Egy délután a Győri Balett 20 éves táncművészével, Horányi Eszterrel.

Már kislányként is egyértelmű volt, hogy táncos leszel? Mikor és hol találkoztál a tánccal, a balettal?

Igen mindig is táncos szerettem volna lenni. Négyéves koromban láttam először a Diótörő című mesebalettet az Operaházban, akkor szerettem bele először a balett világába. A ruhák színes forgatagába, a színpadba, a csillogó fényekbe, a díszletekbe, és ami a leginkább megfogott, hogy vajon mi működteti ezt az egészet, milyen lehet a színfalak mögött állni, mint balerina, mint felnőtt táncosnő. Sosem jutott eszembe, hogy más hívatás felé nézelődjek. Mondhatom azt, hogy velem a nővérem, Horányi Adrienn szerettette meg a táncot, amikor ezen az ominózus Diótörő előadáson a főszereplő kislányt, Mását táncolta, imádtam nézni ahogy táncol és végül én is jelentkeztem az egyetemre és egyből fel is vettek.



Tavaly nyáron el is végezted, de közben sok lány abbahagyta is melletted. Téged mi tartott a pályán?

Igen sokan abbahagyják, akár kislányként, akár már az egyetem alatt, de én végig csináltam, ha rengeteg nehézséggel is kellett szembenéznem. Nem tagadom, egyszer nekem is eljött ez a pont, hogy vége, de aztán erőt vett rajtam a tánc szeretete és megszólalt bennem egy gondolat: miért adnám fel, ha már eddig eljutottam? Vajon mit kezdenék a tánc nélkül? Persze folytathattam volna hobbiként, mert teljesen sosem hagytam volna el, de nem lett volna kerek balett nélkül az életem. Mondhatom azt, hogy a közönség hozott vissza, az a gondolat, hogy mennyire szeretem látni az emberek arcán azt a boldogságot, amit azzal tudok okozni, ha táncolok, és ami a legfontosabb, hogy magyarként a magyar közönségnek. Végül vissza talált az az érzés, ami először megfogott amikor beléptem a balett terembe és elkezdtem küzdeni azért, ami az álmom volt gyerekkorom óta.



Nehéz tanulóévek vannak mögötted?

Tíz év kemény tanulás van mögöttem. De ez a tíz év megtanított az elhivatottságra, az alázatra a szakma iránt és a fegyelemre.

Fiatok többsége a kortárs balettet helyezi előtérbe, te mit találtál meg a klasszikusban?

Számomra a klasszikus balett az egységet jelképezi, a tisztaságot. A balett megtanított arra, hogy fegyelmezett legyek, hogy tudjam koordinálni magam. Teljesen az életem részévé vált.



Az egyetem után tavaly nyáron a Győri Balettnál találtál magadnak otthon. Ide, hogy kerültél?

Én mindenképpen itthon szerettem volna maradni, hiszen magyar vagyok, itt tanultam, a magyar közönségnek szerettem volna örömet okozni. Ezért csak két társulatba adtam a jelentkezésemet a Magyar Nemzeti Baletthez és a Győri Baletthez. Amikor először ide érkeztem Győrbe a próbatáncra, ahogy kiléptem a pályaudvarról egyből éreztem, hazaértem. Kiss János igazgató úr a próbatánc után helyet kínált a társulatban, de egy kis gondolkodási időt még kértem, mert még vártam a Nemzeti Balettól a választ, de már akkor tudtam, hogy én biztosan ide szeretnék jönni, és most már itt táncolok.



Eddig milyen előadásokban, darabokban táncoltál?

Eddigi pályafutásom alatt a Diótörő több szerepét is eltáncolhattam az egyetemen. Győrben Velekei László: A skarlát betű című darabjában léphettem színpadra, ami nagyon sokat jelent számomra, mert lehetőséget kaphattam megmutatni magam tapasztalt kollégák között. Szintén Velekei László koreográfiájában: A forgószél avagy a képzelet csodája című mesedarabban is szerepelhettem, valamint Angel Rodriguez: Black to say silence (Sötét csönd) című darabjában is próbára tehettem magam, és úgy érzem nem is okoztam csalódást. Valamint Lukács András: Bolerójában is táncoltam, ami az első darab volt, amit ide szerződésem után megtanultam és kimondhatatlanul jó érzés volt benne szerepelni, remélem még sok alkalmam lesz eltáncolni. Hozzám inkább a karakter szerepek állnak közelebb azokat jobban is szeretem. Sosem voltam hercegnő típus, pedig sokszor kaptam ilyen szerepet, mindig jobban szerettem egy lázadó testébe bújni, aki kiáll saját magáért, és azokért, akiket szeret, vállalja a tettei következményeit és ha kell megszegi a szabályokat. Ezért nagy szerepálmom az, hogy egyszer eltáncolhassam Hester Prynne szerepét, aki pontosan ez a karakter.



További tervek, célok?

A legfontosabb számomra most a szakmám, szeretném bebizonyítani, hogy helyem van a társulatban. A magánéletemet is próbálom úgy alakítani, hogy a jövőben a családom számára megteremthessem azt az otthont, amit elképzeltem.





Fotók: sportportre.com (képeket vasárnap a győri színház előtt készítettük)