Interjú a 23 éves hajdúnánási Vadászi Tamarával, a Táncművészeti Egyetem harmadéves (végzős) hallgatójával.

Kislányként is táncos szerettél volna lenni, vagy voltak más elképzeléseid? Mikor és hol kezdtél el táncolni?

Kisgyerekként nagy álmodozó voltam, elég sok minden szerettem volna lenni. A nyomozón és állatorvoson túl minden megfordult a fejemben. Viszont ahogy nő az ember, úgy az évek alatt kezd kitisztulni a kép.

5 évesen kezdtem el klasszikus balettezni (érdekesség, hogy anyukám a lúdtalpam miatt íratott be, aztán valahogy ott ragadtam), ezt 4 évig tanultam, míg ott nem hagyta a várost mindkét balettmester. Közben az általános iskola keretein belül jártam néptáncra is. A balett után érkezett a városba egy fiatal edzőnő (Rozgonyi Melitta), aki akrobatikus gimnasztikát tanított nekünk (Gimnasztráda). Kezdetben dance aerobicot és akrobatikát tanultunk, majd később már modern és kortárstáncot is. Aztán a gimnáziumi évek alatt tértem vissza a klasszikus baletthez. Úgymond mindenevő voltam/vagyok.

Gimnázium előtt kerültem nagy válaszút elé, mert mindaddig nagyon szerettem volna színésznő lenni, viszont a táncot sem szerettem volna abbahagyni, így választanom kellett a tánc és a dráma tagozat között. Végül felvételt nyertem mindkét helyre, de Debrecen és a színjátszás mellett döntöttem, majd kb. egy évvel később megláttam egy volt táncos csapattársam videóját, ahogy egy koreográfiát gyakorolnak egy próbateremben, és sűrű könnyek közepette akkor döbbentem rá, hogy a tánc lesz az én utam.

Középiskolai tanulmányaimat a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatán végeztem, mellette folytattam a klasszikus balettet Poroszlay Éva mesternőnél. Aztán 2015-ben felkerültem Budapestre, elvégeztem a Budapest Táncművészeti Stúdió 2 éves színházi táncos képzését, ahol volt szerencsém Pálosi István mester osztályában tanulni. 2017-ben a sikeres felvételi után kezdhettem meg a tanulmányaimat a Magyar Táncművészeti Egyetem színházi táncos és próbavezető szakán. Jelenleg harmadéves (végzős) hallgató vagyok.



Indultál versenyeken is? És eddig hol tudtad megmutatni a tánctudásodat?

A versenyzés sajnos valahogy kimaradt az életemből. Persze a Gimnasztrádával voltunk pár megmérettetésen, de az mindig csapatszintű volt. Ők akkor kezdtek el komolyabban versenyezni, mikor én elkerültem Debrecenbe.

Az első táncos színházi élményem a Miskolci Musical és Dalszínház egyik zenés darabja volt, a Webber arcai című musical, amivel részt vettünk a Scherzo Fesztiválon is. A gimnáziumi évek alatt is jártunk több színjátszó fesztiválra, ezekre mindig szívesen gondolok vissza, mert mind-mind egy élmény volt. Viszont a legmeghatározóbb élményem, ami nagyban befolyásolta a jövőmről alkotott képet, az a Fővárosi Nagycirkusz volt. A tanulmányaimnak köszönhetően volt szerencsém majdnem fél évig ott táncolni a cirkusz első tánckarában. Sokan mondják, hogy ez nem egy „nagy táncos álommunka”, nekem mégis az lett. És nem is igazából a tánc miatt, hanem maga a cirkusz atmoszférája az, ami megfogott. Minden műsorban új emberekkel találkozhatunk, az artisták is nagyon közvetlenek és inspirálóak, az egész „munkahely” olyan, mint egy nagy család, amit én színházban ennyire még sosem tapasztaltam.

Milyen stílusok, műfajok, karakterek állnak hozzád közel?

Mivel színházi táncosnak készülök, így tényleg mindenevő vagyok. Nem tudnék kiemelni egy stílust sem, mindegyiket más miatt szeretem. Ha mégis választani kellene, akkor hozzám inkább a vidám, szórakoztatóbb műfajok állnak közel. Valószínűleg ezért tetszett meg annyira a cirkuszi munka is. Ennek és Vellai Krisztinának köszönhetően nemrég elkezdtem légtorna órákat venni, azon belül is az aerial silk (más néven tissue) ragadott magával a legjobban.



Aerial silk, hogy lépett be az életedbe?

Nyáron határoztam el magam, hogy belevágok, pontosan júliustól kezdtem el az edzéseket. Igazából nekem már gimnazista koromban nagyon megtetszett a tissue, csak sajnos vidéken semmilyen lehetőségem nem nyílt arra, hogy kipróbálhassam. Vellai Krisztivel a Fővárosi Nagycirkuszban ismerkedtem meg, mikor egy műsorban szerepeltünk, emellett láttam több videóját is, amik nagyon tetszettek, így őt kerestem fel, mint edzőt.

Ez a tánc mellett nagyon más világ, ebben mit kerestél, mit találtál meg?

Elsősorban azért vágtam bele, mert mindenképp szerettem volna erősödni, izmosodni, és a hajlékonyságomat fejleszteni. Engem mindig lenyűgözött az artisták ereje és bátorsága, mindemellett az aerial silk nagyon nőies is tud lenni a légiességének köszönhetően, viszont pont emiatt tűnhet nagyon könnyednek, pedig iszonyatos izommunka szükségeltetik hozzá. Igen, más, mint a tánc, de már több légtornásztól is hallottam, hogy ehhez előny a táncos múlt. Számomra teljesen új élmény volt megtapasztalni azt, hogy olyanokra vagyok képes a levegőben, amikre nem is gondoltam volna. Érezni azt, hogy hétről-hétre egyre jobban erősödöm, így egyre több és nehezebb dolgot tudok kivitelezni. Bár sosem voltam tériszonyos, meglepő volt számomra az is, hogy ennyire élvezem a zuhanást és, hogy ez mennyi adrenalint tud bennem felszabadítani.

Ez egy veszélyes dolog? Értek balesetek, sérülések?

Minden légtorna veszélyes. A tissue főként a magassága miatt az, mivel egy silk több, mint 10 m hosszú is lehet, pláne, ha ezt még fel is húzzák a mennyezetig (mint pl. a cirkusz kupolája). Itt nagyon fontos megtanulni a kötéseket, hiszen az anyag csak akkor fog biztonságosan megtartani, ha azt jó sorrendben, pontosan oda kötötted, ahogyan azt kell. Különben vagy lezuhansz, vagy beletekeredsz az anyagba.

Mivel még kezdő vagyok, vagyis nem régóta csinálom, balesetem még hál’ Istennek nem volt, de pont a legelső órámon szembesültem azzal, hogy mennyire gyenge vagyok, főleg a karom. Egy fejjel lefelé lógó pózban annyira sikerült a lábamra tekernem az anyagot, hogy nem bírtam kikászálódni belőle. Az edzés végén jártunk, el is fáradtam már addigra és azt éreztem, hogy egy daru kellene ahhoz, hogy leszedjen. De szerencsére meglepően gyorsan kezd hozzászokni az izomzatom, szóval már ki tudom magam bogozni, ha úgy adódik. A kisebb sérülések (horzsolások, véraláfutások, hegek) pedig szerintem a sport velejárói. A legkellemetlenebb eddig talán az volt, mikor egy leforgás közben leszakadt az egyik anyajegyem, de nem lett belőle komolyabb probléma, pár nap alatt meggyógyult.



Vissza a tánchoz. Ez egyszerű, de sokszor bonyolult kérdés. Hogy állsz a színpadi meztelenkedéshez?

Ezt a kérdést már többször is feltették nekem. Őszintén szólva én mindig próbáltam távol maradni ettől. Persze volt már, hogy kevesebb ruhában kellett táncolnunk (pl.: fodros bugyi + melltartó), a színpadi show táncoknál ez szinte elkerülhetetlen, de ezzel nincs is semmi probléma, ez hozzátartozik ahhoz a látványvilághoz. De ennél tovább nem mertem lépni

Így belelátva a dolgokba a táncos élet, miliő olyan, amilyennek elképzelted, vagy nagyon más?

Igazából a dráma tagozatnak köszönhetően csöppentem bele úgymond a színház világába, így amiket táncosként tapasztaltam már nem értek annyira meglepetésként. Persze tapasztaltam olyat is, ami kicsit kiábrándítóan hatott rám, de én mindig is kitartó és küzdő típus voltam, semmit sem hagytam félbe. Amibe belekezdtem, azt mindig végigcsináltam. És szerintem mindig lehet találni valami újat, ami motivál vagy új inspirációt ad.

. Mi hatott rád kiábrándítóan?

Itthon szerintem sokan alábecsülik a táncosokat (szakmai és civil szemmel is). Színházi körökben van egy érzékelhető hierarchia, aminek a tetején a rendező és a színész áll, a táncos sajnos viszont jóval alattuk. Ez észrevehető mind a fizetésben, mind a táncosokhoz való hozzáállásban. De persze vannak kivételek.

Jelenleg milyen munkáid vannak?

Végzős hallgatóként most elsősorban szeretnék a tanulmányaimra, főként a szakdolgozatomra koncentrálni, így inkább csak alkalmi fellépéseket vállalok. A közelmúltban többek között táncolhattam a Vigadóban, az Öttusa VB megnyitón, a Hell Global Konferencián és egy pár előadás erejéig visszatérhettem a Fővárosi Nagycirkuszba is.



Jövőre végzel az egyetemen, hogyan tovább? Nőként, táncosként milyen terveid, céljaid vannak?

Elsősorban szeretném megszerezni a diplomát, aztán visszatérni a cirkusz világába. Ezért is szeretném, ha az aerial silk tudásom eljutna arra szintre, hogy akár azzal is vállalhassak fellépéseket. A későbbiekben szeretném megszerezni a tánctanári mester diplomát is, ha már nem leszek aktív táncos, taníthassak kisgyerekeket és velük is megszerettessem a mozgás örömét. Nőként a tanulmányaim végeztével szeretnék egy olyan egzisztenciát kialakítani magamnak, amire alapozva tudom tervezni a jövőmet mind párkapcsolatilag, mind anyagilag. Így 23 évesen azért elgondolkodik az ember, hogy „Mi lett volna, ha más szakmát választok?”, látva, hogy a kortársaim jó része hol tart az életében. De ennek ellenére úgy gondolom, hogy nincs jobb dolog a világon, mint mikor valakinek az a munkája, amit a legjobban szeret csinálni.