Beszélgetés Gyurmánczi Diánával, a Győri Balett 30 éves táncművészével.

A tánc világnapján te lettél az Évad Táncművésze. Gratulálunk!

Köszönöm szépen! Ezt a díjat másodjára ítélte nekem a kuratórium, először a pályám elején és most, Így különösen fontos számomra, büszke vagyok rá, hogy újra érdemesnek találtak rá.



Menjünk végig ezen az úton. Mindig is balerina szerettél volna lenni, vagy volta más elképzeléseid is? Mikor kezdtél el táncolni? Mik voltak az első lépések, történések?

4 éves korom óta része az életemnek a tánc. Először jazz balettra írattak be a szúleim a nővéremmel együtt, ott sok országos versenyen vettünk részt, a sikerélmény mellett már akkor találkozhattam a színpadi léttel. Eközben már a balettiskolát is elkezdtem, ahova 18 éves koromig jártam, onnan egyenes út vezetett a Győri Balett társulatába. Nyilván voltak nehézségek is, de nagyon kitartó voltam, és mindig én akartam lenni a legjobb. Sokat küzdöttem például a súlyommal is, főleg tinédzser koromban amikor elkezdett nőiesedni a testem.

2007-ben végeztél a művészeti sulival, Győrben kezdted el a pályafutásodat. Sok győri táncos ismerünk, akik máshol találták meg a boldogulásukat. Te már 12 éve táncolsz itt. Kislányként is ez volt a vágyad, a győri színpad? Váltás soha nem jött szóba?

Természetesen a Győri Balett állt hozzám mindig is a legközelebb. Győri születésű vagyok, és a legnagyobb rálátásom az itthoni együttesre volt. Mesternőim és mestereim is itt táncoltak, felnéztem rájuk, szerettem volna közéjük tartozni. Több külföldi koreográfussal dolgozhattam együtt, a legnagyobb hatással Leó Mujic volt rám, amikor az Üvegház című darabjában táncolhattam el a főszerepet, akkor erősen eljátszottam a gondolattal, hogy megpróbálnám magam külföldön is, de végül nem indultam el azon az úton.



Pályád legfontosabb szerepei? És milyen karakterek bőrében érzed otthon magad?

Legértékesebb darabok a számomra időrendben haladva. Róbert Nort Halál és a lányka; Gustavo Ramirez-Gaudi, Leó Mujic Üvegház; Velekei László Harangozó díjas koreográfus Forgószél avagy a képzelet csodája, Ne bánts, Passage. Mindegyik darabról több lettem, mind szakmailag, mind emberileg, de mind közül kiemelném a Ne bánts című darabot, amelyben lelki és testi határaimat feszegettem, és nagyon büszke vagyok a végeredményre. Azt gondolom inkább drámai alkat vagyok, leginkább ilyen karakterek találtak meg és nagyon otthonosan éreztem magam bennük. Ennek ellenére imádom a humort, így ha a balett sűrűbben mutatna be vicces darabokat azt hiszem azok volnának a kedvenceim.


Fotó: Marcali Gábor


Milyen Gyurmánczi Diána művészete?

Ezen a pályán csak akkor tudsz érvényesülni, ha minden nap nagyon keményen dolgozol azért, hogy a mozdulataid tökéletesítsd, hogy a koreográfus instrukcióit beépítsd az agyadba, majd a testedbe. Én nagyon törekedtem erre, meg akartam felelni. Amit ezen felül hozzátettem a saját mozgásvilágom mellett az, hogy a színpadon kinyitottam a lelkem, és aki kiváncsi volt Gyurmánczi Diára az megláthatta a rejtett érzelmeimet is.

2 éve szültél. Visszatérés milyen volt?

2 éve megszületett a kislányom, Nagy Panka Luca. Azóta felfordult a világ, ma már ő az, aki mindennél fontosabb. Ennek ellenére hamar hiányozni kezdett a tánc, így amikor egy éves lett Panka visszamentem dolgozni. Szerencsés alkat vagyok, a súlyom hamar a régi lett. Eleinte nagyon könnyen vettem az akadályokat, pár nap elteltével már színpadon voltam. Azóta is nagyon jó dolgom van az együttesben, de a testem mar jelez, ha sok a munka. Nyilván nem múlt el nyomtalanul, hogy szültem.



Következő célok?

Jelenleg rengeteg változás történik az életemben, most az a célom, hogy mindezt a lehető legjobban éljem meg, a kislányommal együtt.

Képek: Gyurmánczi Diána