Interjú Kelemen Dorottyával, a GG Tánc Eger 28 éves táncművészével.

Az életedben több nagy váltás is volt. Sportolóból lettél néptáncos, majd néptáncosból modern és kortárs táncos. Mi áll a váltások mögött?

14 éves voltam, amikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy öttusás pályafutásomat magam mögött hagyva megpróbálkozzak a tánccal. Húgom, Ágnes ekkor már négy éve volt a Magyar Táncművészeti Főiskola Klasszikus balett táncművész képző szakának növendéke, általa kerültem közel magához a tánchoz. Az iskolai bemutatókon, ahogy a nézőtéren ültem, egyre erősebb késztetést éreztem, hogy a fellépők között lehessek én is. A néptánc tagozat 14-16 éves korosztály számára hirdet felvételt és szerencsémre a felvételi előtt előkészítő tanfolyamot is szerveztek. Fél év intenzív felkészülést követően felvételt nyertem, de csekély táncos előéletem miatt nagyon kemény volt az iskola, főleg az első három év. A néptánc tagozaton a képzés rendkívül színes, a diploma megszerzését követően a legkülönfélébb formanyelvű együtteseknél helyezkedhetnek el a frissen végzettek. A mi osztályunkból legalább annyian kerültek modern- és kortárs együttesekhez, mint néptánchoz. Engem az alkatom is előbbire predesztinált, de a szívemhez is közelebb éreztem, majd a fősikola befejeztével lehetőséget kaptam moderntánc mesteremtől, Topolánszky Tamástól, hogy az újonnan alakuló GG Tánc Eger tagja legyek. Immár nyolcadik évada dolgozom a Gárdonyi Géza Színház táncművészeként, továbbá ellátok asszisztensi és koreográfusi feladatokat is. A munka mellet elvégeztem a Magyar Táncművészeti Főiskola mesterképzését moderntánc pedagógus szakon.


Fotó: Gál Gábor. - Velekei László: Anna Karenina.


A pályafutásod legfontosabb pillanatai, történései, szerepei…?

Az első egész estés táncelőadásunkon két darabot mutattunk be: a Mészáros Máté által koreografált Les Préludes-öt és Bartók Béla Fából faragott királyfiját Topolánszky Tamás koreográfiájával. Előbbi rendkívüli fizikalitást igényelt, míg utóbbiban a Tündér szerepének megformálása jelentett kihívást. Ebben az időben még arra a kérdésre kerestem a választ, hogyan lesz jó? Színházi tánctagozatként az önálló táncelőadások mellett színházi darabok tánckaraként, szereplőiként is közreműködünk. Ezen próbafolyamatok, előadások alkalmával sokat tanulhat az ember a színművész kollégáktól és a rendező által adott instrukciókból. Az általam kapott szerepek sokszínűsége is sokat segített abban, hogy fejlődjek és előadóművésszé cseperedjek (Moulin Rouge: Lautrec anyja, Hamupipőke: Mostoha, Cigánybáró: Arzéna, Traviata: Annina). A szerepformálás számomra labirintus, amelyben számos lehetőség rejtőzik. A kijutást a rendező/koreográfus néha felülről segíti, pontosan tudva, melyik „kijárathoz” kell eljutnom, máskor együtt megyünk végig rajta, közösen keresve az irányt. A felfedezett utat kell végigjárni az előadásokon, amelyek során a szerep tovább és tovább érik, gazdagodik. Kiemelni egy szerepet szeretnék. A Velekei László által koreografált Anna Karenina címszerepe mozdulatanyagát és szerepalkotói folyamatát tekintve is kihívást jelentett. Laci mozgásnyelve nagyon különbözött az általam már ismert stílusoktól, ám remekül tolmácsolta Lev Tolsztoj művét. Anna karaktere hatalmas utat jár be a darab során. Ezt tovább nehezítette, hogy a koreográfus megcserélte a két a könyvet. Az első felvonásban azzal az Annával ismerkedhetünk meg, aki már átlépte az őrület küszöbét, majd elragadja a halál. A második felvonásban a Vronszkij iránt érzett szerelem mindenekfelettisége áll középpontban. Izgalmas feladat volt tizenöt perc szünet alatt áthangolódni. Nagy megtiszteltetés volt továbbá, hogy a darabban Karenin szerepe által tagozatvezetőnkkel, Topolánszky Tamással, a színpadon is együtt dolgozhattam.


Fptó: Gál Gábor. - Topolánszky Tamás: Játszótér.


Milyen szerepek, karakterek, műfajok, stílusok állnak hozzád közel és távol?

Leginkább a sokszínűségét szeretem a munkámnak. Jó, hogy sem műfajilag, sem karakterileg nem vagyok beskatulyázva. Nagyon szeretem megmérettetni magam a testemtől, lelkemtől teljesen idegen táncstílusokban, szerepekben. Az ember sosem tudja magát eléggé megismerni, de ezen lehetőségeken keresztül egy-egy újabb darabkát kap saját magából.

Ebbe a sokszínűségbe befér a meztelenség is a színpadon?

A meztelenség természetes kifejezőeszköze a táncművészetnek és a színházművészetnek, de fontos, hogy a koreográfus/rendező jól használja. Láttam már olyan darabot, amelyben indokolatlan volt mind dramaturgiailag, mind koncepcionálisan. Fontos, hogy az alkotó meg tudja indokolni miért fejezi ki jobban a test pőresége az adott gondolatiságot. Engem még nem talált meg ilyen kérés, de ettől függetlenül volt már zavarbaejtő ruhapróbám, amikor a jelmezem konkrétan egy erotikus segédeszköz boltból származott, aztán ez is a szerep részévé vált és megbarátkoztam vele.

A művész nem attól művész, hogy van a kezében egy diploma, hanem azért (is), mert letesz valamit a művészet képzeletbeli asztalára. Te mit tettél le, mit szeretnél letenni arra az asztalra? Milyen Kelemen Dorottya művészete?

Számomra szorosan összefügg a színház és a tánc. Nagyon szeretek egy adott karakter belső motivációján dolgozni, gondolkodni és ötvözni a tánccal. Nem a mozgás érdekel, hanem ami az emberekben belül történik miközben előadóként vagy nézőként részesei. Napjainkban, mikor az emberek sokszor kamerákon és monitorokon keresztül kommunikálnak egymással, különösen fontosak ezek a hús-vér találkozások.


Fotó Gál Gábor. - Grecsó Zoltán: Kamaszok


A tánc világnapján Fülöp Viktor Táncművészeti Ösztöndíjas lettél, ez pontosan mit jelent?

A Fülöp Viktor ösztöndíjat évente ítéli oda az erre felállított kuratórium. Több kategóriában lehet erre pályázatot benyújtani, de összesen mindössze tizen kaphatják meg. Én kortárstánc kategóriában nyertem el. Az ösztöndíj nagy segítséget jelent anyagilag, hogy a tánc további műfajaival ismerkedhessek meg és művészként is fejlődhessek. Sok jó táncos van Magyarországon, sokan megérdemlik az elismerést és nagyon jó érzés, hogy a kuratórium úgy ítélte meg, én is köztük vagyok.

Következő tervek, célok?

Az ösztöndíjnak köszönhetően már két kurzust is lefoglaltam nyárra: egy hetet leszek a budapesti International Dance Week kurzusán, egyet pedig a bécsi ImpulsTanz-on. Mindkettő nagyon intenzív lesz, ahol az ember reggeltől estig áldozhat a táncszeretetének. Egyébként azt vallom, hogy az a biztos, ami már megtörtént. Az adott pillanatból kell kihozni a legtöbbet és megtalálni benne a boldogságunkat.