Interjú a zentai Molnár G Nórával, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színházi koreográfus–rendező szak végzős hallgatójával.

Mikor lépett be az életedbe a tánc és a színészet?

Négyéves voltam mikor a szüleim beírattak az akkor Zentán induló balettiskolába. Tizennégy évet táncoltam ott. Közben folyton el akartam jönni, de év végén édesanyám mindig meggyőzött arról, hogy maradjak. Így a mozgás végig kísérte a gimnáziumi éveimet is, egészen az egyetem kezdetéig. A színház ehhez képest jóval később, csak a középiskola másodévén talált rám. Akkor épült újra, a már évek óta nem működő amatőr csapat, aminek én is a tagja lettem. Öt bemutatóban vettem részt, amiből egyet rendeztem is, két baráttal karöltve. Ez a munka terelt igazán az Újvidéki Művészeti Akadémia színész szakára. Meg a szerelem. Az folyton lökött ide-oda.



És mi hozott Budapestre?

Sok családtagom él itt Pesten, ezért már gyerekként is gyakran voltam náluk. De alapvetően Horváth Csaba személye, és az általa képviselt színházi forma iránti kíváncsiság hozott ebbe a városba.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színházi koreográfus–rendező szakos hallgatója vagy. Öt éve miért ezt azt összetett szakot választottad?

Éppen azért, mert összetett. Mivel otthon abban az évben végeztem a színész szakon, amikor Csaba indított osztályt, gondoltam kipróbálom magam. Érdekelt a rendezés, a mozgás és a játék is. Ez a szak erre adott lehetőséget.

Olyan (lassan) öt év van mögötted, mint amire számítottál?

Nem volt a fejemben prekoncepció. Honnan is lett volna, hiszen előtte én erősen más jellegű színházi nyelvet tanultam. Itt a nehézséget főleg az jelentette, hogy alapvetően rendező szakos hallgatókként, heti több elmélet óránk volt, mint a színész szakon, de annyi, vagy több gyakorlati tárgy is belekerült a napi beosztásba. Így a reggeltől estig tartó iskola leterhelt bennünket mentálisan és fizikálisan is. Csaba mindig igyekezett olyan személyeket hívni hozzánk, akik nem csak jó tanárok, de a szakmájukban izgalmas és kiemelkedő alkotók. Így ismerkedtünk meg Székely Gáborral, Babarczy Lászlóval, Zsótér Sándorral, Khell Zsolttal, Benedek Marival, Barda Beával, Grecsó Zolival, Farkas Zoltánnal, Csúzi Marcival, Mészáros Mátéval, Fusch Líviával, sorolhatnám…Szóval arra nagyon figyelt, hogy kapcsolatokat is tudjunk építeni olyan tanárokkal, akik esetleg nem sűrűn fordulnak meg az egyetemen.



Jövő tavasszal végzel, utána, hogy látod most a jövődet, hol, hogy fogod elkezdeni a pályafutásodat?

Talán ez a legnehezebb kérdés. Mivel ez a szak arra ad lehetőséget, hogy bármi légy, leveszi a fókuszált figyelmet arról mi is vagy. A jövő évadról nem nagyon tudok még semmi biztosat, ezért arról nem is beszélnék. Idén még van két nagyobb munkám, ezek közül az egyik a diploma előadásom, amit a Trafó alaksori termében csinálok márciusban, áprilisban. Ez egy vajdasági fókuszú darab, alapvetően család történet, a háború és az állam nyomása által elszenvedett létezés feldolgozása, eleresztése, megértése, túlélése a téma. Terék Anna írónő és én dolgozunk közösen a szövegen, a magon, a Trafó pedig minden mást biztost nekünk. De haza is megyek majd, nyáron lesz egy munkám a most végzett színész szakos fiatalokkal Szabadkán.

Mi áll hozzád közelebb az alkotás, mint rendező, koreográfus, vagy a színészet?

Mindig kerülöm ezt a kérdést, de előbb-utóbb meg kell találnom rá a jó választ. Nem biztos, hogy elszeretném még ezt dönteni. Van olyan darab, amit színesen rendeznék meg, vannak olyan emberek, akikkel úgy dolgoznék, de akad olyan, amiben csakis játszani érdemes. Szívesen táncolnék (ez egy elengedhetetlen része az életemnek) fókuszáltan táncelőadásban is. A kihívások nagyon lelkesítenek, szeretek tanulni. Nagyon. Most még talán ez a megfelelő válasz.

Eddig milyen darabokban dolgoztál/voltál látható?

Még Újvidéken játszottam operettben, Zentán mesedarabban, Pesten mozgásszínházban, prózában, de Horváth Csaba által koreografált Bartók Béla Concerto darabjában táncoltam is. Az elmúlt pár évben ezt az előadást, illetve A te országodat és Hegymegi Máté Kohlhaas című darabját élveztem a leginkább.



Következő terveid, céljaid, művészként, csajként?

Az elmúlt öt évben valahogy az egyetem vált a fő célommá, illetve ennek a befejezése. Nagyon érdekes, hogy az elmúlt két-három hónapban fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy elkezdek nyelvet tanulni, artista iskolába járni, időt hagyni magamnak. Szeretnék filmekben játszani, megtanulni kamera előtt jól, tudatosan létezni, szeretnék írni és sokat fejlődni. Jól beosztani az időmet. Felelősen. Talán a fő cél ez: megtalálni ebben a többrétegű világban a biztos pontomat, amit én magam alakítok ki, formálok a kedvem szerint. Egyre nehezebb időszak kezdődik, illetve folytatódik, kulminálódik most a színházi világban, szeretném ezt úgy megélni, hogy két lábbal álljak minden kihívás és ügy mögé, amiben hiszek, vagy hinni tudok.

Fotók: Molnár G Nóra

Kövess minket