A 24 éves debreceni táncművésszel, Ágoston Krisztinával beszélgettünk, akivel hol táncosként, hol színészként, hol koreográfusként találkozhatunk.

Nagyon fiatalon 12-13 évesen a debreceni színház színpadán szerepeltél. Az a kislány voltál, akiről nagyon hamar kiderült, hogy a színházba, színpadra való, szeretett szerepelni, színjátszóba járni? Sok kislány szerepel színházban, valakit az első szerep elvarázsol, és onnantól fogva tudja, hogy ő színésznő szeretne lenni, valakinek pedig az elsőtől egy életre elmegy a kedve az egésztől. Téged mivel varázsolt el a színház?

Igen, jártam színjátszó körbe, ahol az első szerepem a Tanár Úr kéremből a Vekker volt, amihez még anyával készítettük el otthon a jelmezemet egy kartondobozból. Egy kicsit visszább mennék az időben, mert 8 éves koromba kezdtem el néptáncolni, ahol folyamatosan fellépéseink voltak. Így már elég hamar megismerkedhettem a színpaddal. Majd 12 évesen csöppentem bele a színház világába. Annyi idősen még máshogy gondoltam a színházra, nem tudtam, hogy igazából nekem ez lesz egyszer az utam. Azt tudom, hogy nagyon szerettem, mert megváltoztatta az addigi életemet. Más időbeosztásokat, élethelyzeteket hozott magával, teljesen más témák álltak a beszélgetéseim középpontjába, mint addig és úgy gondolom, hogy ezek nem voltak átlagosak vagy megszokottak egy annyi idős gyermek életében. Igazából konkrétan nem is tudom, hogy mivel varázsolt el a színház világa, de talán az, hogy sok felnőtt színész vett körül, akik közt én is kicsit felnőtt lehettem. Mert ugye az egy munkahely, ahol komoly dolgok készülnek. Ezért, ha még kicsi is az ember, akkor is fel kell nőnie a feladathoz.



Általános után dráma tagozatos gimnáziumba jártál. Jelenleg a Táncművészeti mesterképzésére (modern tánctanár szak) jársz, jövőre végzel. Adja magát a kérdés, miért ide, miért nem a Színműre jelentkeztél az érettségi után?

Ahogy említettem 8 évesen kezdtem el néptáncolni a Hajdú Táncegyüttesben, majd 14 éves koromtól kezdve ismerkedtem meg több táncstílussal középiskolában az Ady Endre Gimnázium dráma tagozatán, Debrecenben. Az érettségi után felvételiztem prózai színész szakra a Színművészetire, de nem vettek fel. Még ebben az évben (2014) jelentkeztem a Táncművészetire is, ahova pedig felvettek. Többször nem jelentkeztem a Színműre, mert úgy voltam vele, hogy ha felvettek a Táncműre, akkor azt be kell, hogy fejezzem. Ezért alakult így, hogy inkább a tánc került előtérbe, de a próza is jelen van. Próbálom együtt működtetni a kettőt. Azt hozzá tenném, hogy szerencsére mindig olyan darabokban, előadásokban kapok lehetőséget, ahol a tánc mellett mindig van szövegem is vagy fordítva. Játszom még Debrecenben a Vojtina Bábszínházban is, ahol viszont leginkább színészként, néha koreográfusként működöm és egy keveset bábozhatok is.

Igen. Koreografálsz is. Ez, hogy jött képbe?

Már középiskolában koreografálhattam két osztálytársam segítségével egy évvégi tánc vizsgánkra, ez 2013-ra tehető. 2018-ban felkeresett Gemza Péter a Csokonai Színház akkori művészeti vezetője, hogy lenne egy darab, aminek szeretné, hogy én legyek a koreográfusa, ez a Szemüveges szirén című előadás. Én ezt nagy örömmel elvállaltam és igazából ez volt az első komolyabb koreográfusi munkám. Előtte már a Vojtina Bábszínházban is volt erre lehetőségem, de ott kicsit máshogy működött, mert ott a próbafolyamat alatt alakult a mozgás vagy a koreográfia és együtt kerestük a jó megoldásokat az alkotótársakkal.



Pár fontos darab, amikben közreműködtél, akár színészként, akár táncosként, akár koreográfusként?

2007. Kiss Csaba: Kun László – Izabella,
2011. Vidnyánszky Attila: Mária musical – táncos,
2016. Muhr Anita: #SalveRegina táncfilm (főszerep),
2017. Láposi Terka: A virágot lépő lány – Ilona, koreográfus,
2018. Árkosi Árpád: A szemüveges szirén – koreográfus,
2018. Hegedűs D. Géza: A dzsungel könyve – táncos



Sokoldalú művész vagy. De elsősorban mi szeretnél lenni táncos, színész, koreográfus……?

Nem tudom pontosan, mert egyelőre azt gondolom, hogy nem feltétlen kell kimondani egyet. Nagyon szeretem és élvezem, hogy többféle dolgot csinálok. Nagyon sok minden érdekel. A szakdolgozatomban most például a tánc és az irodalom kapcsolatát szeretném leírni, pedagógiai szempontok alapján. De hivatalosan táncos vagyok, mert táncos végzettséggel rendelkezem.

A művészeteddel mit szeretnél közvetíteni, átadni, bemutatni?

Szerintem ez egy nehéz és bonyolult kérdés. Nem is tudok rá nagyon konkrét választ adni. Mindenféleképpen úgy gondolom, hogy őszintén és alázattal kell minden feladatnak nekilátni, igazi érzésekkel. Az, hogy mit szeretnék átadni, közvetíteni az mindig az adott szereptől függ. Ezek folyamatosan változó dolgok, érzetek.



Következő munkáid, terveid, céljaid?

Valószínű, hogy augusztus végétől folytatjuk a Vígszínházban A nagy Gatsby próbáit, aztán majd szeptembertől elkezdjük a Mágnás Miskát, mellette pedig menni fognak az eddigi darabok és közben a Vojtina Bábszínházban is lesznek előadásaim. Rövidtávú célom, hogy sikeresen megszerezzem a diplomámat a következő évben. Aztán ha lesz rá lehetőségem valamiféle kutatómunkát is szeretnék végezni. Nagyon sokat szeretnék táncolni, játszani, alkotni. A tanítás, táncoktatás terén is vannak elképzeléseim. Később majd szeretnék Debrecenben egy táncszínházi társulatot létrehozni. Két táncszínházi darabon dolgozom már egy ideje és ezeket szeretném majd színpadra állítani, bemutatni. Szeretnék anya lenni.

Fotók: Ágoston Krisztina