Érettségi közben, a világbajnokság előtt beszélgettünk a 19 éves békéscsabai akadályfutóval, Pavuk Tirával.

Mindenki más és más oknál fogva kezd el sportolni. Mindenki más és más oknál fogva köt ki egy adott sportágnál. Mi a te történeted?

A szüleim mindig mondták nekem és a testvéreimnek, hogy sportoljunk valamit. Mindegy, hogy mit -hobbiból vagy versenyszerűen- csak mozogjunk, és ez a lényeg. Ezért mindig kerestem magamnak valami elfoglaltságot, de inkább csak a szabadidőm eltöltésének érdekében. Először táncoltam, úsztam, majd 7 évig kosaraztam. Iskolai futóversenyeken sokszor elindultam és egész jó helyezéseket értem el. 14 évesen kikerültem Békéscsabán az atlétikapályára, ahol Medovarszki Jánosnál kezdtem el mozogni, játékos feladatokkal a rekortánon. Majd egy idő után átkerültem Urbanikné Rosza Mária középtávfutóihoz, ekkor már nagyobb hangsúly került a hosszabb futásra. Ekkor kezdtem el komolyabban atletizálni.

Még hobbiként fogtad fel, vagy már ekkor többről volt szó?

Én az a típus vagyok, aki ha belekezd valamibe, akkor azt komolyan is veszi. Szóval mikor elkezdtem futni, akkor már az elején is odatettem magam az edzéseken.



Hogy jött képbe az akadályfutás?

Mikor Marcsi néninél megerősödtem a futásban érdekelni kezdtek az akadályok. Kíváncsisággal néztem az akadályfutókat, és nagyon ki szerettem volna próbálni ezt a futószámot. Korábban dolgoztam már gátakkal, de mivel nem voltam olyan gyorslábú, ezért nem tudtam olyan jól venni a gátakat. Viszont az akadályfutásban az én távommal kell megküzdeni, ahol közben hasznosíthattam a Jani bácsinál szerzett tapasztalataimat. Így heti 1-2 alkalommal gyakoroltuk az akadálytechnikát, és készültünk az OB-ra. Ahol életem első bajnoki címét megszerezve még nagyobb kedvet kaptam az akadályok leküzdésére.

Amit újabb sikerek követtek, de melyikre vagy a legbüszkébb?

Az ifi Eb-t mondanám a legnagyobb sikeremnek, ahol sikerült felállnom a dobogó második fokára. Nagyon örültünk neki, mert pont előtte akadályoztak kisebb sérülések, de sikerült őket kezelni, csillapitani és maximálisan az Eb-re koncentrálni.

Amúgy sérülékeny vagy?

Bár nem teljesen kerültek el az ilyesmik, de szerencsére nem vagyok sérülékeny és a legtöbb esetben meg tudtuk előzni nyújtásokkal és regenerációs eszközökkel.

Milyen külső (alkat), belső adottságok kellenek ahhoz, hogy valakiből jó akadályfutó legyen?

Egy sportoló jelleme nagyon összetett, nem csak a külső adottságok számítanak, szerintem sokkal fontosabbak a belső tulajdonságok. A kitartás, az elszántság, az akarat nélkül mit sem ér az alkat. Sok edző, sportoló mondja: fejben dől el minden. És ez igaz is. Mert a munkát elvégezzük az edzéseken, ezzel felkészülünk a versenyekre, de az igazi kihívással a versenyeken állunk szemben, amikor alkalmazkodni kell a verseny szituációihoz, a körülményekhez.



Tavaly akkor kerültél be az újságok lapjaira, mikor a Eb-döntőjében Tóth Lili elesett, és te megálltál segíteni neki, gyakorlatilag feladva a versenyedet, végül a 12. lettél. Tudod egy normális világban ez teljesen normális emberi gesztusnak kellene lenni, ha a pályán vagy az utcán valakivel baj történik, akkor segítünk neki. Egy normális világban arról szólnának a hírek, ha ezt valaki nem teszi meg. Akkor azokban a pillanatokban mire gondoltál, mi futott át rajtad?

Szerintem pont ez a hátrány a mai világban, hogy átnézünk a másik emberen, vagy a problémáin, és nem veszünk róla tudomást. Ez az egész másodpercek leforgása alatt történt. Mikor megálltam, az nem azért volt, mert kis gondolkodás után így döntöttem, hanem automatikusan jött ez a reflex, hogy segítsek a honfitársamon. Lili nagy esélyese volt a versenynek, nagyon sajnáltam, hogy ezért nem tudta lefutni a döntőt. (Tirát a sportszerű cselekedetéért ki is tüntették – szerk)

Tóth Lili egyben nagy vetélytársad, ma még ő a jobb, de ez így lesz a későbbiekben is?

Szerintem nem lehet megmondani, hogy ki milyen állapotban lesz később. Nem tudhatjuk, mit hoznak az elkövetkezendő évek, és mi vár ránk a jövőben. A sport sok veszélyt is hordozhat magában: vigyázni kell a sérülésekkel, oda kell figyelni a regenerációra és elővigyázatosnak kell lennünk. Nekem nem az a célom, hogy őt legyőzzem, vagy nála jobb legyek. Sokkal inkább, hogy magamat felülmúljam és kihozzam magamból a lehető legjobbat. Az eredmények utána magukért beszélnek.



Most érettségizel, mennyire volt könnyű vagy nehéz összeegyeztetni az élsportot és az iskolát.

Néha nehéz volt az iskolát összeegyeztetni a sporttal, de ha valaki meg szeretné oldani, akkor nem okozhat problémát. Egy-egy edzés után még jobban is megy a tanulás, hisz felfrissülve és koncentrálva tudunk leülni az íróasztalhoz. Sok segítséget kaptam a tanároktól és az iskola is mindig támogatott, így sokkal könnyebb dolgom volt.

Következő nagy cél?

Az idei fő versenyem a junior vb. Erre szeretnék minél jobb állapotba kerülni és a lehető legjobban teljesíteni. A világbajnokságon az elsődleges cél a döntőbe kerülés és az egyéni csúcs, a többi majd kiderül.