Bemutatjuk Messaoudi Eminát,a szabadúszó színésznőt, aki Győrben született és élt, tavaly diplomázott a Színművészetin.

A 27 éves Eminával beszélgettünk az első lépésekről, az egyetemről, a pályakezdésről, a szerepekről, milyen műfajokban érzi otthon magát, a meztelenkedésről és a jövőbeli terveiről.

Út az egyetemig.

Zenei általános iskolába jártam, így a szereplés már kiskorom óta része volt az életemnek. Egészen alsótól meg kellett tanulnom kiállni emberek elé egy-egy kórusversenyen. Az előadó művészetnek evvel a formájával kezdődött az egész. Fegyelmet és csapatmunkát tanultam, ami nagyon hasznosnak bizonyult a mostani pályámon. A színészet felé csak később sodródtam. Jó csapatjátékos voltam, de mindig is féltem, ha egyedül kellett kiállnom. Középiskolás koromban csöppentem bele egy színjátszó körbe. Sokat oldódtam, de még mindig kevés volt az önbizalmam. Ekkor még zenész akartam lenni, leginkább énekes, de az önbizalom hiány miatt valahogy a zene megmaradt szerelemnek és nem mentem vele tovább. Aztán a középiskola után már éreztem, hogy mégiscsak az előadó művészetben érzem jól magam, de nem mertem jelentkezni az SzFE-re. OKJ-s színész képzésre jártam. Ezután, azt hiszem egy lendületen múlott az egész. Nem is egy döntés volt, inkább az, hogy egy rövid időre elengedtem a félelmeimet és a komplexusaimat, és elmentem a felvételire. Amikor felvettek, akkor dőlt el véglegesen, hogy nem akarok félni, csinálni akarom.


FAQ társulat koncertje


Az egyetemi évek.

Az egyetem nekem egy jó élmény volt. Tanáraim támogattak. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Jó lehetőségeket, fontos szerepeket, amikből sokat tanulhattam. Nyilván voltak nehézségek, elakadások, kétségek, de már sokkal kevesebb mint korábban. Biztonságban éreztem magam. Az önértékelésem is kezdett fejlődni. Szóval inkább abba a csoportba tartozom, akik szépen lassan végig lépdelnek a lépcsőkön kisebb akadályokkal, de nem megszakadva.

Pályakezdés.

A pályakezdés nagyon nehéz. Tulajdonképpen olyan volt, mint egy furcsa álom után mikor hirtelen felriad az ember és nem tudja hol is van. Az egyetem falai között meg volt a biztonság, az intézményes keretek, az emberek, akiket egytől egyig ismertem és ők is engem, a tanárok, akik tudták mire számíthatnak tőlem, a kollégiumi szoba, ami kicsit nyomorult, de olcsó, a napi 2 kilométer, amit megtettem egyik épületből a másikba. Egyszerű, megszokott, kis világ. Ezután valahogy hirtelen jöttek sorban a gondok, a felelősség, az első albérlet, a csekkek, a távolságok, és a tudat, hogy felnőtt színész vagyok és most valahogy el kell kezdeni „praktizálni”. Ez a folyamat biztosan mindenkinek nehéz, de ha az ember leszerződik valahova, talán a csírája megmarad a rendszernek, amihez az egyetem alatt hozzászoktunk. Egyáltalán a tudat, hogy tartozik valahova. Én szabadúszóként megrettentem attól, hogy teljesen tőlem függ minden, ha megyek a munka után, akkor találok, ha nem, akkor az nem jön utánam. Az alkatom miatt azt hiszem a független színházi struktúra közelebb is áll hozzám. Mindig is vonzott, és ma már nem is félek tőle. Sokszínű, változatos, izgalmas, kísérletező. Most már nem bánom, hogy így alakult, rengeteg embert megismertem és jó projektekben vettem részt.


Per című előadás az Ódry Színpadon.


Szerepek.

Meghatározó előadások számomra a Földi paradicsom és az Árvácska a Trafóban. Mind a kettő Ördög Tamás rendezése. Különböző figurákat játszom ezekben az előadásokban a Földi paradicsomban egy kisfiút és egy depresszív nőt. Az Árvácskában egy nyomorult körülmények között élő parasztasszonyt, agresszív, alkoholista férjjel. Ördög Tamással nagyon szeretek dolgozni, mindig kíváncsi, és a figurákat összetettségükben akarja ábrázolni, ami a legjobb kihívás színészként. Illetve a most bemutatott Benne vagy című előadásunk a Jurányiban Kovács Dániel Ambrus rendezésében. Ez egy improvizációkból írt anyag. Izgalmas próbafolyamat, és nagy feladat volt.

Jelenleg a már említett három előadást játszom, illetve az Ódry Színpadon a Félelem és fogcsIkor, valamint a Per című előadásaink futnak, mind a kettőt Tárnoki Márk rendezte. A Trip hajón a M.I.T című előadásban játszom, Magács László rendezése, ami egy rövidített Ember tragédiája három szereplővel. Az FAQ társulattal pedig az Izland-Magyarország című előadás épp helyet keres.

Meztelenség.

Egyelőre nem vetkőznék. Rengeteg a komplexusom. Nem tudnám magabiztosan felvállalni a testem emberek előtt. Biztosan lenne olyan helyzet, olyan szerep, olyan rendező, aki kihozná belőlem. Még nem kérték, magamtól meg nem jutott eszembe.

Múfajok.

Alapvetően nem tudom melyik műfaj áll hozzám közel, vagy milyen stílus. Szeretem, ha egy előadásban egy karaktert pontosan, aprólékosan meg kell formálni, abban is nagy a kihívás. De alapvetően a lélektani folyamatok ábrázolását érzem közelebb magamhoz. Ez inkább játékstílus, mint műfaj. Bármilyen műfaj jöhet, ha tudom mit játszom.


Frank Stein című előadás a Jurányiban.


Jelen és jövő.

A független léthez nagy fokú magabiztosság kell, ha nem képviseled magad, nem vagy tisztában az adottságaiddal, akkor csak egyhelyben toporogsz. Nekem ezen a téren volt nagy feladatom magammal, és úgy érzem fejlődök. Most azt hiszem jó helyen vagyok, jó helyzetekben, jó emberekkel, akiktől sokat tanulhatok. A céljaim is ehhez kapcsolódnak, minél több emberrel dolgozzak, minél nagyobb kihívások gördüljenek elém, talán egy doktori iskola, talán külföld.