A 23 éves Sági Bettina, a Magyar Táncművészeti Egyetem mesterszakos hallgatója, a jövő táncpedagógusa mutatkozik be.

Beszélgetésünk első része az első lépésektől napjainkig.

A szülővárosomban, Keszthelyen kerültem kapcsolatba a mozgással 3 éves koromban. Kezdetben kipróbáltam a fitness aerobikot, azonban később világossá vált, hogy más mozgásforma áll közel a szívemhez. A családomban édesanyám 11 évig néptáncolt, nővérem pedig szintén 3 évesen kezdett el táncolni. Ettől függetlenül a későbbiek engem is vonzott a kíváncsiság, hogy kipróbáljam magam ebben a világban. Az általános iskolámban délutáni szakkör keretein belül ismerkedtem meg a modern tánccal, ahová nővéremmel együtt jártunk. Az órák alkalmával nagy technikai fejlődésre nem volt lehetőségünk, viszont megtapasztalhattuk mit jelent csoportként, közösen együtt dolgozni. A legnagyobb élmény mindenki számára az volt, hogy a tanárnőnk az elképzelései mellett lehetőséget adott arra, hogy saját ötleteinket is bemutatva készüljön el egy-egy koreográfia. Természetesen ezekkel az alkotásokkal felléphettünk számos rendezvényen, iskolai műsorokon, kistérségi bemutatókon, így a színpad már akkor nem volt idegen számomra.



Kezdetben, amikor még az iskola mellett több lehetőségem nyílt rá számos versenyen vettem részt, főleg duó és csoportos kategóriákban. A legélvezetesebb ebből az időszakból az volt, amikor nővéremmel együtt versenyeztünk több Európa- bajnokságon és világbajnokságon egyaránt. A mai napig nagy büszkeséggel tölt el, hogy nem csak a való életben, de a színpadon is testvérekként voltunk jelen, emellett külön érték számomra, hogy nővérem által készített koreográfiákkal léptünk színpadra. Az, hogy nagy elismerést és szép eredményeket értünk el, csak hab a tortán. Nővéremmel a legjobb eredményünk 2 Európa-bajnoki első hely, illetve világbajnokságon 4. és 6. helyezés.



Az általános iskolai éveim alatt döntöttem el, hogy középiskolai tanulmányaimat táncművészeti iskolában szeretném folytatni. Ehhez elengedhetetlen volt a felvételire való felkészülés. Mivel Keszthelyen nem adatott lehetőség arra, hogy tudásomat megfelelő szinten fejleszthessem, ezért hétvégenként Budapestre utaztam, hogy órákra járjak. Ennek köszönhetően ismerkedtem meg Bakó Gáborral, és a művészi jazztánccal. Nagy örömömre sikeresen vettem az akadályokat a felvételin, így a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakközépiskolában tanulhattam tovább modern-kortárs tánc szakon. 5 teljes évig lehetőséget kaptam arra, hogy mind táncosként, mind emberként fejlődjek, és megtaláljam a magam útját. A mai napig hálás vagyok volt tanáraimnak a rengeteg bíztatásért, szakmai tanácsért, amivel előrébb segítettek a táncos pályámon.



Közvetlenül a középiskola befejezése után úgy gondoltam érdemes tovább tanulni, és számomra nem is volt kérdéses, hogy melyik felsőfokú oktatási intézménybe jelentkezem. 2016-ban felvételiztem a Magyar Táncművészeti Egyetemre, ahol idén júniusban diplomáztam táncos és próbavezető szakon. Szeptembertől pedig modern tánc tánctanár mesterszakos hallgatóként folytatom tanulmányaimat az egyetemen.



A táncon belüli, hozzám leginkább közel álló műfaj megtalálásában, vagy inkább megerősítésében nagy szerepe volt a középiskolai tanulmányaimnak. Számomra ott vált biztossá, hogy a modern tánctechnikák állnak közel hozzám. Viszont, az egyetemi évek alatt számos más stílussal is megismerkedtem, olyanokkal, amelyek korábban idegenek voltak számomra. Ilyen volt a hip-hop is. Mivel divattánc szakra jártam, egyik főtárgyunk volt, és kezdetben tartottam tőle, mert nem éreztem magabiztosnak magam az órákon. Nem állítom, hogy ma akár egy bajnokságra is beneveznék, de azt bátran kijelenthetem, hogy a 3 év alatt megszerettem ezt a stílust, még akkor is, ha egy mozdulatot sem tudok tökéletesen kivitelezni. Amellett, hogy megtaláltam benne a kihívást, rengeteget segített abban, hogy kilépjek a komfortzónámból, és nyitottabbá váljak.



Az egyetem után szeretnék tanítani, különösen alapfokú, vagy középfokú oktatási intézményben. Azt biztosra tudom, hogy amíg van lehetőségem táncosként is kipróbálom magam a világban, bár ilyen tekintetben egyelőre nem látom magam előtt a jövőt. Jelenleg több szempontból is inkább a pedagógusi pálya felé orientálódom, de természetesen sosem lehet tudni mit hoz még az élet.