Interjú a budapesti Soós Viktóriával, a 22-szeres rg magyar bajnokkal, a kétszeres tánc világbajnokkal, a Spirit Dance Company hivatásos táncosával.

Ma táncolsz, előtte 16 évig ritmikus gimnasztikáztál. Erről a korszakodról mit tudhatunk?

5 éves korom óta ritmikus gimnasztikáztam, a sport iránti szeretetem már nagyon kicsi koromban megmutatkozott. Második ikerként születtem, 5 naposan már a csípőmet vizsgálták, mert azt hitték, hogy a születésem közben eltört, de a röntgen orvos Édesanyámnak csak annyit mondott, hogy nyugodjon meg, semmi baja, tornász lesz ebből a kislányból. Születésem után folyamatosan egy örökmozgó voltam, nem tudtam soha egy helyben maradni. Két éves voltam mikor a Barcelona-i Olimpia zajlott, órákon keresztül mozdulatlanul ültem a tv előtt, néztem a tornász lányokat, akik teljesen elbővültek. Édesanyám szerint még beszélni alig tudtam, de az újaimmal mutattam, hogy én is, én is…. Később így kerültem a ritmikus gimnasztika közelébe.

Amikor először beléptem a Limes Egyesület tornatermébe, akkor talán nem is gondoltam arra, hogy majd 16 éven keresztül itt fogom életemben legtöbb óráit tölteni, szép sikereket elérni.

Nagyon szerettem a sportágat, talán ezért voltam nagyon kitartó. Éveken át keményen dolgoztam, edzettem napi 6 – 8 órában. Ha valami elem nem sikerült, akkor addig nem hagytam el az edző termet amíg be nem gyakoroltam. Soha nem adtam fel ha kudarc ért, ha valami nem úgy sikerült, mint ahogy szerettem volna, annál inkább csak küzdöttem.

Kitartásomban végig mellettem volt edzőm, Maros Réka, kinek nagyon sokat köszönhetek. Ő segítette végig az utamat a kezdeti nehézségektől, egészen addig a sikerekig, amely talán minden sportoló álma lehet… Ő volt az, aki első perctől kezdve nagy tehetséget látott bennem, és ami a legfontosabb Ő folyamatosan hitt bennem. Edzőm mellett szintén sok köszönettel tartozom sport pszichológusomnak Faludi Viktóriának, ki lelkileg és pszichikailag készített fel versenyeimre. De nem utolsó sorban Szüleimnek, kik az életük előterébe az én sportpályafutásom hozzásegítését helyezték.

Mondhatni a csúcson, 2014 évben fejeztem be az élsportot. Sajnos az évek alatt 3 gerincsérvem alakult ki, a napi edzéseknél már egyre nagyobb fájdalmat éreztem. Ennek következtében a mai napig kezelésekre járok, hogy életem következő szerelmének – a táncban tudjak helyt állni, sikereket elérni. Döntésemben nagyon nagy szerepet játszott még, hogy időközben megkezdtem egyetemi tanulmányait, mely mellett kevesebb időm maradt az edzésekre, nem tudtam az élsport elvárásainak megfelelően hozni a napi 6-8 órás edzéseket már.



Rg után sikeres táncos lettél. A tánc az életedbe az véletlenül lépett be, vagy készültél rá? Hogy lesz és miért egy tornászból táncos?

Élsport pályafutásom utolsó éveim felé már kezdett körvonalazódni, hogy egy más műfajjal, de közel az rg sportághoz, a tánccal szeretnék tovább foglalkozni. De azt akkor még nem tudtam, hogy ezt pontosan mennyire fogom majd hivatásszerűen csinálni. Mikor 2014-ben készültem az ritmikus gimnasztika Izmirben megrendezésre kerülő világbajnokságra, akkor a felkészülési időmben letévedtem Földi Béla Elit képzéseire délelőttönként. Ekkor kezdtem érezni egy egyfajta más érzést, a tánc érzése engem is elvarázsolt. Tudtam, hogy a sportot nem tudom és nem is akarom feladni, de azt is éreztem, hogy az élsportból lassan váltanom kell.

A táncosokat látva tudtam, hogy rengeteg munka lesz átformálni táncosra a mozdulataimat, a testemet. A VB után hoztam meg végleges döntésemet. A stílusomat még nem tudtam, nem teljesen voltam még tisztába azzal, hogy pontosan milyen műfajt szeretnék, ezért így több - különböző órákat vettem. Itt találkoztam először Sándor Tímeával, a Spirit Dance Company Társulat vezetőjével. Többszöri beszélgetésünket követően éreztem, hogy megtaláltam a helyem, ez az, amit kerestem. A horton & modern technika nem tartozik a népszerű táncstílusok közé, a nehézsége révén. Viszont nagyon tetszett és megfogott, hogy a ritmikus gimnasztikához nagyon sok hasonló technikai elemmel rendelkezik. Szóval maradtam ennél a stílusnál, és csak gyakoroltam, gyakoroltam amennyit csak lehetett.

Ritmikus gimnasztika pályafutásomnak köszönhetően nagyon rövid időn belül ismételten a verseny kategóriában mérhettem fel újbóli tudásomat, ahol mint még Limes Egyesület versenyzőjeként - Márkus Mónika által készített koreográfiámmal - sorra nyertem ismételten immáron a táncversenyeket. Nagyon rövid idő alatt, a ranglistát végig haladva ismételten már egy másik műfajban, de Európa Bajnokságon voltam - Spanyolországban , ahol mint új versenyző Eb II. helyezést értem el. Ezt követően már egyenes útként jött a világbajnokság, ahol 127 versenyző közül Világbajnoki címet nyertem. A dobogón állva, hallgatva a magyar himnuszt, mely most értem szólt, éreztem, hogy jó döntést hoztam, éreztem szerelmemet immáron a tánc világában. Világ életemben maximalista voltam, a vb után nem álltam le, csak az lebegett a szemem előtt, hogy még jobb legyek. Sorra vettem részt több kurzuson, hogy szakmabeli profi emberektől tanuljam a legjobbakat, képezzem magam profi szintre. Ennek függvényében együtt dolgozhattam a legjobbakkal: Kropf Michaellel, Raza Hammaddial, Salim Gauwlossal - Madonna táncosával, Kovács Tiborral, Király Bélával...

Mint minden munkának, ennek is meg lett az eredménye. Nem volt olyan hazai verseny ahol nem a dobogó legtetején álltam volna, munkám elismeréseképpen pedig megkaptam az „Év legjobb táncosa” díjat, valamint kiemelt támogatott lettem a vb-n indulók között. Külön megtiszteltetésként ért, hogy a vb előtt engem kért fel a Szövetség, hogy közel 2500 ember elött a megnyitón én mondjam el magyarul és angolul az eskü szövegét.

A világbajnokságra ismételten dobogó szívvel mentem ki, ahol sikerült megvédenem világbajnoki címemet. Az az érzés, mikor a dobogó legtetején állva a magyar Himnusz neked szól, elmondhatatlan. Azt mondják a csúcson kell abba hagyni, ezért ebben a sportágban is ismételten ott szerettem volna abbahagyni. A vb után ismételten hoztam egy döntést, melynek függvényében lezártam a versenyzést, innentől kezdve már nem az érmeket, kupákat gyűjtögetem tovább, hanem döntésem függvényében színházi élmények felé orientálódtam. A SIKER - t most már számomra a vastaps jelenti.



Edző is vagy. Az rg, a torna… egy kegyetlen világ, aztán ott vannak a csillogó, alakot kiemelő, megmutató dresszek, a szebbnél szebb sminkek, kecses mozdulatok. E dolgok miatt az rg-s lányok határozottabbak, talpraesettekben (mondjuk 12-14 évesen is) a kortársaiknál?

Jelenleg Passon Egyesületet vezető edzője vagyok, nagyon sok pici és előttem felnőtt sok kis tinédzser korú versenyző tanítványaimmal. Őket látván azt mondhatom, hogy sokszor komolyabbak és határozottabbak, akár csak egy feladatot illetően is "civil" kortársukhoz képest. Viszont azt nem hinném, hogy a csillogó dresszeknek lenne ez köszönhető. Amit látok bennük is, mint még anno magamban - nekik, sportolóknak teljesen más a gondolkodásmódjuk. Mindenki tudja mi a dolga minden egyes nap, mit kell a csillogó érmekért tenni, mennyit dolgozni és eszerint dolgoznak nap, mint nap az edzőteremben, eszerint rendszerezik be a napi tevékenységeiket is. A tornateremben hol sírva, hol nevetve csináljuk meg a napi adagot, de legbelül pontosan már Ők is tudják, hogy idővel a sok munkának meg lesz az eredménye. A fegyelem, a kitartás, alázat, határozottság, az ami formálja őket ilyenné.

A versenyző lányaim napi 2-3 órát edzenek az iskolai tanórák után, sokszor látom rajtuk, hogy borzasztóan fáradtak, de még is szorgalmasan készülnek és dolgoznak.

Edzőként nagyon jó látni, azt, hogy a szemem előtt nőlnek fel, formálódnak, erősödnek és ügyesednek. Látom kitartásukat, szorgalmukat, aminek köszönhetően együtt örülünk a sikereiknek a versenyeken. Próbálok nekik folyamatosan mindent átadni, amit anno én is kaptam, levonva a jó és rossz döntéseket is.

Nagyon sokszor kérdezték az én Édesanyámat is, hogy miért engedi és segít is hozzá ahhoz, hogy nekem ne legyen „igazi” gyerekkorom. Ezt cáfolom, nekem a sport által egy nagyon tartalmas, gyönyörű, sikerekben gazdag gyermekkorom volt. Szebb nem is lehetett volna, és csak hálával tartozom, hogy ehhez Édesanyám hozzásegített.

A legtöbb ember nem érti mi ez a hatalmas szerelem a sport iránt, Ők sosem fogják megérteni, hiszen csak az értheti aki ebben az „álomvilágban” él.



Mik azok a dolgok, amiket a lányoknak át szeretnél adni, amiket a pályád során találkoztál és jó volt, és ők is tapasztalják meg? És az érem másik oldala, mik a negatív dolgok, amikkel találkoztál, és megszeretnéd őket ezektől kímélni?

Mint már edzőként elmondhatom, hogy az edzői munka egy nagyon összetett és felelősségteljes munka. Számos szerepet kell betöltenünk. Elsősorban a sportág megszerettetése, majd kiemelten kezelem, hogy tanítványaim tanulják meg mi az, hogy egy adott célért alázatosan, becsületesen kell dolgozni, valamint , - de nem utolsó sorban- a kitartást szeretném bennük tudatosítani.

Szeretném, ha megtanulnák, hogy minden eredményért keményen meg kell dolgozni, mert az nem potyog az ölükbe. Sokszor próbálom betölteni tanítványaimnál a „pótanya” szerepet is, hiszen kis ügyes, bajos dolgukkal is hozzám fordulnak. Én is ezt kaptam edzőmtől, nemcsak a sport pályafutásomban segített, hanem az életem minden más területén is. Sokat tanult velem, volt olyan, hogy az irodalom vagy akár később a jogi tételeket kérdezgette ki edzéseken - két gyakorlat között. Ha bánatos voltam, vagy elvesztettem a motivációmat, akkor mindig kitalált valami olyan dolgot, amivel feltölthet. Elmondhatom, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolok tanítványaimmal, nagyon fontosnak tartom én is, hogy egy hullámhosszon legyek a tanítványaimmal, próbálok maximálisan figyelni a sporton kívül minden más területükre is, sokszor ápolom tinédzser lelküket. Hiszek benne, hogy akkor lesz igazán sikeres egy munka, ha edző és tanítványa közötti kapcsolat nem csak felszínes.

Az egyik negatív dolog szerintem mindenki számára az esetenként átélt kudarc, nyilván meg szeretném óvni tőle tanítványaimat, de mint ahogy az élet engem is megtanított, kudarc nélkül nincs siker. Próbálok nekik a tanulás módszertanban és technikában segítséget, tanácsot adni, immáron az én tapasztalatomból építkezve.

A napi több órás edzések miatt nekem is nagyon nehéz volt sokszor, hogy tartani tudjam Szüleim által megkövetelt eredményt. Emlékszem, irtó fáradt voltam nap mint nap, mind fizikailag, mind szellemileg. A rengeteg edzés mellett meg kellett tanulnom beosztani azt a kis időt, amit a tanulásra szánhattam. Napirendemet ennek függvényében állítottam fel, aminek köszönhetően minden iskolai évemet kitűnővel zárhattam, majd később az Egyetemen kitűnő eredménnyel államvizsgáztam.



Ma hol táncolsz, hol vagy látható és miben?

Jelenleg a Concert Budapest alá tartozó Spirit Dance Company hivatásos táncosa vagyok. A társulatban szóló szerepet is kaptam, a Magányba Zárva és a Társas- Játék című darabban, továbbá szerepelek még : Szoba,Tonusok, Szilánkok valamint Mustapha Barkati külföldi koreográfus által megkoreografált Opus című darabban is. Ezen kívül koprodukciós munkákban is részt veszek :Játékszínben - Hamupipőke (Szolnoki Tibor - Zsadon Andrea rendezésében) , Bécsben a Museumsquartel színházban - Heidi musicalben (Kropf Michael koreográfus vezetésével) , Almassy Kulturális Produkció- Igric (Halmy György rendezésében) című darabokban.

A stílusok elég különbözőek. A musicalek inkább, pörgős musical táncok, ahol még steppelni is meg kellett tanulnom – ez bevallom egy hatalmas kihívás volt nekem - míg az Igric és a Spirit társulatomé inkább kortárs-modern technikára alapszik. Ez közel sem olyan, mint a musical, mivel a musical előadásokon az emberek leginkább jól érzik magukat, kikapcsolódnak addig a kortás-modern előadásokon nagyon fontos az érzelmek átadása, a lelked őszinte megnyitása a tánc mozdulatain keresztül.

Akkor sikeres egy előadás, ha hatással vagy egy nézőre és úgy jön ki az előadásról, mintha phszichológiai előadást nézett volna meg. Kell, hogy gondolkodjon, beszéljen róla, megindítson benne valamit. Ez sokkal nehezebb, mint bármi más műfaj. A musicalt nagyon szeretem, a hangulat és a színházi érzés miatt, hálás vagyok a sorsnak, hogy ide is bekerülhettem. Jelen pillanatba sok stílusban mozgok, de ha őszinte akarok lenni, a szívemhez talán mindig is a kortárs-moderntánc stílus fog állni a legközelebb.

Az élsport beli pályafutásom hasonló érzését érem meg, immáron egy teljesen más műfajban, hiszen minden előadás végén egy elmondhatatlan és felemelő érzés az amikor közel 1.000 fős teltház előtt játszom együtt híres, világhírű színészekkel.



Mikor nem táncolsz, nem edzősködsz, akkor civilben mivel foglalkozol? A következő 3-5 nagy terved, akár táncosként, akár nőként/civilként?

Mikor nem táncolok vagy éppen nem tartok edzést, egyben nem kell az Egyesületem által megkövetelt dolgokkal foglalkoznom, akkor abban az időben nagyon szeretek olvasni, rajzolni, kreatívkodni és a családommal lenni. Ebben az időszakban próbálok megfelelő időt szentelni a barátomra, barátnőimre is.

Terveim vannak folyamatosan minden téren. Szeretnék még minél nagyobb és minél több lehetőségeket kapni immáron táncosként Színházakban. Szeretném, ha tanítványaim jobbnál - jobb eredményeket érnének el a versenyeken az idén is, de ami ennél is fontosabb számomra, hogy szeretném látni rajtuk a munkájuk gyümölcseként megkapott elismeréseket és boldogságot az arcukon. Célom még a későbbiekben természetesen a családalapítás lesz.

Kövess minket