Papp Orsolyát, a 24 éves orgona- és csembalóművészt mutatjuk be.

Orsolya Kaposváron kezdte el a tanulmányait, majd Pécsen, Budapesten (Zeneakadémia), Hamburgban folytatta. Nemrég volt a diplomakoncertje.

A fiatal művésznővel beszélgettünk a pályafutásának legfontosabb pillanatairól, a kezdetektől napjainkig.

Mióta az eszemet tudom, mindig zenész szerettem volna lenni. Pontosan sosem jöttem rá, honnét jött az elképzelés, hiszen nem járt előttem példa, a családomból senki nem zenélt. Szüleim már a kezdetektől mindenben támogattak annak ellenére, hogy ők sem tudták mi vár majd rám ezen a pályán. Így kerültem zeneóvodai foglalkozásokra, majd a szülővárosom (Kaposvár) zenei általános iskolájába, ahol értő kezek fektettek biztos alapot a zeneiskolába készülők számára. A zeneiskolában emelt szinten végeztem zongorista tanulmányaimat és sorra szép eredményekkel tértem haza a versenyekről. Ekkor kezdett körvonalazódni bennem a kép arról, hogy mit is jelent a zenei pálya.



Az orgonával 14 éves koromban ismerkedtem meg és az első perctől kezdve lenyűgözött a korai irodalom játéka. Nagyon érdekelt a historikus előadói gyakorlat és minden zene, amit Johann Sebastian Bach és a korábbi idők muzsikusai hagytak ránk. Így jutottam el Hamburgba (Zeneakadémia), ahol a korabeli gyakorlathoz tartozó tudást egy különleges -itthon még nem létező- szak keretein belül sajátíthattam el. Ehhez a gyakorlathoz tartozik hozzá a csembaló, a klavichord és billentyűs rokonaik játéka, amiben fantasztikus hangszerek és professzorok vezetésével fejlődhettem.

Két év után hazatérve, nehéz hosszú távú terveket belátni, de igyekszem feltérképezni a lehetőségeket és megtalálni a helyem a hazai művészek között. A következő tanévet még a Zeneakadémia diákjaként, pedagógia szakon fogom eltölteni. Ez idő alatt pedig folyamatosan koncertezem. Több koncertem volt Svájcban, Németországban, Hollandiában, Kárpátalján és természetesen Magyarország különböző pontjain. Megragadnám a csembaló diplomakoncertem emlékét, ami mélyen meghatározó élmény volt. Három korabeli, csodálatos hangszeren játszhattam, ezért az egyedülálló lehetőségért pedig nagyon hálás vagyok.



Ha akadály, akkor elsőként a Zeneakadémián végzett alapképzés jut eszembe. Rengeteg szép emlék fűz ehhez az időszakhoz, de összességében egy megpróbáltatásokkal teli útként tekintek vissza rá, ami után igazi felüdülést jelentett az elmúlt három évben a zeneszeretetbe burkolózni. A hullámvölgyekre is szükségem van. Rengeteget tanultam és töltekeztem a nehéz időszakok alatt is.

Elsősorban orgonán és csembalón érzem magam jelenleg otthon, de szívesen játszom klavichordon és egyéb historikus billentyűsökön, valamint szívesen és gyakran gyakorlok zongorán is. Nagyon érdekesnek találom a kortárs munkákat, de egy-egy elegáns mű -Johann Sebastian Bach vagy korábbi mesterek tollából- újra és újra visszaránt a régi zenéhez. Mindig nagyon érdekelt a régi korok szelleme, valószínűleg ezért is ragadott meg a historikus billentyűs gyakorlat, de nem tartom kizártnak, hogy ez idővel velem együtt változik, és ahogyan eddig is, periodikusan más és más zenék ragadnak majd magukkal.