Interjú Kálmán Henrietta 25 éves színésznővel, a HeArt Társulat alapítójával.

Kislányként is egyértelmű volt, hogy színésznő leszel, színház lesz a te életed? Mik voltak az első, második, harmadik lépések a pálya felé?

Kislányként nem tudtam, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Azt végképp nem gondoltam, hogy színész. Amikor még kicsi voltam otthon mindig végig kellett néznie a szüleimnek a kis "előadásaimat", táncoltam, énekeltem, szerepeltem egyfolytában. Tánc és dráma órákra jártam, mert szerettem csinálni, de nem volt benne tudatos pályára készülés. Mindig érdekelt a színház világa, már kétévesen tátott szájjal ültem végig két felvonásos darabokat, de kamaszkoromig félénk kislány voltam, ki sem mertem mondani sem másnak, sem magamnak, hogy színész szeretnék lenni. Gimnázium első évében jött az életembe a nagy fordulat: elmentem az Országos Musical Kurzusra, ami jó belépő volt arra, hogy megtapasztaljam egy intenzív próbafolyamat milyenségét. A teljes elköteleződés viszont akkor ért meg bennem, amikor egy beugrással bekerültem Gyöngyösi Tamás Kontúr Fizikai Mozgásszínházába. Az, hogy ebben a társulatban dolgozhassak, nem kis áldozatokat követelt. Magántanuló lettem a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban és Pestre költöztem. Az érettségit is úgy csináltam, hogy a vonaton hajnalban vagy éjszaka tanultam, teljesen elszakadtam otthonról. Akkor talán fel sem fogtam, hogy mennyire megváltozik az életem, a szüleim viszont minden nehéz időszakban támogattak akkor is és azóta is, amiért nagyon hálás vagyok nekik. A Gór Nagy Mária Színitanodában, majd az Egressy Béni Zeneművészeti Iskolában végeztem a tanulmányaimat.



Sokan szeretnének színésznők lenni, de a pályán nem tudnak elindulni. A te pályád, hogy indult el? És azóta milyen fontos szerepek találtak meg?

A pályakezdés mondhatjuk, hogy szerencsésen alakult, 5 évig mozgásszínházaztam, 4 évig dolgoztam a Spirita Társulatban, tagja lettem a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesületének, megtaláltak filmes munkák, belekóstoltam például egy ideig a sorozat szereplésbe a Barátok közt-ben. Több helyről volt lehetőségem tanulni és ami nagyon fontos, feszegetni a határaimat, kívül kerülni a komfortzónán.

Fontos állomása volt a tavalyi évad az életemnek, akkor kerültem először kőszínházhoz. A Szolnoki Szigligeti Színházban kaptam szerepet A Vöröslámpás ház című zenés vígjátékban. Elza szerepét Balázs Péter igazgató úr rendezésében formálhattam meg, amit minden egyes előadáson elképesztően élveztem. A Szigligeti Színházban a következő lehetőségem A dzsungel könyve c. nagy sikerű musicalben volt, melyet Radó Denise rendezett, fantasztikus élmény volt játszani. Meghatározó szerepek voltak még számomra többek között az Apácák musicalben Mária Regina nővér, a Zárt tárgyalás c. kamaradrámában Estelle megformálása, a Légy jó mindhalálig musicalben Viola szerepe, a Fame musicalben Miss Sherman, az Antigonéban Eurüdiké, és az Éden és JazzBolero mozgásdarabban lévő munkáim. Meghatározó szerep volt még saját társulatom debütáló vígjátékában, a Páratlan Párosban Mary karaktere, valamint a Gellérthegyi álmok c. drámában a lány. Utóbbi jó kihívás volt, ugyanis nehezebben mutatom meg magamból azt a sebezhetőséget, őszinte félelmet, amit ez a szerep követelt. A kegyetlenebb, negatívabb karakterekkel valahogy mindig könnyebben lettem jóba.



Van saját társulatod is. Erről mit tudhatunk?

Két évvel ezelőtt alapítottam meg a HeArt Társulatot. Azt éreztem szabadúszóként, hogy értékes lenne olyan független társulatot alapítani, ahol energikus, szívből jövő, minőségi előadásokat hozunk létre úgy, hogy a közönség igényeit is figyelembe vesszük. Megfigyeltem addigra jó pár alkotóhelyet és tettre késztetett, hogy sok helyen nem a minőségi, szenvedélyes színház csinálás volt a mozgatórugó. Márpedig anélkül minek. Úgy gondolom, hogy a közlés lehetőségét, a varázslatot, ami a kezünkben van a színpadon felelősen kell használni. Értékes, megérintő, gondolatokat ébresztő, színvonalas előadásokat szeretnék színpadra vinni a társulattal továbbra is.

A HeArt Társulatot bármiféle támogatás híján ez a szenvedély és akarás tartja életben, valamint az egyre nagyobb érdeklődés és nézői szeretet. Rendezőnk Bródy Norbert, a Győri Nemzeti Színház színésze és korábbi mesterség tanárom az elejétől mellettem áll és fogja a kezemet a társulat építés rögös útján. A színészeim bíznak bennem és a vezetésemben, amiért nagyon hálás vagyok nekik, igazán jól működő csapattá formálódtunk. Mind tudjuk, hogy a jelenlegi független helyzetben a társulat hosszú távú életben maradásához óriási szerencse kell, így amíg csak lehet, élvezzük, hogy szórakoztathatunk. A Gellérthegyi álmok dráma feldolgozásunk és A kék csodatorta mesemusical mellé új darabbal bővítjük a repertoárunkat. Decemberi bemutatóval a társulat saját vígjátéka lesz látható, melynek címe Légy- ott a tetthelyen. Reméljük, hogy eddigi darabjainkhoz hasonlóan ezzel is az ország minél több részén szórakoztathatunk.



A 10-15 éves Kálmán Henrietta elégedetten nézne rá a 25 éves Kálmán Henrietta életére, karrierjére?

Ha a kislány énemmel találkoznék most, annyiban biztos vagyok, hogy büszkén mosolyogna, hogy végtelenül kitartó, határozott, ambíciókkal teli felnőtt lettem. Talán nem értené, hogy miért vagyok egy fokkal elégedetlenebb szakmailag a kelleténél, mint ami indokolt lenne. De úgy gondolom, hogy egy művészt pont ez a folyamatos fejlődni akarás tud a legjobban inspirálni. Úgyhogy ezt talán megbocsátaná.

Művésznő meddig művésznő? Mikor a művésznő becsukja maga mögött a színház ajtaját, akkor is oda kell figyelni a tetteire, megjelenésére -ruha, frizura, smink-, beszédjére (akár a boltban is), vagy ilyenkor lehettek lazábbak?

Erről biztosan nem lehet általánosságban beszélni, hiszen ez egyénfüggő. Én a magam részéről szeretek a hétköznapokban is odafigyelni ezekre a dolgokra. Magam miatt. Akkor érzem jól magam, ha ezek mindegyikére figyelek, hiszen igényem van rá. Imádok csinosan öltözködni, szeretem sminkelni magam, de csak a természetesség jegyében, az pedig nem is kérdés, hogy a tetteimet is úgy alakítom, hogy azokat bármikor jó érzéssel vállalni tudjam. Úgy gondolom, hogy egy művész lelkületét masszívan képezi a rendkívüli érzékenység, a világ tüzetes megfigyelése, amiből egyenesen következik, hogy a hétköznapokban is annak mentén cselekedjünk, hogy a saját világunk és akár a külvilág is jobb hely legyen. Számomra ez belső indíttatás, hiszen a parókát az öltözőben hagyhatod, de a bonyolult kis lelkedet nem. Lazulásra persze nekem is igényem van, erre a kollégákkal, barátokkal, a társulattal töltött szabadidő, fröccsözős, beszélgetős esték tökéletesen alkalmasak.



Következő tervek, célok?

Nagyon bízom benne, hogy nemcsak a HeArt Társulat csillaga ível majd felfelé, hanem az én egyéni kis csillagom is, és a jövőben is kihívásokkal teli, izgalmas szerepek fognak megtalálni. Nagyon szeretném, ha hosszú távon több színházban lenne lehetőségem megmutatkozni és még rengeteget szeretnék tanulni erről a szakmáról. Összességében tekintve az életemet, imádok a bőrömben lenni.

A következő videón Henrietta énekel.