Interjú Lőrincz Nikolettel, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 32 éves színművésznőjével. .

Hol töltötted a tanulmányaidat? Tanulmányaid során mi volt mondjuk az a 3 dolog, amit megtanultál, megtapasztaltál, amihez a pályád során vissza tudtál nyúlni, amire tudtál alapozni…..?

7 éves korom óta színésznő szeretnék lenni. Sokat költöztünk édesanyámmal, de mindig megtaláltam a színjátszás valamely formáját, akár versmondás területén, akár társulatnál. Az első hely, ahol elkezdhettem ennek a vágyamnak élni, az Miskolcon egy dráma tagozatos általános iskola volt. Utána Egerbe vezetett az utam és a gimnázium mellett szintén színjátszóztam. Ismét Borsod megyébe költöztünk és rátaláltam a Pécsi Sándor Guruló Színházra, amitől nagyon sokat kaptam emberileg és szakmailag is. Közben a Miskolci Nemzeti színház stúdiósa lettem, ott a színész 2. minősítést nem kaptam meg. Viszont Zalaegerszegen ez sikeresen megtörtént, aztán a következő állomás a színész 1. volt, 2016 tavaszán pedig nagyon nagy örömömre Soós Imre-díjjal jutalmaztak, ami a 30 év alatti pályakezdők díja és minden évben egy vagy két ember kapja meg.
Mi az a 3 dolog? Miskolcon és Zalaegerszegen is sokat tanulhattam alázatról, szorgalomról és fegyelemről. Szerintem ez a három dolog biztosan nagyon kell ehhez a pályához.



Edelényből kerültél Zalaegerszegre az ország másik pontjára? Ide hogy kerültél?

Két miskolci kollégám, Fandl Ferenc és Derecskei Zsolt Zalaegerszegen végezték el a stúdiót, nagyon szerették és kettejük hatására azt gondoltam semmit sem veszthetek, ha megpróbálom, még nagyon fiatal vagyok. Szegények voltunk, ezért édesanyám külföldre ment dolgozni, így nem számított a távolság. Így utólag, jó döntés volt!

Sokan a pályájuk során sokszor váltanak színházat vagy éppen szabadúszók lesznek, te maradtál mindig Egerszegen. Soha nem akartál váltani? Itt mit találtál meg?

Igen, valóban, ez a 13. évadom a színházban. Itt lettem kislányból nagylány, stúdiósból színésznő, majd színművésznő. Többet éltem itt, mint akárhol máshol eddig életemben. Számomra ez a színház egyfajta család, szeretem a kollégáimat, a színházunkban dolgozó embereket. Ez egyrészt csodálatos, másrészt viszont érzem, hogy nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan működnek más társulatoknál az emberek, szeretnék újat tapasztalni, új élményekkel gazdagodni.


Fotó: Seres Péter


Rengeteg darabban játszottál már, de te miket tartasz a legfontosabbaknak?

A Sztarenki Pál által rendezett Üveganya című előadást mindenképp ezen előadások közé sorolom. Izgalmas érzelmi hullámvasút volt a tragikus életű fiatal lány szerepébe bújni. Aztán a Molnár Ferenc Doktor Úr előadásában játszott Sárkányné szerepét, aki a férfiakat az ujjai köré csavarja és kétes élete miatt már nehezen követi saját hazugságait. Az előadást Lendvay Zoltán rendezte, és kolléganőm helyére kellett beugranom a 4. előadáson. Az egy nagy menet volt. Nem nagyon volt időm izgulni, egy próbával ugrottam a női főszerepre. Utána valóban büszke voltam magamra. Vagy a Csiszár Imre által rendezett Bölcs Náthán-ban Daja szerepe. Sorolhatnám még, amiket nagyon szerettem, most kapásból ez a három jutott az eszembe.

Melyik szerep volt az ami szinte rád íródott, ami te voltál……?

Pécsi Sándor azt mondta, hogy ő meglátja a szereposztást, elolvassa, hogy mit játszik majd és arra gondol: “Ezt a szerepet nekem írták!”....-a szerep milyenségétől függetlenül. Sokszor én is így vagyok vele, ha pedig nem, akkor is megtalálom, hogy miért igen! Az biztos, hogy mindent megteszek azért a színpadon, hogy átadjam az általam formázott ember lényegét. Persze vannak olyan szerepek, amik nem a mély lélektanról szólnak, akkor viszont szóljon hangosan az ének és rázzuk a rongyot, ahogy csak lehet, az is kell és azt is szeretem. Most úgy érzem, közelebb állnak hozzám a mély érzésű karakterek, jelenleg így tudnék magamból a legtöbbet adni.


Fotó: Seres Péter


És melyik állt tőled a legtávolabb, mivel vívódtál a legtöbbet?

Eddigi pályám során sokszor megtaláltak idősebb vagy jóval idősebb szerepek, mint a valós korom. Egy olyan ember bőrébe bújni, aki már megélte azt, amit én még nem, hitelesen eljátszani, ami még csak előttem áll, az nem könnyű. Persze az is kihívás és mindig a kihívások vittek előre.

Mennyire áll hozzád közel vagy távol a színpadi meztelenség?

Még nem talált meg ilyen szerep, de ha szolgálja az előadást a meztelenség, félmeztelenség és valóban indokolt, akkor vállalnám. Az öncélú vetkőzésnek nem látom értelmét, az szerintem nem a színház feladata.


Fotó: Seres Péter


Filmek eddig elkerültek, soha nem is érdekeltek, vagy………?

Nagyon is érdekelnek! Amit tudok - castingok, információszerzés, stb. - megteszek annak érdekében, hogy minél hamarabb kipróbálhassam magam a filmezésben. A színházban- akkor is, ha kicsi a tér és közel van a néző- erősebb gesztusokkal, mimikával dolgozunk, mint egy film forgatásán. Nagy izgalommal várom, hogy tapinthassam a különbséget, hogy újra kelljen értelmezi a színjátszást.


Fotó: Barsi Dorka


Következő tervek, célok?

A férjemmel, Barsi Mártonnal -aki szintén színművész- közel egy éve beköltöztünk a budaörsi otthonunkba. Ezért ebben az évadban és még a következőben is ingázom. Aztán szeretnék haza költözni és Budapesten is kipróbálni magam. Közeli célom pedig, hogy a június 5-i évadzáró után sok időt tölthessek Marcival és a nyáron különböző színházi és filmes munkákat találjak magamnak.

Címlapkép: Barsi Dorka