Interjú Hangya Ritával, a Magyar Nemzeti Balett 28 éves táncművészével.

Sportolónak indultál végül táncos lettél. Mivel vonzott magához a balett? Mivel több a balett, mint az rg?

4 évesen kezdtem el ritmikus gimnasztikázni, ami mellett elengedhetetlen a balett, így évekig jártam az edzések és versenyek mellett balett órákra is. Még gyerekként láttam a Hattyúk tava előadást egy orosz balett-társulattól és teljesen elvarázsolt a tütük és a spicc-cipők világa. Talán ez a pont volt, amikor elhatároztam, hogy balerina leszek és jelentkezek a Főiskolára. Sok mindent köszönthetek a gimnasztikának, hisz egészen fiatalon megtanították a küzdelmet, a precizitást, az alázatot, valamint a muzikalitást, a hajlékonyságot, a strapabírást, ami a balettnél is fontos. A ritmikus gimnasztikánál és a táncnál is nehéz mozdulatokat kell könnyedséggel kivitelezni, viszont számomra fontos, hogy a balett egy művészet, ahol lehet játszani, színészkedni és át tudok alakulni egy szerep megformálásánál.

Főiskolát vannak, akik könnyebben, vannak, akik nehezebben (ez a többség) élik túl. Neked is voltak nehezebb időszakok? És mire emlékszel vissza a legszívesebben?

Nagyon nehéz időszak volt a főiskola, egy hatalmas küzdelem volt számomra. Rengeteget vívódtam magamban, hogy alkalmas vagyok a pályára vagy nem. Talán a mai napig megkérdőjelezem ezt. A kedvenc időszakom a 8.-9. évfolyam volt, amikor jöttek a sikerek. Akkor kaptam meg a főiskolai Diótörő főszerepét, valamint eltáncolhattam az egyik kedvencemet, a Don Quijote grand pas de deux-jét.



A főiskola után Spanyolországban táncoltál….

Igen. Jött egy lehetőség, hogy kimehetek Madridba, majd 2 évet ott tanultam egy egyetemen és táncoltam egy kis balett társulatban. Nagyon élveztem a kinti életet, sokat tanultam magamról, a szakmámról és az életről is. Fantasztikus mestereim voltak, akik fiatalon Kubában szólistaként táncoltak. Megtanítottak egy teljesen más technikára, emellett emberként is tanulhattam tőlük. Szerettem ott táncolni, hisz sok főszerepet és szólót osztottak rám.

Magyarok inkább külföldre mennek dolgozni, élni, te onnan tértél haza. Miért?

Elsősorban azért mentem külföldre, hogy kitaláljam, hogy ki vagyok valójában. Tanulni akartam még a szakmámról, az életről és olyan emberek álltak mellettem, akik ebben támogattak. 2 év után éreztem, hogy amiért elhagytam az otthonomat, azt megtanultam. Így amikor jött a lehetőség, hogy hazatérhetek és az Operaházban táncolhatok, nem is gondolkoztam rajta. Örültem, hogy hazajöhetek, itthon táncolhatok és végre a családom közelében lehetek.

Van tapasztalatod, mennyire más kint a táncosok élete, megbecsülése, a színházi miliő, mint itthon?

Nem nagyon szeretnék ebbe belemászni, mert teljesen másképp működik egy kis társulat, mint egy nagy operaház. Sajnos azt kell mondjam, hogy Spanyolországban nem igazán támogatott szakma a balett. Jó azt látni, hogy itthon foglalkoznak, érdeklődnek a balett iránt és telt házas előadásaink vannak.



Eddigi legfontosabb szerepeid, előadásaid?

Az egyik meghatározó esemény egy előadás volt a madridi Zarzuela Színházban, ahol Alicia Alonso tiszteletére egy gálát adtunk elő. Nagy megtiszteltetés volt szólót táncolnom az előadáson, hisz sztárokkal léphettem fel, valamint Zsófia királyné és Alicia Alonso is jelen voltak.

Kedvenc darabjaim közé tartozik Johan Inger Walking Mad című műve. Ebben táncolni felemelő érzés. A második, vagyis a piros ruhás lányt táncoltam, akit a szerep szerint a férfiak bántottak, nem tud a szokásaitól megszabadulni és fél a jövőjétől. Ritkán mondhatja egy művész, hogy az a karakter, amit megformál az szinte róla szól. Számomra egy terápia volt eltáncolni, segítette a múltamat elengedni és tovább lépni.


Walking Mad
Valamint még egy fontos esemény volt, az előző évadban egy nagyszabású 3 hetes Kárpát-haza Operatúrával kezdődött, amin az első főszerepemet táncolhattam a Magyar Nemzeti Balettnél, A víg özvegy című darabban. Nagyszerű érzés volt kipróbálnom magamat egy új szerepben, főképp, hogy magát a darabot is imádom, valamint a koreográfussal, Ronald Hynd-dal is együtt dolgozhattam. Nagyon erős évadkezdés volt, a szerep és az előadások is fontosak voltak számomra és a turnéra is szép emlékként tekintek vissza.


A víg özvegy


Az eddigi elismeréseid, díjaid?

Kétszer elnyertem egy kisebb versenyt Madridban és a Táncművészeti Főiskolán Gogolak-díjban részesítettek. Azóta sajnos nem kaptam nagyobb elismerést, de még fiatal vagyok és még rengeteg ideig szeretnék táncolni.

2019-ben egy fiatal modern nőnek mit jelent a klasszikus balett?

A klasszikus balett az életem és a szenvedélyem. Az egészségemet köszönhetem a táncnak, hisz oxigénhiánnyal születtem, amin a balett és a gimnasztika rengeteget segített. Minden perc, amit a teremben vagy színpadon tölthetek, gyógyír a testemnek és a lelkemnek.



Ha az eddigi pályafutásodra visszatekintesz, akkor mire/mikre vagy a legbüszkébb, illetve mit csinálnál másképp?

Sok mindent másképp csinálnék, de inkább szeretek a jövőmre fókuszálni, mint a múltamra. A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy sokszor akartam feladni és voltam padlón, de mindig felálltam, összeszedtem magam és újra kezdtem. Utána erősebbnek éreztem magam és még jobb akartam lenni a szakmámban.

Egy sérülésből vagy felépülőben. Mikor, mi történt? Mikor térhetsz vissza a színpadra? Ez egy nagyon nehéz időszak egy táncos életélben?

Január közepén történt az eset, a Giselle színpadi próbáján egy ugrásból rosszul érkeztem és sajnos már nem tudtam lábra állni. Részlegesen bokaszalag-. valamint hártyaszakadásom lett a rossz mozdulattól. Ez volt az első nagyobb sérülésem, szörnyű érzés volt. Olyan trauma ért, hogy napokig nem beszéltem, mert nem akartam elhinni, hogy ez velem megtörtént és hogy mi mindenből maradok ki. Most már gyógyuló félben vagyok, elkezdtem gyakorolni és lassan próbákon is részt vehetek. Legközelebb májusban leszek látható a színpadon, először kisebb szerepben, hogy visszarázódjak.



Következő terveid, céljaid?

Babonából nem szeretek beszélni a céljaimról, de jelenleg a lábam teljes felépülése az első és a legfontosabb, valamint, hogy visszatérjek és még jobb formában legyek, mint előtte.

Kövess minket