpadon, hogy nem dolgozhattam nagy táncosokkal, mert igen. Csak az az elégedettség amire én vágyok az majd később fog mutatkozni.



Mire vágysz táncosként, civilként??

Táncosként az. hogy szeressem azt, amit csinálok, szeressenek velem dolgozni és minél több tudást magamévá tudhassak. Az egyéniségemet megmutatni az embereknek. Tudjak újat mutatni. Elismerjenek, mint profi táncos. Civilként nagyon, de nagyon sok helyre elszeretnék jutni. Boldog ember akarok lenni. Szeretnék segíteni az embereken. Nagyon felszínesen ennyi! Jaj, a családomat mindig magam mellett szeretném tudni.