A 20 éves gyergyószentmiklósi Blénesi Kincsővel beszélgettünk, a Casting című rövidfilm főszereplőjével, a kolozsvári egyetem másodéves hallgatójával.

A Casting (rendező: Csoma Sándor) című filmet a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztivál versenyfilmjei között mutatták be a napokban.

A filmről: A 18 éves Júlia (Blénesi Kincső) egy szegény bányavárosban él bátyjával. Egyik nap szerencsét próbál egy modell castingon, annak reményében, hogy új életet kezdhet majd külföldön. A casting során azonban kiderül, hogy valójában pornófilm szereplőket keresnek. Júlia először visszautasítja az ajánlatot, de a karizmatikus holland pornó producer vonzalmat ébreszt benne és végül levetkőzik a kamera előtt. A videó felkerül az internetre, amit a bátyja talál meg. Júlia visszamegy a hotelba, hogy rávegye a producert, törölje le a felvételt. De a holland csak akkor hajlandó erre, ha a lány lefekszik vele. Júlia olyan döntést kénytelen meghozni, ami az egész életére kihatással lesz.

A kolozsvári egyeteme másodéves hallgatója vagy, színművész szakon tanulsz. Mindig is színésznő szerettél volna lenni?

Azt hiszem valahol mindig is kedves volt a lelkemnek az alkotás, de talán így van ez mindannyiunkkal, hiszen végeredményben folyton alkot valamit az ember. A színészet mintha már kisgyerekként is ott lebegett volna előttem, csak sokkal kevésbé tudatosan. 6 éves voltam mikor eldöntöttem, hogy én táncos akrobata leszek, mert egy mesefilmben magamra ismertem egy karakterben. Akkoriban azt akartam, hogy az emberek mosolyogjanak.

Nekem gyerekként volt szerencsém találkozni az élet borúsabb, problémásabb oldalával is. Folyton figyeltem, mindenfélét és mindenféle embert, ez mindig lenyűgözött, és úgy gondoltam, hogy alapvetőleg ami közös az emberekben az valamiféle boldogtalanság és reménytelenség érzet. Valahogyan ez a két összetevő egy fajta halálszagot kölcsönzött a légkörnek. Abban hittem, hogy majd egyszer adhatok valamit ezeknek az embereknek.

Ahogy telt az idő pár baráttal kialakítottunk egy rendszert magunknak és az épp aktuális sorozatokba éltük bele magunkat, annyira, hogy hónapokig még a nevünkre is alig hallgattunk. Majd azzal szórakoztunk, hogy az utcabeli gyerekekkel előadásokat csináltunk, amit a szomszédoknak mutattunk be. Kb 5. osztályos voltam, amikor azt éreztem, hogy nagyon érdekel a film, nemcsak a színészet, hanem minden, ami ott történik. Most például egyszerűen csodálom az operatőrök munkáját, illetve minden stábtag munkáját. 9. osztályos voltam mikor a színház fele terelődtem, kisebb előadásokban vettem részt, és szinte minden szabadidőmet a színházban töltöttem, annyira otthonossá vált számomra. Szerettem nagyon a színházat, azért amilyen, és rühelltem azért, amilyenné válni tudott, mikor boldogtalan és haraggal teli emberek működtették. Egyre inkább érdekelt a rendezés is, a képekben való gondolkodás, hogy ki élhessem ezt a fajta kíváncsiságomat kisebb filmeket rendeztem az iskolai beadandó házifeladatok helyett. Ezek nagyon vicces próbálkozások voltak, de élveztem ezekkel ügyködni. Majd felvételiztem színművészeti egyetemre.



A pályád eddigi lefontosabb állomásai, pillanatai?

Kiemelten fontos állomásokat nem igazán tudnék megnevezni, az eddigi pályám során. Amiben részt vettem az mind szívügyem volt. Egyetem előtt sok kisebb színjátszós előadást hoztunk létre, adtuk elő, turnéztunk velük. Egyik nyáron volt egy nagyon emlékezetes moldovai turnénk, sokszor eszembe jut az, ami ott történt velünk. Nagyon szegényes vidéken voltunk, kis falvakban, kis iskolákban. Az ottani emberek nagyon hálásak tudnak lenni, csupa szív emberek. Ott náluk a gyerekek talán nem is nagyon találkoztak addig a színház vagy az ilyesféle játék fogalmával. Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan helyeken csináljunk színházat, ahol valóban szükség van rá és valóban igénylik. Sokkal többet adott nekem azoknak a szegény gyerekeknek az öröme és kíváncsisága, mint ha bármilyen nagy színház nagy színpadán játszottam volna.

Kislányként is érdekelt a művészet, de most a jelenben és a jövőben mit szeretnél közvetíteni, átadni?

Azt gondolom, hogy a színháznak és a filmnek is nagy felelőssége van abban, hogy milyen út fele tereli az embereket, a nézőket. Én azt hiszem, nem mindegy. Nem szabad hülyeségekkel bombázni a nézőt. Olyan ez, mint növényt gondozni, vagy akár gyereket nevelni. Egy kicsit a gondozni(n) és nevelni(n) van a hangsúly. Hiszek abban, hogy vannak értékes gondolataink, amelyeket, ha sikerül még élvezhető formában is közvetíteni embereknek, akkor elkezdenek hinni a saját értékes gondolataikban is. Mindennek a hithez van köze. Ha nem hinnék abban. amit csinálok, akkor valószínűleg nem csinálnám. De én hiszek ebben, ezért tudom szeretni is.



Beszéljünk a filmről. Júlia szerepe, hogy talált meg, hívtak vagy mentél castingra?

Ez egy picit bonyolultabb történet. Nem voltam castingon. A rendezővel, Sándorral, régebbről ismerősök voltunk facebookon, de sose beszéltünk addig. Egy fotó miatt kezdtünk el beszélgetni, majd rá fél évre találkoztunk és beszéltünk erről a szerepről, filmről. Azt mondanám, hogy a véletlen műve.

A szerepre, hogy készültél fel? Sok hasonló videóval, jelenettel, castinggal van tele a net (amiből sok a megrendezett, de sok a valós is), te is sok hasonló oldalt, kisfilmet megnéztél?

Tőlem nagyon távol áll ez a pornós világ. Sose néztem ilyen filmeket és nem is érdekeltek. Mikor el kezdtem készülni a szerepre, sokat olvastam ezekről a „castingokról”, és természetesen szükség volt rá, hogy pár ilyen „casting-szerü” filmbe belenézzek. Látnom kellett, hogy hogyan reagálnak a történésekre ezek a lányok, hogyan hat rájuk az a mesterfokra fejlesztett manipuláció, ami ott zajlik. Nagyon érdekes megfigyelés volt, ám a felkészülésben nem sokat segít az, hogy ezeknek a lányoknak a reakcióit, mozdulatait lesi az ember. Időbe telt míg el tudtam fogadni ezt a karaktert és meg tudtam érteni. Habár tudtam, hogy én soha nem cselekednék úgy, mint ez a lány, el kellett jutnom odáig, hogy rájöjjek, semmivel sem vagyok különb, mint ő. Ugyanabban a helyzetben, lelki állapotban, ugyanazokkal a problémákkal küszködve pont ugyanúgy tennék, ez volna a logikus. És igazság szerint senki más nem cselekedne másként. Ilyen értelemben jó ha tudja az ember magáról, hogy semmivel sem jobb, mint a legutolsó gazember, ez a gondolkodás segít megérteni dolgokat, karaktereket és elfogadni őket.

Ebben a filmben, szerepben téged, mint színész, mint nő, mi érdekel, mi foglalkoztat……?

Izgalmas és nagy kihívás volt egy olyan karakterré válni, ami egyszerre áll iszonyú távol tőlem és egyszerre vannak hasonlóságok is. Ez a kontraszt például vonzott. De leginkább a vágy, hogy megértsem ezt a lányt, és azt, ami vele -körülötte- történik. Tetszett, hogy kicsit képviselhettem is azokat a lányokat, akikkel ez vagy ilyesmi történik, és jó ha tudják az emberek, hogy létezik ilyen, és minden látszat mögött van valami, amire nem is gondolunk sokszor.



Azok a lányok, akik ebbe a hibába, ebbe a helyzetbe kerülnek, azokat a naivságuk, vagy a reménytelenség, vagy a „könnyű” pénz lehetősége miatt kerülnek ebbe a csapdába?

Azt hiszem nagyon komplex az, hogy ki miért és hogyan kerül bele egy ilyen szituációba. Én el tudom képzelni, hogy vannak, akik egyszerűen csak kíváncsiak és nagyon fiatalok. De talán nem véletlen az sem, hogy gyakran nagyon szegény körülmények közül kerülnek ki ezek a lányok, akik természetesen és érthetően vágynak a jobb életre. Azt hiszem ritka az, hogy egy biztonságot nyújtó, szerető családból, jó anyagi körülmények közül jövő lány erre adja a fejét. Szóval amikor azt mondom, hogy valaki a pénz miatt megy bele ebbe, akkor azt is mondom, hogy az merjen először elítélni egy ilyen lányt, aki saját maga nem részese ennek a borzalmas társadalomnak, ami úgy alakította ki magát, hogy vagy pénzt szerzel, vagy nem vagy ember.

Volt meztelen jelented is. Ezt könnyen bevállaltad vagy sokat gondolkodtál rajta? Otthon mit szóltak hozzá?

Igen, van egy teljesen meztelen jelenetem, de szerencsére nagyon rövid. Mikor megtudtam, hogy meztelen jelenet is lesz a filmben, még nem voltam felkérve erre a szerepre. Sándor csak mesélt a filmről, a terveiről. Aztán mikor megkaptam a szerepet, ettől ijedtem meg legelőször. Sose számoltam azzal, hogy egyszer meztelenkedni fogok. Úgy vagyok vele, hogy nem vállalok el dolgokat kényszerből, csak azért mert előre vihetnek. Legalább 2 héten keresztül gondolkodtam rajta, hogy elvállaljam-e vagy sem. Féltem nagyon, nemcsak a meztelenkedéstől, hanem úgy amúgy attól, hogy nem fogom tudni jól felépíteni ezt a karaktert. Egy kedves tanárom azt mondta erre, hogy “félelem= gondolkodás+idő, de ha a képletből ki emelsz valamit, akkor megszűnik a félelem. Ne adj több időt magadnak vacilálni, ne gondolkodj többet, mert akkor legalább születik egy döntés.” Meg kellett találnom azt, ami miatt szívügyemmé vált ez a film, hogy lemondhassak az amúgy teljesen emberi félelmeimről, egy vélhetően értékesebb dolog érdekében. Otthon amikor meséltem a dologról , természetesen nem igazán örültek, féltettek, ami normális, de szörnyen makacs tudok lenni, és akkorra már döntöttem.

Azt gondolom, hogy mostanában túl sokszor használnak színházban és filmekben is indokolatlanul meztelenséget. Nem szeretem az indokolatlan meztelenkedést a művészetben. Castingban ez a meztelen rész nagyon is indokolt, és még én is úgy gondolom, hogy szükséges volt oda.

Lesz belőle nagyjátékfilm is, veled?

Az még a jövő kérdése, hogy mi lesz a filmmel. Reméljük lesz belőle nagyjátékfilm, de előre sose lehet tudni semmit.



Van szerepálmod?

Nincs szerepálmom, ami vonz az, hogy megértsek karaktereket, helyzeteket, amelyek első olvasatra távol állnak tőlem, de szeretem nagyon azt is, amikor valamiben nagyon magamra találok. Azt tartom szem előtt, hogy számomra is legyen értelme annak, amit csinálok, hogy tudjam, hogy fontos és hogy miért fontos eljátszanom bizonyos karaktereket. Valószínűleg nagyon naiv felfogás, de azt hiszem, ha valamit nem érez az ember fontosnak, akkor onnan jobb mihamarabb továbblépni. Ez így őszintébb. Remélem, ha valamit, valamikor már nem fogok tudni fontosnak találni a munkámban, lesz elég bátorságom és erőm továbblépni, még mielőtt boldogtalan leszek. (persze remélem ez sose következik be)

Jövőben milyen terveid, céljaid vannak?

Szeretném békésen és önazonosan végezni a munkámat a jövőben. Nagyon szeretem a filmeket, és remélem még lesz alkalmam forgatni. Abban bízok, hogy az embert megtalálják az élete során azok a munkák, amik meg kell, hogy találják. Amikor erre gondolok, mindig megnyugszom. Nem célom törtetni valami felé, de ha valamit eltervezek, mert belső motivációt érzek rá, akkor azért mindent megteszek, hogy becsületesen és tisztességesen megcsináljam.

Kövess minket