Interjú a 23 éves Veres Dórával, a Magyar Táncművészeti Egyetem végzősével.

.Sok lány a klasszikus balettel kezd, és később vált, sokan pedig a sportból érkeznek a táncvilágába. Te is sportoltál. Mikor fogant meg benned, hogy táncos szeretnél lenni?

Azt hiszem, kislánykorom óta tudom, hogy táncos szeretnék lenni. Nyilván voltak más elképzeléseim is, amiket sosem vettem komolyan, de gyermekként jó volt eljátszani a gondolattal, hogy divattervező, vagy grafikus legyek, nagyon szerettem rajzolni, de sajnos már egyáltalán nem foglalkozom ilyesmivel. Debreceni lévén itt, szülővárosomban kezdtem el művészi tornára (nevezhetjük ritmikus gimnasztika előkészítőnek is) járni 5 évesen, és később is inkább a torna, fitnesz felé vettem az irányt. Lehet, hogy a táncos szakmához a klasszikus balett, amelyet sok kislány igen korán elkezd, jobb alap lett volna, viszont egyáltalán nem bántam meg, hogy gyermekként a fitneszt űztem inkább versenyszerűen. Sportos voltam, imádtam az edzéseket, és a fitnesz nagyon jó alapokat adott magához a színpadi jelenléthez, hiszen 10-12 évesen egyedül kellett kiállni a hatalmas színpadra. Emellett az általános iskolában jártam dráma szakkörre, de ezen belül is mindig azt élveztem igazán, amiben valamilyen mozgás, tánc volt. Tinédzser koromban pedig Mika Péter által megismerkedhettem a hip-hop tánc alapjaival, amivel egy teljesen más világ nyílt meg előttem.

Mikor dőlt el benned végérvényesen, hogy nem a sport, hanem a tánc a te utad?

Amikor felvettek a művészeti gimnázium tánc tagozatára.



Az egyetemen (divattánc szakon) most végeztél, ide mikor jelentkeztél, miként emlékszel vissza ezekre az évekre? Nehéz volt?

A debreceni gimnáziumi évek után, amelyekre nagy szeretettel gondolok vissza, 2015-ben jelentkeztem először a Magyar Táncművészeti Egyetem moderntánc szakára, bár már akkor is inkább divattánc szakra szerettem volna menni, az viszont egy évvel később indult. Akkoriban a bizottság is azt tanácsolta, hogy inkább jöjjek vissza a 2016-os divattánc felvételire, abban az évben sikeres is lett a felvételim, nagy álmom volt a bekerülés. Frissen „letudva” az utolsó színpadi gálaműsort, úgy gondolom, hogy rengeteget tanultam ez alatt a 3 év alatt, mind technikailag, mind emberként. Sokkal tudatosabb lettem, szerintem kitartóbb is, hiszen nem volt egyszerű minden reggel fél 8-ra bemenni balett órára, és utána bent lenni délutánig vagy estig, szóval igen, ilyen szempontból nehéz volt. Ahogyan az is, hogyha kaptam valamilyen negatív kritikát, abból meríteni, tanulni kellett, felszívni magam, és minden fáradtság és negativitás ellenére továbbra is hinni abban, ami miatt annyira akartam ezt az egészet.



A táncművészetin mennyire más az oktatás, mint más középiskolában/egyetemen. Hogy telt egy nap, mennyi volt a tánc (délelőtt/délután), mennyi szabadidőtök volt, mennyire voltak fontosak a reál, illetve a humán tárgyak?

Teljesen más az oktatás metodikája, mint egy középiskolában. Amíg a középiskolás tanuló leginkább mentálisan fárad el egy-egy nap után, addig az MTE-n egyszerre kell megbirkózni mentális, és fizikai fáradtsággal, hiszen a táncórák és a gyakorlati órák váltják egymást egy napon belül, szóval a nap 8-10 órájában végig ott kell lenni agyban. Akármilyen műfajú óráról van szó, balett, jazz, hip-hop vagy show tánc, a 90 perces óra alatt végig fókuszálni, koncentrálni kell, amivel megint a mentális aktivitást tudom igazolni egy táncos egész napján keresztül. Teljesen változó, hogy mennyi elméleti és mennyi gyakorlati tárgyunk volt, általában egy napon belül ment ez is, az is. Elméleti tárgyak közül a humán vonal jobban volt erősítve, ennek személy szerint én örültem, mert mindig is szerettem a művészettörténetet, irodalmat, zenét, médiaismeretet. Úgy gondolom, hogy ezen tárgyak elsajátítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egész táncművészetet, tánctörténetet érzékenyebben vizsgálhassuk. A szabadidő kérdése szerintem egyénenként változó, nekem első évben volt talán a legkevesebb, amikor még azt a helyzetet is szokni kellett, hogy innentől kezdve magamról kell gondoskodnom, be kell vásárolnom, el kell végeznem a házimunkát. Ettől fogva tapasztaltam meg ténylegesen az önállóságot.



Tanulóévek alatt milyen versenyeken, rendezvényeken, műsorokban…….szerepeltél?

A tanulóévek szerencsére színesen teltek, volt lehetőség megmutatkozni a színpadon. Részt vettünk több videofilm-forgatáson, gálaműsoron, felléptünk divatshow-n, illetve az évfolyam a múlt félévben több magyarországi városban népszerűsítette a divattáncot Kézér Gabriella évfolyamvezetőnk koreográfiáival. Emellett, körülbelül másfél éve elkezdtem tanfolyami órákra járni az Art Kingdom Dance Community-ben, ahol szintén-rendkívül színvonalas-év végi gálaműsoron vettem (és fogok is még) részt venni. Úgy gondolom, hogy számomra nélkülözhetetlen volt az itteni órákon is táncot tanulni, rengeteg új impulzus ért, nagyon sokat kapok folyamatosan a tanáraimtól, és szerintem hihetetlen mértékű fejlődést biztosít a hip-hop, és más táncstílusokban egyaránt. Tavaly tavasszal pedig egy országos verseny erejéig visszatérhettem a fitneszhez, ahol már felnőtt kategóriában indultam.



Vége a tanulóévekben most jön a nagybetűs élet. Ez most az öröm időszaka, hogy végre vége, szabad vagyok; vagy a félelemé, mi lesz velem, megállom a helyem?

Valahol a kettő közöttit érzem. Örülök, hogy a sok tanulás mellett most végre kipróbálhatom magam, elmehetek minden castingra, ugyanakkor tartok is kicsit tőle, furcsa érzés, hogy már nem leszek diák többé.



Hogyan tovább?

Rosszul fogalmaztam, mert-ha minden igaz-szeptembertől újra iskolapadba ülök, az MTE mesterképzését szeretném elkezdeni, mellette pedig megragadni a lehető legtöbb lehetőséget. Pár hónapja sikerült egy hajós casting, számomra ez nagyon jó visszaigazolás volt, hogy nem járok rossz úton, de még sokáig szeretnék tanulni, képezni magam. Imádott hobbim lett az utóbbi egy évben a jóga, amellyel szeretnék később komolyabban is foglalkozni, akár egy oktatói tanfolyam keretein belül.