A kéthelyi Bajnok Esztert, a Kaposvár tehetséges hármasugróját Amerikában értük utol. Aki a Virginia Tech egyetem hallgatója és sikeres atlétája.

Annak idején egyértelmű volt, hogy atléta leszel, vagy próbálkoztál más sportokkal is? Mikor és hol kezdtél el atletizálni? Ma hármasugró vagy, nem ezzel kezdted, hogy lesz valakiből hármasugró?

Mint minden kisgyerek én is örökmozgó voltam, így gyorsan kiderült, hogy kell valami, ami leköti az energiáimat. Lakóhelyemen, a kéthelyi általános iskolában kezdtem el a sportolást 8 évesen. Ezek alatt az évek alatt megpróbálkoztam a kézilabdával és a néptánccal is, de az atlétika volt az, ami igazán a szívemhez nőtt. Ezt teljes mértékben anyukámnak köszönhetem, aki bevezetett a sportok királynőjének a rejtelmeibe. Igazság szerint az atlétikán belül majdnem mindent kipróbáltam, de gyorsan kiderült, hogy az ugrások jobban mennek, mint bármi más. A karrieremet távolugróként kezdtem, mert ilyen fiatal korosztályban még nincsen hármas. De amint elértem az ifjúsági kort, akkori edzőm javasolta, hogy mi lenne, ha elkezdenénk ezt a hármasugrásnak nevezett dolgot. Úgy voltam vele, hogy miért is ne, egy próbát megér. És egy felkészülési szezon után kiderült, hogy nem is megy olyan rosszul. 6 évvel ezelőtt így kezdődött a kapcsolatom a hármasugrással és azóta sem bántam meg egyetlen másodpercét sem, hogy adtam neki egy esélyt.



Kezdetekben is az ügyesebb, tehetségesebb lányok közé tartoztál? Emlékszel az első versenyeidre, mikor először állhattál fel dobogóra….? Azóta milyen eredmények sikerek vannak mögötted?

Szerintem, hogy valakiből élsportoló legyen mindenképp kell egy kezdeti tehetség a mozgáskoordinációban. Szeretem azt gondolni, hogy ez velem sem volt másképp. Édesanyám is sportolt, így a génjeimben van. Az elmúlt 12 év során rengeteg versenyen vagyok túl, de még így is emlékszem a kezdetekre. Kislányként a versenyzés teljesen más érzés mint most, nekem akkoriban az egész valahogy egy varázslatos világ volt. Mindig is imádtam versenyekre menni és valahogy mindig oda kerültem a dobogóra. Azt gondolom, hogy ilyen fiatalként a kezdeti sikerek nagyban segítettek, hogy élvezzem, amit csinálok és motivációt adjon a folytatásra. Az eredmény, amire a legbüszkébb vagyok és ami mérföldkő volt a karrierem során az a 2014-es Ifjúsági Olimpián hármasugrásban megszerzett bronzérmem. Az a nap a mai napig a legkedvesebb emlékeim közé tartozik. Ezenkívül döntős voltam a junior világbajnokságon távolugrásban, van egy magyar felnőtt bajnoki címem hármasugrásban, és tavaly sikerült az 5. helyet megszereznem az amerikai egyetemi bajnokságon, amit még álmomban sem gondoltam volna. És még nagyon büszke vagyok arra, hogy én tartom szinte az összes utánpótlás csúcsot Magyarországon hármasugrásban fedett pályán és szabad téren is.

Mik azok a külső/belső tulajdonságaid/adottságaid, aminek köszönheted az eddigi eredményeidet?

A legfontosabb tulajdonság a kitartás. Az atlétikában és minden sportban e nélkül nem lehet az egyről a kettőre jutni. Nem vagyok az a személyiség, aki könnyen feladja. Amit elterveztem, vagy megálmodtam azért foggal- körömmel harcolok. Ezenkívül eléggé maximalista vagyok, amihez hozzáfogok szeretem a legjobb tudásom szerint végrehajtani.



Amerikában tanulsz, sportolsz. Mikor és hogy kerültél ki? Mennyire más ott kint az élet külön-külön, mint sportolóként, mint diákkét, mint csajként/nőként……?

2016 szeptemberében kezdem el tanulni az amerikai Virginia Tech egyetemen. Az itteni iskolai rendszerben egy egész iparág épül rá, hogy külföldi sikereket elért sportolókkal gazdagítsák a csapatukat. Mindig is szerettem volna Amerikában tanulni és szerencsére az eredményeim alapján rengeteg megkeresést kaptam különböző egyetemektől. Így nem is volt kérdés, hogy mi a következő lépés. Egy szép júliusi napon, kaptam egy remek ajánlatot edzőmtől, Paul Zalewski-től. És miután kijöttem meglátogatni az egyetemet 2015 novemberében, egyértelmű lett számomra, hogy teljesen mindegy mi történik, én itt szeretném folytatni a tanulmányimat és a sportolást. Most, hogy már három éve kint élek rengeteg mindent megtanultam az amerikai kultúráról. Itt tényleg minden nagyon más, mint otthon. Amit eddig megtapasztaltam, hogy az emberek sokkal nyitottabbak és „lazábbak”. Személy szerint én imádom ezt a felszabadult közeget, ami rám határozottan pozitív hatással volt. Az amerikai mentalitás segített, hogy másképp lássam a világot és másképp álljak a dolgokhoz. Mint tanulóként, sportolóként és nőként minden nappal úgy érzem, hogy végtelen lehetőségek állnak előttem és egy remek jövőt tud biztosítani. Ha másért nem, de a kajáért mindenképp megéri kijönni!!

Sok tehetséges lány volt/van, aki az utánpótlásban remekel, de a felnőtt mezőnyben nem tud az egyről a kettőre lépni, elveszik, beleszürkül, elkallódik………, te mit teszel azért, hogy ez majd veled nem fordulhasson elő?

Sajnos ezt én is látom, hogy ahogy egyre feljebb jutunk a korosztályban a konkurencia csökken, az emberek eltűnnek. Szerintem ez részben azért is van, mert egyetem mellett nem egyszerű még a sportolást is magas szinten űzni. Én ezért is örülök, hogy kijöttem Amerikába, mert itt az iskolának is fontos a sport és tényleg minden támogatást megkapunk, ami ahhoz kell, hogy jobb eredményeket elérjünk. A másik, az élsport rengeteg áldozattal jár, de én mindig is tudtam, hogy mit akarok elérni, a lemondások ellenére imádom azt, amit csinálok és motivációt ad minden napra.



Reálisan nézve milyen terveid, céljaid vannak a szezonban, illetve jövőt, hogy látod?

Miközben válaszolok a kérdésekre éppen az Amerikai Egyetemi Bajnokságra tartunk. Jelen pillanatban arra koncentrálok, hogy Texasban a legjobbamat nyújtsam. Ezután hazarepülök, hogy folytassam a felkészülést a júliusban megrendezésre kerülő U23-as Európa-bajnokságra. Otthon a Kaposvári Favorit AC csapatához vagyok leigazolva, viszont Szombathelyen Lengyák György kezei alatt edzem. Rengeteg út áll előttem a távoli jövőre tekintve, de még nem döntöttem el, hogy milyen irányba menjek. Jövőre diplomázom nemzetközi üzleti szakon, és még ott van az a Tokió-i Olimpia is, ami már egész kicsi korom óta az álmom. Zsúfolt időszaknak nézek elébe és alig várom, hogy lássam milyen meglepetéseket tartogat a jövő.

Tokió reális?

Lehet, hogy többen nem értenek egyet ezzel a kijelentésemmel, de én reálisnak látom.

Fotók: Virginia Tech