Vasas Erikával, a Frenák Pál Társulat 26 éves táncművészével beszélgettünk.

Sikeres sporttáncos voltál, 11 évesen váltottál a balettra, előbb a Balettintézetben, majd a pécsi művészetiben tanultál. Miért hagytad ott sportot, mivel vonzott magához, a balett, a tánc?

Alapvetően nem a klasszikus balett világa vonzott, hanem a profi pálya. A sporttánc évei alatt megélt sikerek (melyet Hodonszky Júlia edzőm segítségével értem el) és élmények ösztönöztek erre a döntésre. Annak ellenére, hogy pici gyermek voltam, tudtam, hogy táncművész szeretnék lenni. Hogy így szeretném majd élni a felnőtt életemet, és bármilyen áldozatra hajlandó vagyok ezért. A klasszikus balett és a Balettintézet meg is kívánta ezeket a lemondásokat. Önfegyelemre tanított. Kemény munka ez, mind fizikálisan, mind mentálisan. De hozzáértő kezekben voltam, szerettem művelni a testem, magamba szívni a tudást. Nehezen tűrtem ugyan a klasszikus balett műfajából adódó konvenciókat, de a struktúrája már akkor lenyűgözött. Kortárs táncművészként most érzem az előnyét ennek az időszaknak, mind szakmailag, mind emberileg.

A Pécsett eltöltött éveim meghatározóak voltak. Itt nyílt meg előttem a kortárs tánc világa, és magával rántott. Megnyíltak előttem kapuk, ahol megláttam milyen óriási skálán lehet kifejeződni a tánc által. A modern tánctechnika tanulása mellett, rengeteget kísérleteztem, improvizáltam, gyakoroltam önállóan, egyedül. Kerestem a saját hangom. Hatalmas hálával gondolok Kovács Zsuzsanna balettmesteremre, aki fantasztikus pedagógiával nevelt, tanított, terelgetett engem. Renitens alkat vagyok, nehezen állok be a sorba. Inkább úgy mondanám, nem állok be. Zsuzsa mesternő pedig tudta, hogy adja meg a szabadságomat amellett, hogy szigorú volt velem, és nem engedett letérni az útról.

Uhrik Teodóra pedig második anyámként létezett az életemben. Nagyon sokat köszönhetek neki. Ő a végletekig látott engem, hitt bennem, engedte, hogy koreografáljak, nem akart korlátok közé szorítani, és engedte, hogy az individuumom szerint fejlődjek, és létezzek a színpadon. A pályán is ő indított el, mikor tizenhat éves koromban egy verseny után viccesen közölte: eladtalak a Földi Bélának. Így kerültem a Budapest Táncszínházhoz. Azóta is minden szakmai döntésem előtt kikérem a véleményét. A művészetiben csodálatos volt, hogy meg tudtam élni a tinédzserkoromat, barátaim voltak. A gimi egy igazi családként funkcionált, ahol együtt töltöttük a napjainkat leendő a zenészekkel, képző- és, színművészekkel, kapcsolódhattunk egymással, ez tágította a látásmódunkat, és nem mellesleg hasonszőrűek voltunk. Jószívvel emlékszem erre.


Fotó: Bobál Katalin - bobal photography


Ma Frenák Pál Társulatában táncolsz. Az ő darabjai még a laikus számára is hatással van. Te mikor, hol találkoztál az ő előadásaival? Az első alkalom rád milyen hatással volt? Mikor és hogy kerültél a társulatához?

Tizennégy éves voltam, mikor először láttam a Pécsi Nemzeti Színházban Frenák Pál- INTIME című darabját. Emlékszem, belenyomódtam a székbe, járt a lábam. Elámultam. Meghökkentett ez a pőre őszinteség, ez a direkt, provokatív kommunikáció, ez a fantasztikus tánctechnika, ez az egyedi stílus. Azt mondtam magamnak: Ez az! Nekem egyszer itt kell dolgoznom! És ezen a kanapén kell ülnöm! Ezt követően három év telt el, mikor már a Budapest Táncszínháznál dolgoztam (ahol ki kell emelnem Földi Béla nevét, aki örök mesterem marad, akitől óriási tudást kaptam) mikor is a Dali Tuiti által koreografált előadásunk egy estére került Frenák Pál Társulat Intime- jával. A folyosón melegítettem, mikor szembejött Frenák Pál. Azonnal odajött hozzám, nagyon közvetlenül beszélgetett velem, és megígérte, hogy megnéz a második felvonásban. Így is történt. Éjszaka hazaérvén a színházból egy sms várt tőle, amiben azt írja: szeretné, ha a társulatában dolgoznék. Másnap Földi Béla engedélyével, aki úgy nyilatkozott: “Neked ott a helyed.” Elmentem a próbára, ahol egy perc is elég volt, hogy érezzem, otthon vagyok. Nos, ennek már kilenc éve. Azóta tíz darabban vettem részt, sok jelentős szerepet táncolhattam el, és jelenleg próbavezetőként is működöm az együttesnél. Frenák Pál, minden módon szembeállított önmagammal, és megértette velem, hogy a rám osztott szerepek belőlem fakadnak, hogy Ő belőlem, Én belőle inspirálódom. Máig elképeszt a zsenialitása, ahogyan dolgozik, ahogyan instruál, és amiről beszél a darabjaiban. Az ösztönössége szabadságot ad nekem. Ha egy művész megkapja ezt a fajta bizalmat a tehetsége és a személyisége felé, amelyet Frenák Pál képes megadni, utána már mindig csak ezt keresi.

Pályád legfontosabb darabjai, szerepei, és számodra ezek miért fontosak?

Mielőtt Frenák szerepeimre kitérnék, fontos megemlítenem szerepeim között az egyik nagy kedvencemet. A Vági Bence által vezetett Recirquel Újcirkusz Társulatban, Párizs éjjel című darabban, komika szerepben tűnök fel, majd karikán dolgozom a levegőben. Ez óriási kihívás a számomra. Egyrészt fizikálisan, hiszen Táncművészként artista feladatokat kell ellátnom, másrészt a humor szempontjából. Ez mindig kényes kérdés a színpadon. Én próbálok mindig a közönségre reflektálni, és megnevettetni őket.

A legfontosabb szerepeimet Frenáknál egyértelműen a Frisson, Tricks and Tracks 2, és InTimE c. darabokban táncoltam. Mindegyikbe nagyon személyes, saját ügyeket integráltam a magánéletemből. Volt, hogy egy szerepemen keresztül értettem meg bizonyos igazságokat a magánéletem kapcsán. A legőszintébben mentem bele ezekbe a kreációs folyamatokba, az önismeret lehetőségét láttam minden pillanatban, ami a próbafolyamat alatt történt. Fontos számomra, hogy közvetítsek. Ezt tanultam a mestereimtől, hogy ez nem rólam szól, nem az egomról, és nem lehet öncélú, amit csinálunk. Nekünk elsősorban mesélnünk kell, és kérdeznünk. Az embereknek. Az emberekért. Ebben hiszek.

Milyen Vasas Erika, mikor nem táncol? Következő tervek, célok…..?

A magánéletemben való stabilitás mindig is fontos volt nekem, és szerencsére ebben a milliőben élhetek. Csodálatos emberektől nagyon sok szeretet és gondoskodás vesz körül. Ezért hálás vagyok. Tervem természetesen minden módon kihozni a maximumot a képességeimből, fejlődni művészként és magánemberként egyaránt. Élvezni az életet. Kihasználni minden pillanatot, amit ez a tiszavirágéletű szakma kínálhat nekünk, táncosoknak.

Címlapkép: Bobál Katalin - bobal photography

Kövess minket