Interjú Bányoczky Nórával, a gyönyörű hangú színésznővel.

Kezdjünk egy kis videóval.



Már kislányként is egyértelmű volt, hogy az ének, a színház lesz a jövőd?

Egész kislány korom óta nyilvánvaló volt, hogy a zene valamilyen formában az életem része lesz. Zenei óvodába és általános iskolába jártam, ahol aztán az énektanárnő és a kórus vezető is csak megerősíteni tudott ebben minket. Sorra nyertem a népdal és bicínium éneklési versenyeket. Hangszert is tanultam, citerát, furulyát és zongorát. Ez utóbbi majdnem 10 évig tartott. Később a középiskolai évek alatt magánének tanszakra jártam, ahol klasszikus éneket tanultam. Ez volt az első komolyabb érdeklődés az ének iránt. 12-13 éves koromban már kipróbáltam magam Pintácsi Viki ének stúdiójában és fellépési lehetőségeket is kaptunk, de itt még nagyon gyerek voltam.

Érettségit a tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakközépiskolában tettem ezek alatt az évek alatt ment a magán ének tanulás is. 20 évesen aztán a közgáz szakos fősulit otthagytam, mert éreztem ez nem az én utam. Megláttam egy hirdetést, hogy fiatal tehetségeket keres egy társulat (Musical Company) tele neves művészekkel. Érdekelt már ekkor a színház, de nem igazán volt tapasztalatom. Ennek ellenére bekerültem és itt kezdtem el igazán bontogatni a szárnyaimat. Itt tudatosult bennem, hogy ami eddig hiányzott az ének mellől az nem más, mint a színház. 23 évesen pedig felvettek a Madách Színház Stúdiójába, ahol zenés színész felsőfokú végzettséget szereztem. Azóta töretlenül a színház és főként a zenés színház világában dolgozom.

Milyen volt a pályakezdés? Az ebben az időszakban alatt milyen pozitív és negatív dolgokkal találkoztál? Az első szerepek gyorsan megtaláltak?

Már a kezdetek kezdetén éreztem, hogy nem egyszerű szakmát választottam magamnak.Nagyon nagy a verseny és sokszor nem a tehetség dönt arról, ki milyen szerepet vagy lehetőséget kap meg. Értek ezzel kapcsolatban negatív élmények, de sok pozitív is. A pozitív természetesen jól esik és meg erősít abban, hogy valóban jó vagyok a szakmámban. A negatív azért többféleképpen csapódik le bennem. Az ember mindig tudja legbelül, hogy miért kapta. Nem volt elég szorgalmas, vagy épp nem úgy sikerült a meghallgatás, mint ahogy kellett volna, vagy egyszerűen mindent jól csináltam, de bármit tettem volna semmi nem lett volna elég jó. A pályám elején nagyon nehezen tudtam ezekkel megbirkózni, de mára már kevésbé veszem a szívemre.

Nem mondhatnám, hogy gyorsan jöttek a lehetőségek. Sőt... Voltak osztálytársaim, akik már az iskola ideje alatt is játszottak itt ott. Én is dolgoztam már a suli mellett is és voltak kisebb-nagyobb lehetőségek, de nem kőszínházban. Akkor nagyon irigy voltam rájuk, aztán persze később rájöttem, hogy az én utam más kővel van kirakva és a saját utamat kell járnom a saját tempómban. Azt mondhatom pár éve érzem igazán, hogy kezd a sok munka gyümölcse beérni. Amit elértem azt csak magamnak, a szorgalmamnak és a tehetségemnek köszönhetem.



Milyen fontos szerepeket bíztak rád? A pályád legfontosabb állomásai, szerepei, előadásai?

Az első ilyen pillanat az a Musical Companyba való bekerülésem volt, ahol igazán sok biztatást és pozitív visszajelzést kaptam, hogy igen jó helyen és jó úton vagyok, a színház nekem való. Később felvettek Bencze Ilona zenés osztályába, ahol rajta kívül Kautzky Armand és Hűvösvölgyi Ildikó, valamint számos neves művész volt a mesterem. A három év alatt nagyon sokat tanultam szakmailag és emberileg is! Ezúton is köszönöm nekik. Sok tapasztalatot szereztem a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesülete által bemutatott darabokban is. Szinte a pályám elején az Anconai szerelmesek Luciája lehettem, ami akkor nagy feladat volt nekem. Később pedig bemutattuk a Hair című előadást élő kórussal és élő zenekarral. Sheila Franklin játszottam. Egyszerűen imádtam ezt az előadást. A Győri Nemzeti Színházba való bekerülésem is nagy állomás az életemben. Szép feladatokat kaptam. Szabó Magda ifjúsági regényét az Abigélt Pozsgai Zsolt alkalmazta színpadra, csodás élmény volt, életem első prózai darabja, Varga Editet az egyik Matulás lányt alakítottam.

Milyen stílusok, műfajok, karakterek állnak hozzád közel?

Mindig érdekes kérdés, hogy egy művész mit gondol magáról és milyen stílusban, karakterben érzi jól magát és hogy épp egy rendező mit lát bennünk és milyen karaktert bíz ránk. Nekem sokáig ez egyáltalán nem egyezett és elég sok harcom volt magammal ez miatt. A hang karakterem abszolút naiva, lírai szoprán, viszont a külsőm inkább a karakter szerepekhez illik. Nagyon vágytam a nagy női naiva szerepekre, de nem igazán kaptam soha hasonlót. Persze voltak rendezők, akikkel egyezett a véleményünk. Ettől függetlenül minden szerepet nagyon szívesen csináltam. Későn érő típus vagyok szakmai szempontból. Van, aki pikk pakk megtalálja mi való neki és mi nem. Nekem ehhez hosszú évek kellettek. Nagyon szeretem a klasszikus stílust és az operettet, játszom, énekelem is ezt a műfajt. Az igazi szerelem mégis a musicalek világa. Itt érzem magam igazán teljesnek. Új kihívás lett számomra minden olyan szerep, ahol az ének hangomat nem tudtam megmutatni, hiszen mindig azt gondoltam ebben van az igazi erőm. Nagyon féltem mit tudok én adni anélkül, hogy énekelnék. Hamar rájöttem, hogy sokat. Teljesen más eszközrendszert kell használnom, sokkal visszafogottabb gesztusok kellenek és igazán belső érzelmekből kell dolgozni. Új élmény az életemben a filmezés. Télen látható leszek egy napi sorozatban az egyik kereskedelmi csatornán. Nagyon nehéz és ez egy teljesen más világ, mint a színház. Hálás vagyok a lehetőségért és bízom benne, hogy lesz folytatás.

Az a művész lettél, akit elképzeltél kislányként, vagy nagyon más?

Gyerekként az ember nagyon sok mindent kitalál magának. Van, aki már kisgyerek korban tudja, hogy ő állatorvos vagy ügyvéd szeretne lenni és így is lesz. Én nem tudtam mi szeretnék lenni, nem volt bennem, hogy én színésznő leszek. A zene a szereplés benne volt a pakliban, de nem gondoltam, hogy hivatás-szerűen fogom csinálni. Inkább azt mondanám már gyermekként volt egy értékrendszer a fejemben, hogy bármerre is visz az élet milyen szeretnék lenni. Azt gondolom ez szinte teljes mértékben sikerült.



Ősszel, közeljövőben hol és miben vagy látható, hallható?

Jelenleg a 4 hónapos kislányommal vagyok itthon, de azért dolgozom is. A Győri Nemzeti Színházban az István a király előadást csinálom, illetve új zenés formációmmal a Páratlan Párossal is sokat lépek fel, valamint forgatok. Ezt a pár projektet is nagyon nehéz a pici lányom mellett egyeztetni, de nagyon élvezem, hogy nem kellett teljesen feladni a munkám és az új forgatási lehetőség is izgalommal teli.

Következő tervek, célok, akár művészként, akár nőként?

Egyelőre nagy tervek nincsenek a meglevő dolgokra koncentrálok és természetesen a gyermekem az első. Vannak tervek és nem csak a művészet terén. Imádok sütni és szeretnék egy cukrász tanfolyamot elvégezni. Szeretnék nyitni több dolog felé, ami nem a művészettel kapcsolatos, de erről majd talán később mesélek.