Meztelenül még őszintébbnek érzem magam a színpadon. Interjú Lőrincz Emmával, a 19 éves szabadúszó táncművésszel.

Sportolóból lettél táncos, sok tornász, rg-s lány vált át a balettra? Te mikor váltottál?

Az már kiskoromtól kezdve világos volt, hogy mozgással fogok foglalkozni. Több sportban is kipróbáltam magam, jártam úszni, kosarazni, akrobatikára. 7 éves koromban kerültem Virger Ágnes edzőm kezei közé, s imádtam őt is, meg a ritmikus gimnasztikát is. Pár év múlva anyukám kíváncsiságból vitt el felvételizni az MTE klasszikus balett szakára, ahova fel is vettek volna, de valahogy éreztük, hogy a balett nem az én utam. Amikor legközelebb a modern tánc szakra felvételit hirdettek, újra elmentem, és 13 éves koromban izgatottan és boldogan kezdtem el tánctanulmányaimat, a klasszikus balettet és a modernt egyszerre. Nagy lemaradásom volt az évek óta balettozó csoporttársaimtól, de Fekete Hedvig mesternő segítségével sokat dolgoztam, hogy behozzam őket.

Tavaly végeztél az egyetemen, miként emlékszel vissza a Táncművészetin eltöltött 5 évre?

Én azok közé tartoztam, akik számára a tanulóévek csak rövid ideig voltak élvezetesek. Az előkészítő éveiben nem mulasztottam volna el egy napot sem, főleg a balettóráról, élveztem minden percét. Amikor elértem az igazi kamaszkort, megváltozott minden. 15-16 évesen nehezen birkóztam meg azzal, hogy egyszerre tapasztaltam meg a testem szabadságát és korlátait, s küzdöttem magammal és a szigorú, uniformizált elvárásokkal. Ekkoriban többször is megfordult a fejemben, hogy befejezzem a táncművészetit; volt, hogy borzalmasan éreztem magam a saját testemben, és csak a sírás maradt az egyetlen eszköz, amihez nyúlni tudtam/tudtunk olykor. De emellett azért ott voltak kisebb-nagyobb sikerélmények, és persze megmaradtak a vágyaim is, s ezek átlendítettek a nehézségeken és segítettek eljutni a diploma megszerzéséig.


Fotó: Bobál Katalin - bobal photography


Még igencsak a pályád elején vagy, de eddig milyen előadásokban szerepeltél?

. Szeretettel gondolok vissza az MTE-s évekből Maged Mohamed A hattyú című koreográfiájára, amelyben többen is részt vettünk, s én életemben először szerepeltem – ha csak rövid ideig is – teljesen egyedül egy táncszínpadon.
2014-ben csatlakoztam a most már Lábán Rudolf-díjas Willany Leó Improvizációs Táncszínházhoz, ami nagyon meghatározó élmény számomra, és a mai napig is eljárok szereplőként vagy nézőként az előadásokra.
Lőrinc Katalin évfolyamvezető mesternőnknek hála, végzős éveinkben sok színpadi produkcióban vehettünk részt „gyakornokként”, így táncoltunk a Frenák Pál Társulat HIR-O című produkciójában. Hatalmas megtiszteltetés és nagy kihívás volt, amikor egy alkalommal a női főszereplő betegsége miatt Frenák Pál engem kért meg, hogy ugorjak be szólistaként is egy jelenetbe a Müpa színpadán.
Végzett táncművészként is a Frenák Pál Társulatnak köszönhetem első szerepem: a novemberben debütáló W_all című előadásban. Mindig is Frenák Pállal szerettem volna dolgozni, és az, hogy részese lehettem az új kreációnak és kinn volt a nevem a társulati tagok neve mellett a mai napig leírhatatlan érzés.

Sportoltál, ma táncolsz. Ez két külön világ. Mivel több a tánc, mint a sport?

Azt nem mondanám, hogy a tánc több, mint a sport, de nekem többet ad, mert úgy érzem, hogy nincsenek benne határok. A kivitelezés persze fontos és a koreográfiát is követni kell, de a hatás nem pontokban és helyezésben, hanem a bennem és a közönségben ébredő érzelmekben mutatkozik meg. A táncba bele lehet bolondulni, olyan szabadságot tud adni, amelyet sosem hittem volna, hogy megtapasztalhatok.


Fotó: Bobál Katalin - bobal photography


Milyen a 19 éves Lőrinc Emma, mint művész? És hova tart?

13 évesen kezdtem el táncolni, 18 éves voltam, amikor megkaptam a diplomámat, s az azóta eltelt egy évben több darabban is dolgoztam, felléptem a Müpa, a Trafó színpadán.. Még sokat kell tanulnom és tapasztalnom a színpadon és az életben is ahhoz, hogy a sok érzés, mozdulat és gondolat, ami bennem van, összeálljon egy folyamatosan hömpölygő, kifejező egésszé. Szeretnék idővel majd nagyobb szerepeket is eltáncolni, és akár külföldön is kipróbálni magam. Bízom benne, hogy lesznek még sikereim, de most boldog vagyok, hogy itt tarthatok ennyi idősen.

Sok művész egyszerűen „csak” szórakoztatni szeretne, mások pedig megmutatni valamit, felhívni valamire a figyelmet, esetleg utat mutatni.....Te melyik csoporthoz tartozol?

Én fontosnak érzem, hogy azok a darabok, projektek, amelyekben dolgozom, több szinten hassanak a közönségre, s a táncommal a darab mondanivalójával a saját magam érzéseit, gondolatait is kifejezzem. Ha saját koreográfiát csinálnék, az a kapcsolatokról, az egymáshoz viszonyulásainkról szólna, most ez foglalkoztat a legjobban.

Meztelenség hozzátartozik a művészethez. Neked is volt már ilyen szereped. Nagy kihívás volt?

Sosem voltam szégyenlős típus, a meztelenség a színpadon nem zavar, sem nézőként, sem előadóként. Persze nem mindegy, hogy mi a célja és hogy jelenik meg. Számomra az első ilyen alkalom a már említett HIR-O című előadásban volt, de teljesen komfortosnak éreztem, és nagyon örülök, hogy a „frenáki” közegben történt meg először. Meztelenül még őszintébbnek érzem magam a színpadon.


Fotó: Bobál Katalin - bobal photography


Az alakodra, súlyodra nagyon oda kell figyelned, vagy a szerencsés lányok közé tartozol?

Abszolút a szerencsés lányok közé tartozom. Nem kell különösebben odafigyelnem arra, hogy mit eszem, sőt, nagyon szeretek enni. Ha érzem, hogy egy picit túllendülök, visszafogom egy kicsit a mennyiséget. Nem tartozom a nagyon sovány táncosok közé, de ezen nem is kívánok változtatni.

Nem egy hétköznapi frizurád van. Még a művészvilágban sem megszokott, kérték, hogy változtass, vagy ettől is Emma az Emma?

Én így születtem, pici koromtól megszoktam, hogy néha megbámulnak miatta, megfogdossák. Zavarhatna is, de valójában én szeretem és nem változtatnék rajta. Azt hiszem, hogy igen, ettől is Emma az Emma.



Milyen, mivel foglalkozik Lőrincz Emma, mikor nem táncol, nem próbál….?

A magánéletemben alapvetően társaságkedvelő vagyok, szeretek a barátaimmal találkozni, beszélgetni, szórakozni, de egy idő után a pörgős korszakot mindig felváltja egy magányos, bezárkózó időszak.

A jövőbeli céljaimat tekintve idén jelentkeztem az MTF mester szakára. Örömmel tanítanék később balettet gyerekeknek, akár felnőtteknek is. A gyerekeknél különösen vigyáznék arra, hogy mentálisan is erős, testüket egészséges módon látó táncosok váljanak belőlük.

Címlapkép: Bobál Katalin - bobal photography

Kövess minket