A 20 éves oroszlányi Bakonyi Jusztinával, a Táncművészeti Egyetem harmadéves hallgatójával, PR-Evolution táncosával beszélgettünk.

Mikor és hol kezdtél el táncolni? Az első lépésektől napjainkig mi volt az utad, legfontosabb történések, pillanatok, sikerek, előadások….?

9 éves lehettem, amikor szüleim beírattak balettozni az oroszlányi Silhouette Balettbe. Már kicsinek is örökmozgó voltam, kezdetben úsztam, futottam, síeltem szinte minden sportágat kipróbáltam. A sportok iránti szeretett a mai napig megmaradt számomra. 4. osztályos koromban legjobb barátnőm unszolására, úgy döntöttem én is kipróbálom a táncot. Sosem felejtem el első táncórámat és apukám mondatát: “Ide aztán rendszeresen kell járni, nincsenek kifogások”. Szerencsére egyszer se kellett kifogást keresnem azóta se. A Silhouette Balettnél megismerkedtem a klasszikus balettal, a modern tánccal és a kortárssal. Tánctanárnőm Csáky Mária, akinek a mai napig nagyon hálás vagyok, rengeteget támogatott. Úgy nevelt fel minket, mintha saját gyermekei lennénk. Ő volt az, aki bevezetett a színház csodálatos világába, megtanította nekünk, hogy a szorgalmas és kitartó munka meghozza gyümölcsét. Nagyon szerettem ide járni, olyanok voltunk, mint egy nagycsalád. A sok-sok fellépés mellett országos és világbajnokságokon is részt vettünk. Legszebb emlékem az V. Országos Klasszikus Balett versenyen volt, ahol szóló kategóriában első és különdíjas lettem.

Gimnázium után nem volt kérdés, hogy szeretnék felvételizni, a Magyar Táncművészeti Egyetemre. Még mindig emlékszem, mikor örömkönnyekkel olvastam az SMS-t a sikeres felvételiről. 2016 óta a Magyar Táncművészeti Egyetem táncos és próbavezető szakos hallgatója vagyok.



Az első félév roppant nehéz volt. Fel kellett költöznöm Budapestre és egy teljesen más életvitelt kellett kialakítanom. Nem tagadom az első hónapokban többször hívtam fel az otthoniakat sírva. Itt teljesen megváltozott minden, egész nap a táncé volt a főszerep, amit igazán élveztem, de bele kellett szoknom. Az iskolában töltött órák mellett a szabadidőmet is be kellett osztanom, hogy maradjon idő a megfelelő regenerálódásra. Mostanra, azért jóval könnyebb. Az évek során sokat komolyodtam és kisebb-nagyobb sikerrel próbálom céltudatosan élni napjaimat. Vannak megterhelőbb és koncentráció igényesebb időszakok, amikor iszonyúan fáradt vagyok, de tudom, mindez meghozza az eredményét. Rengeteget köszönhetek egyetemi évfolyamvezetőmnek Kézér Gabriellának, akihez az iskola mellett még járhattam tréningekre és szerepelhettem színházi produkcióikban is. Tavalyi évben A Macska neve című előadásban szerepelhettem, amit Mándy Ildikó koreografált. Rendkívül élveztem a próbákat, egy fantasztikusan jó csapattal volt szerencsém együtt dolgozni. Ez a darab még idén is repertoáron van.

A PR-Evolution Dance Companyhoz 2018 nyarán kerültem. Szeretek itt táncolni, úgy érzem technikailag és előadásmódilag is rengeteget tanulhatok. Sokat fejlődhetek Nemes Zsófiánál, aki a teljes mértékű koncentrációt és maximalizmust elképesztően jól tudja egyensúlyban tartani humorral és jókedvvel. A próbatermi tréningek mellett a színpadon is megmutatkozhatok. Eddigi koreográfiák, amikben szerepelhettem: To Me, …és fehér…, Lino és Linella, Holleanyó, Lúdanyó meséi és a legújabb darabunkban, a Da Vinci Mosolya, aminek most februárban lesz a premierje.



Milyen stílusok, táncok….. állnak hozzád a legközelebb?

Szívemhez legközelebb a kortárs és a modern tánc áll, úgy érzem ebben tudom legjobban kifejezni magam. Az egyik legizgalmasabb a számomra, hogy nincs két egyforma szerep, ezért minden koreográfiában mindig mást tudsz megmutatni magadból. A másik, hogy a betanult mozdulatsor mellett ugyanolyan fontos az előadóművész belső érzelmi világa, amit a táncosnak ugyanúgy interpretálnia kell a nézők felé. Iskolában belekóstolhattam más stílusokba is, mint például a klasszikus balettba, show táncba, hip hopba és a társasba. Ezeket is élvezettel gyakorlom. Úgy gondolom az egyik műfaj nem zárja ki a másikat, sőt inkább erősíti, mivel amit az egyikben megtanul az ember, azt a másikban is jól tudja használni. Nyitott vagyok minden stílusra, amivel bővíthetem tudásomat és jobb táncossá válhatok tőle.



Mit jelentett neked kislányként, és mit jelent ma számodra a tánc?

Kisgyerekként minden családi rendezvényen szóló produkcióimmal szórakoztattam a vendégeket. Emlékszem mindegy milyen alkalom volt -karácsony, húsvét, szülinapozás- én mindig készültem a szobámban, és mikor már mindenki megérkezett kiálltam a “nagy közönség” elé és előadtam a szólóimat. A mai napig emlegetik a rokonok. Mára már nem lépek fel a családi zsúrokon, helyette a színpadon. Gyerekként mikor színházba jártunk mindig is arról álmodoztam bárcsak egyszer majd én is szerepelhetek a színpadon. Nagyon szerencsés és hálás vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, ami igazán boldoggá tesz. Őszintén megvallva nem tudnám megfogalmazni pontosan nekem mit is jelent a tánc. Azt tudom, ha nem táncolok, akkor valami hiányzik belőlem. Tánc valami varázslat, ami magával ragadja az embert és elrepíti egy másik világba. A tánc az életed végig tartó harc. Itt minden nap küzdeni kell, nem másokkal, magaddal. Minden egyes nap le kell küzdened magad, hogy egyre jobb és jobb légy. Másképp nem megy. A technika fejlődések mellett fontos, hogy ápold a lelkedet is. Olyan fontos ez, mint az ételekben a fűszer. Készülhet nagyon jó alapanyagokból az a leves, ha nincs jól befűszerezve semmit sem ér.

Még több cikk róla

Kövess minket