Egy őszinte beszélgetés Likovics Alexandra táncművésszel.

Kislányként sikeres Fit-Kid versenyző voltál. Hogy lesz egy sportolóból táncos? Miért hagytad ott a sportot? Mik voltak a táncos pályád első, második…lépései?

Gyerekkoromban nagyon mozgékony, eleven kislány voltam, ezért anyukám 5 éves koromban beíratott balettozni. Később a balettmester ajánlásával táncművészeti iskolába jártam, ahol 8 évig tanultam klasszikus és jazz balettet, illetve néptáncot. Közben elkezdtem ritmikus gimnasztikázni, majd később ebből jött a fitness. Nagyon sikeres voltam ebben a sportágban, többszörös magyar és Európa-bajnok voltam. Első sikerélményem 1999-ben Spanyolországban volt, amikor is megnyertem a Fit-Kid Eb-t. 2000-ben feltaláltam egy akrobatikai elemet, amit később rólam neveztek el és így szerepelt a szabálykönyvekben: Likovics-elem. Erre a mai napig nagyon büszke vagyok. 16 éves koromban már nem találtam elég motivációt a versenyekhez, ezért visszatértem a tánchoz. A legfontosabb momentum talán az volt, amikor anyukám a tudtom nélkül (2006-ban) benevezett a TV2-n induló Megatáncba. Az ottani teljesítményem alapján kerültem be a táncos körforgásba. Egyre többen ismerték meg a nevem, és ezáltal nagyon sok kapu nyílt ki előttem. Azt gondolom, hogy a szerencsének, a tehetségemnek és anyukámnak köszönhetem mindezt.



Később felnőtt koromban a szakmai pályafutásom alatt, lehetőségem nyílt a 2014-es Eurovíziós dalfesztiválon Kállay-Saunders András produkciójában táncolni több mint 100 millió tv néző előtt. Ezt sosem fogom elfelejteni. Olyan energiák voltak a színpadon, amit talán egy amerikai szupersztár koncertjén érezhet egy táncos. Olyan felemelő érzés volt, amit nagyon ritkán élhetünk meg a pályafutásunk alatt. Ezért nagyon hálás vagyok az életnek. Nem beszélve arról, hogy a második legeredményesebb magyar csapat lettünk az Eurovíziós dalfesztivál történelmében. Ezt azóta sem tudta lekörözni egy magyar előadó sem. Az a pillanat felejthetetlen, amikor felléptünk arra a koppenhágai színpadra. Olyan profi stáb és technika segítette a munkánkat, ami sajnos nem adatik meg itthon.

Itthoni élményeim közül talán a tavalyi volt rendhagyó, amikor is a TV2 Csak show és más semmi című műsorban egy duettet adtunk elő az egyik kollegámmal. Saját koreográfiával készültünk, nem volt megkötés így szabadon szárnyalhatott a fantáziánk. Táncosként nekem ez a legüdítőbb feladat, amikor legjobb tudásom alapján léphetek színpadra megkötések nélkül. A táncnak köszönhetem szintén, hogy bejártam szinte az összes kontinenst már és csodás kultúrákat ismerhettem meg. Külföldön teljesen más energiával lépek színpadra, minden helynek meg van a maga csodája. Sosem ugyanaz, mindig változatos és új élményekkel gazdagodom. Imádom!


Fotó: Kasztner Nikolett


A tánc szépségei, a sikerek mellett ott vannak az árnyoldalak is. Sérülések, balesettek, kudarcok, csalódások….. mennyire találtak meg, vagy kerültek el?

Első sérülésem gyerekkoromban történt egy szaltó közben elcsúsztam a szőnyegen és a tükörnek estem. Ekkor elrepedtek a bordáim és 3 hónapig nem tudtam rendesen edzeni. 2015-ben a bokám szakadt el egy szaltó során, azt azóta is érzem. A legfontosabb, amit kiemelnék. mivel gyakran használják a koreográfusok az akrobatikus tudásomat, ezért mindig fennáll a veszélye egy sérülésnek.

Sajnos itthon nem érezzük azt a megbecsülést, ami külföldön egyértelmű vonzata annak, ha táncosként extra skilljeid vannak. Régen, amikor belecsöppentem a szakmába bármilyen szaltót megugrottam, nem törődve a következményekkel. Volt, hogy betonon, márványon kellett akrobatikázni, és nem mertem szólni a koreográfusnak, hogy fáj a gerincem, a térdem tőle. Ma már szerencsére kivívtam magamnak azt, hogy megértsék, este egy hosszú próba végén, vagy alkalmatlan talajon nem ugráltathatnak minket, hiszen ezáltal veszélyeztetik a testi épségünket és a produkciót is. Ami a legszomorúbb az egészben, hogy ezért nem kapunk mi több fizetést, viszont nagyobb a sérülés kockázata, mint egy extra skillel nem rendelkező táncosnál, és ha ne adj Isten baj történik, akkor akár több hónapig nem tudunk dolgozni, ergo pénzt sem tudunk keresni. Itthon sajnos nem vagyunk külön pozícionálva, sem anyagilag, sem hozzáállásban.


Fotó: Sulyok László


A mi szakmánkban erősen érezhető az irigység jelenléte. Főleg a nők körében. Sokszor éreztem a karrierem során, hogy elnyomnak azért, hogy ne tündököljek. De nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel szembesült az évek során. Biztosan ez a showbiznisz velejárója. De nálunk, mivel olyan kicsi ez a szakma, jobban érezhető az elnyomás, és az egymáson átgázolás. Én személy szerint sosem voltam az a csókos fajta, aki befogja a száját, aki meghunyászkodik a diktatúrának. Született rebellis, akinek szíve a száján, és ha igazságtalanságba ütközőm, akkor mind a magam, mind a társaim érdekeit képviselve felszólalok. Sokszor volt, hogy pont ezért nem akartak velem dolgozni. De utólag visszatekintve nem bánok semmit, hiszen látom azt, hogy a múlthoz képest már megtanulták azt a koreográfusok, rendezők, ruhatervezők, stylistok, hogy fontos figyelni ránk, hogy ne dolgoztassanak indokolatlanul, ne adjanak ránk olyan kosztümöt, amiben nem tudunk táncolni, vagy fent áll az a kockázat, hogy akár egy emelés közben beleakadunk a ruhánkba stb...

Az eddigi sikereid mögött sok munka, lemondás, áldozatvállalás van, húzódik meg?

Igen, sok áldozatot követel ez a szakma. Nálunk nincs olyan, hogy nem megyünk be dolgozni, mert betegek vagyunk, vagy valami tragédia ért minket. Akkor is színpadra kell állni és maximális teljesítményt kell nyújtani. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem vagyunk ott agyban. Amatőr dolog lenne. Sok családi, baráti eseményről, ünnepről kell lemondanunk. De jobb így, mint egy irodában heti 5x8 órában. El sem tudom képzelni az milyen lehet.


Fotó: Galik Zsófia


Az a táncos lettél, olyan a pályád, mint amit tiniként elképzeltél, vagy nagyon más?

Sosem gondolkodtam előre fiatalabb koromban, csak sodort magával az ár, és lelkesen mentem bele minden új projectbe. Ma már más a prioritás az életemben. A családom az első, és az egészségem. Hiszen 20 év múlva senkit sem fog érdekelni, hogy fizikailag hogy vagyok. Nagyon rövid ez a szakma. Mondhatom, hogy táncosként itthon mindent elértem már, amit ellehetett. Külföldre meg sosem mertem elmenni hosszútávú szerződésekre. Talán ez az, amit a legjobban bánok, hogy nem próbáltam meg. Ezért arra buzdítok minden fiatalabb táncost, hogy ha van egy álma, menjen utána. Mondja el, hogy ő mindent megtett annak érdekében, elérje a céljait. Nincs lehetetlen, fontos, hogy ha visszatekintünk a karrierünkre ne legyen bennünk hiányérzet.


Fotó: Tóth László Rudolf



Következő célok, tervek, mint művészként, mint nőként?

Nagyon nagy ambivalencia van bennem, hiszen nem szeretnék 10 év múlva is még kiégett táncosnőként dolgozni, viszont nagyon félek elhagyni a színpadot. Amióta az eszemet tudom, a színpad és a rivaldafény éltet. Olyan lehet, mint a drog. Forr a vérem tánc közben, főleg, amikor önmagamat adhatom. Én inkább szólista típus vagyok, aki akkor szárnyal igazán, amikor a saját mozdulataiban élheti ki magát. A tánc hiányába beleőrülnék. Ezért is szeretnék a későbbiekben is színpad közelben lenni, akár koreográfusként, akár rendezőként. De az élet majd úgyis azt hozza, ami nekem való.

Idén nyitottam meg L.A. Dance nevű tánciskolámat Budapesten, melyet abban a szellemben irányítok, hogy minél sokrétűbb képzést kapjanak a gyerekek. Pont úgy, ahogy annak idején én is tanultam. Minden táncstílussal fontos megismertetni a diákokat, hogy ne csak egy stílusban legyenek nagyon jók, mert itthon sajnos ez jellemző. Nem úgy, mint külföldön, ahol a moderntánctól kezdve, az akrobatikán át, a mai nagyon divatos hip hop stílusokig mindenben képzettek a kintiek. Valami ilyesmi az én álmom is, hogy idehozzuk Amerikát, illetve itthon is legyen a táncnak kultúrája.

Nem utolsó sorban a rövid távú céljaim között szerepel a családalapítás. ha úgy alakul, akkor ezért a kincsért bármikor el tudnék köszönni ettől a csodás szakmától, hiszen tényleg mindent megtettem, amit tudtam itthon. És tudom, hogy majd boldogan nézek vissza erre az időszakra az életemben.

Folytatjuk.

Alexandra tánc közben

Kövess minket