Interjú Hortobágyi Brigittával, a budapesti 27 éves szabadúszó táncművésszel.



Mindig is táncos akartál lenni, vagy voltak más terveid is? Mikor és hol kezdtél el táncolni?

Kislányként kezdtem el táncolni hobbiszerűen a Csep'Jazz Dance nevű táncegyesületben. Nagyon hamar ez a hobbi átfordult versenyzéssé, szenvedéllyé. Éveken keresztül rengeteg országos és világversenyen vettem részt több kategóriában, amit imádtam. Persze volt elképzelésem a jövővel kapcsolatban, de akkor még nem kezeltem úgy a táncművészetet, mint hivatásos szakma. Csak annyit tudtam, hogy ez a mindenem és nem akarom abbahagyni. Egy kéttannyelvű repülőgép műszerész iskolába mentem tanulni. Természetesen nem szerelő akartam lenni, hanem stewardess és az iskola erre is képez. Ez volt a terv.

Az egyesületünkbe jött Szigeti Oktávia, hogy csináljon nekünk egy gyerekdarabot. Akkor ő volt a főiskola első modern osztályának vezetője. Felfigyelt rám, megkaptam darabjában a főszerepet, Gerdát. Ajánlott nekem rengeteg kurzust, hogy tovább képezhessem magam. Természetesen beiratkoztam az összesre. Rendkívül hálás vagyok neki, mert bejutatott a Táncművészeti Főiskola modern osztályába. Otthagytam a kéttannyelvű gimnáziumot, az egyesületet és belevágtam. Ez volt a pillanat, amikor eldőlt a sorsom.



A főiskolán nagyon más világba kerültél? Mi volt az a 3 legfontosabb dolog, amit ott megtanultál?

Már tini fejjel kezdtem járni a táncművészetit. Az embernek ebben az időszakban, amúgy sincs sok önbizalma. Nekem még annyi se volt, mivel óriási tánctechnikai lemaradásom volt az évfolyamtársaimhoz képest, akik már kislányként is oda jártak. Talán egy dologban voltam még más: bennem még ott volt a tűz, ami hajtott. Akartam mindennél jobban, hogy jó legyek abban, amit csinálok. Ez a táncos világ nagyon kegyetlen tud lenni, főleg az iskolában. Persze az ember elsajátítja a modern és a balett technika alapjait, az iskola után pedig az alapvető színházi viselkedést, jelenlétet, színjátszást. Nincs 3 dolog, amit megtanultam. Ezer dolog van. Talán a legfőbb, hogy akárhányszor is bizonytalanítanak el, aláznak meg, mindig fel kell állni utána és hinni kell magunkban.

Ma szabadúszó vagy, de a pályádat Szegeden kezdted el.

A főiskola utolsó évében - mint mindenkinek - nekem is megvolt a képesítő vizsgám és év végén a vizsgakoncertem. A különlegesség a mi osztályunknál az volt, hogy Antonio Gomes, egy svájci koreográfus eljött és csinált nekünk egy darabot az utolsó évünkben. Óriási örömöt éreztem akkor, mert az egész évfolyamból engem választott ki a főszerepre. Ekkor éreztem azt igazán, hogy megérte az a sok munka, és hogy méltó tagja lettem az osztálynak. A darabot bemutattuk Genfben is és később a Müpába is játszottuk. Soha nem felejtem azt a pillanatot, amikor Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője, koreográfusa odajött hozzám az előadás előtt 10 perccel és csak annyit mondott, hogy megnézi és utána dönt. Ebben a tudatban elkezdeni a darabot hihetetlenül nehéz volt. Végül nagyon jól sikerült az előadás és iskola után rögtön megnyílt az út számomra Szegedre.



Azóta milyen szerepek, előadások, darabok találtak meg?

Rengeteg megtisztelő feladatot kaptam pályám során. Sok kisebb karakter szerep vagy gyors betanulás egy már meglévő darabban. Szabadúszó táncművészként óriási sikernek könyvelem el azt is, hogy rengeteg társulat felkeres és dolgozom velük. Rövid ideje vagyok szabadúszó és már dolgoztam a PR-evolution társulattal, Fejedi Projek társulattal, Dart társulattal, Reciquel-el, Operettszínházban, a C. iC. társulattal, a kaposvári Csiky Gergely színházzal és még sokakkal. Nemrég elkezdtem együttműködni a Bozsik Yvette társulattal, ahol rögtön a mélyvízben találtam magam. Talán, amit kiemelnék Juronics Tamás- Fából faragott királyfi című balettjében a királylány szerepe, Stabat Mater című darabjában pedig Mária szerepe. A legnagyobb szerepem pedig szintén Juronics Tamás koreográfiája, a Szegedi Kortárs Balett híres Carmina Burana-nak főszerepe. Amikor ezt megkaptam egy álom vált valóra.

Meztelen szerepek mennyire találtak meg? Egyáltalán, hogy állsz ehhez a dologhoz?

Alapvetően nem pártolom a meztelenséget a színpadon. Van, aki ezzel szeretné felhívni művére a figyelmet. Indokolatlanul egyszer csak meglát a néző egy meztelen testet ugrálni, mozogni szerintem abban semmi különleges nincs, sőt…. Persze lehet ezt ízlésesen is tálalni. Ha a szerep, vagy a történet megköveteli magának és ezáltal indokolttá teszi azt, hogy valaki levetkőzzön, akkor azt elfogadom. Engem nagyjából elkerültek az ilyen szerepek. Csak egyszer kellett levetkőznőm és akkor is csak egy pár másodpercre. Eleinte szemérmes voltam, de igazából a későbbiekben már nem is zavart.



Az alakodra, a súlyodra mennyire kell odafigyelned, vagy a szerencsések közé tartozol?

Nem mondanám, hogy a szerencsének köze van az ember kinézetéhez. Persze szép arcot vagy sötét hajat lehet örökölni, de a többi rajtunk áll. Én soha nem voltam megelégedve a testemmel, sajnos egészségügyi problémáim is voltak belőle. Sokat dolgozom azért, hogy a testemet szinten tartsam. Eljárok tréningezni, izmokat fejlesztek, amik védik az ízületeimet és sokat nyújtok. Nem lehet túlzásba vinni az étkezést, figyelek arra, hogy minél kevesebb káros anyagot vigyek be, de az sem jó, ha nem tápláljuk a testünket eléggé, mert elgyengül. Meg kell találnunk a középutat, szerintem ez a legnehezebb.

Az a táncos lettél, akit kislányként, tiniként elképzeltél?
Kislányként nem hittem, hogy a tánc lesz a hivatásom. Még később sem voltak vágyálmaim, hogy egyszer majd profi táncos leszek. Ha túl messzire nézünk az inkább elérhetetlennek tűnik, mintsem jövőképnek. Csak tettem a dolgom és mindig egy közeli célra összpontosítottam. A sok-sok kisebb cél végül összeállt egy egésszé. Elégedett vagyok azzal, amit eddig elértem, de természetemből fakadóan nem érzem, hogy ez elég lenne. Kellenek a kihívások, a csoda pillanatai a színpadon. Szeretnék még rengeteget színpadon lenni, szeretném, ha még bíznának rám nagy feladatokat.

És még akár táncosként, akár civilként milyen terveid, céljaid vannak?

A terveim a tánc és a magánélet terén nem feltétlenül elhatárolhatóak. Szabadúszó táncművészként szeretnék némi stabilitást. Jó érzéssel töltene el, ha újra tartoznék valahova. Ezt akkor éreztem újra, miután a Bozsik Yvette társulattal dolgoztam. Szeretnék még nagy darabokban táncolni. Remélem, hogy egy-egy nagyobb szerep is megtalál. Hiszem, hogy képes vagyok technikailag és főként érzelmileg megjeleníteni az adott karakterem mondanivalóját. Szeretek az embereknek táncolni, főleg, ha látom, hogy hatással van rájuk. Hiszen azért csináljuk, hogy érzelmeket váltsunk ki másokból.