A 20 éves Jankó Endrét, a vértesszőlősi erőemelőt mutatjuk be.

Kezdjük a végén. Tavaly november óta nem álltál a súlyok elő, alá, egy évig nem versenyeztél, miért és hogy sikerült a visszatérés?

Igen, 2016 novemberében a számomra sikeres GPC Európa kupán indultam utoljára. Ezek után a munka, az egyetem elterelték a figyelmemet, a koncentrációmat a sportról. Természetesen ahogy időm engedte, akár éjjel, akár hajnalban edzésre folyamodtam, de sajnos a rendszeresség elveszett. Nyáron egy második munkahelyet is bevállaltam, ahol a munkának köszönhetően tíz kiló testsúlytól estem el, és ez azért az erőemelésben nagyon érezhető volt, teljesen magamba zuhantam, az edzések kín keservesek voltak, az erőm a béka feneke alá volt tehető.

Szeptemberben ahogy lazult a nyakamon lévő hurok, úgy próbáltam figyelni, mind az edzésekre, mind az étkezésre. Visszaakartam magam hozni. Megelégeltem az akkori helyzetet. Az egyetemen mellett heti 5-6-szor jártam edzeni, ami szokatlan változás volt, hogy nem egyedül, hanem az egyetemen is volt egy társam, és itthon is 100%-os motivációt adtak a célom eléréséhez. Innentől fogva hétről hétre éreztem a változást. Valami megindult. Kezdtem érezni a régi elveszett tüzet, a testsúlyom növekedésével párhuzamosan erőszintem is kezdett visszatérni.

Ekkor jött az olaj a tűzre: nézegettem a versenynaptárt, és ugyan a szezon végét írtunk már, de találtam Pakson egy felhúzó versenyt. Attól a pillanattól fogva eldöntöttem, hogy egy év kihagyás után ideje újra a visszatérnem a versenyzésbe. Az edzéseket korlátoztam az erőemelés alapjaira, és teljes mértékben élesre vettem a figurát. A célom már nem az volt, hogy összeszedjem magam, hanem az, hogy az egy évvel ezelőtti teljesítményemet felülmúljam, jó eredménnyel térjek haza.

A PPC Paksi felhúzó verseny november 18-án került megrendezésre. A verseny előtt 77 kilóval mérlegeltem, ami azért már sokkal jobban tetszett, mint a 4 hónappal azelőtti 65 kg. A kategóriámban (az ifi -80 kg) nyolc versenyző nevezett. A bemelegítés vége felé az edzőtársam bíztatására a melegítő helységben felhúztam a 170 kilót, ami meglehetősen könnyen feljött, ekkor annyit mondott: „Emelj a kezdő súlyon”. A tanácsára a kezdő fogásomat 170-ről 185-re emeltem. Ami sikeresnek bizonyult. A második fogásra már 195-tel próbálkozhattam, ami szintén feljött. Ekkor már nem volt közelembe kategóriámban versenyző, ugyanis aki megtudott volna szorongatni az a harmadik fogására 192,5-öt kért, így én egy „kamikaze” akció keretén belül 207,5-re vittem a harmadik fogásomat.

Jól esett újra visszatérni, megmérettetni magamat, sikerült kategóriámban a dobogó legfelső fokára állnom, sikerült önmagamat felülszárnyalnom, így egy év után talán jobb nem is lehetne.

Szeretnék köszönetet mondani mindazon barátaimnak, akik támogattak bíztattak, de legfőképp annak a két személynek, akik szeptembertől fogva végig kísértek az utamon, ott voltak velem, támogattak és segítettek. Szóval szeretném megköszönni páromnak, Mihók Ildinek és a legjobb barátomnak, Kiss Patriknak, hogy minden edzésen és a versenyen erőt és motivációt adtak, velem tartottak, úgy gondolom nélkülük nem sikerült volna ilyen eredményre szert tennem.


Mihók Ildikó, Jankó Endre, Kiss Patrik.


Menjünk vissza a múltba. Annak idején egyértelmű volt, hogy erőemelő leszel, vagy próbálkoztál más sportokkal is?

Esetlen fiatal voltam, beesett vállak, vékony, kis szemüveges srác, akit az iskolába mindenki csak piszkál, gúnyolódik rajta. Ráadásul édesapám már akkor is egy jó kaliberű híresnek nevezhető erősember, -világbajnok- erőemelő volt, és nem egyszer kaptam meg azt a gúnyolódást, hogy „sose leszel olyan, mint apád!” Talán ez volt az a mondat, ami annak idején elindított ebben a sportban. Gyermekként úgy gondolom mindenki tapogatózik, mi számára legmegfelelőbb sport, sose volt rám erőszakolva semmi. Nagyon széles skálát jártam végig gyermekként (foci, aikido, atlétika), de végül a legnagyobb motivációt és legnagyobb örömömet 13 évesen az erőemelésben leltem meg.

Azóta eltelt jó sok év. Közben nagyon sok sikert értél el itthon, illetve nemzetközi versenyeken. De melyekre vagy a legbüszkébb?

Leginkább az erőemelésben elért 3 magyar bajnoki cím, a GPC világszövetségnél bezsebelt világrekord, az Európa Kupa győzelem, és a világbajnoki cím. Fekvenyomásban a WUAP és GPA szövetségnél elért világbajnoki címekre vagyok a legbüszkébb.

Voltál már világcsúcstartó is, ez a rekord még a tied?

Igen, sikerült már a GPC világszövetségnél 3 évvel ezelőtt világrekordot felállítanom: fekvenyomásban Ifi kategóriában a 67,5 kg súlycsoportban 121,5 kg nyomtam. Ezt a tavalyi év folyamán megdöntötték, de minden erőmmel azon vagyok, hogy újra sikerüljön hasonló jó eredményeket elérni, és újra egy büszke világrekord tulajdonosának lenni.

Ha azt halljuk, hogy erőemelő, akkor mindig egy nagy darab kopasz embert látunk magunk előtt, te pont nem ilyen vagy. Mennyi kiló vagy és mennyit emelsz, nyomsz?

Hát igen, ez egy átlagos berögződés. Közben nagyon sokféle kaliberű ember megfordul egy versenyen kicsi, nagy, idős, fiatal, nem lehet ezt úgy beskatulyázni. Jelenleg 77 kg vagyok, most talán életem eddig legjobb formáját nyújtom: guggolásom 190 kg 3-4 ismétléssel, fekvenyomásom jelenleg 140 kg, felhúzásom a 200 kg-os álomhatáron felüli, de még van mit csiszolni.

Hol és mennyit edzel?

Jelenleg a Selye János Egyetem Sportközpontjában zajlanak az edzéseim heti 4-5 alkalommal. Néha hétvégén, ha hazaérek egy fárasztó hét után, akkor a garázsban összerakott teremben, akár még plusz egy edzés is belefér.

Közeljövőben milyen céljaid vannak a sport területén?

Jelenleg nem régen néztem át a 2018-as versenynaptárt, még nem döntöttem el melyek lesznek azok a versenyek amiken indulni szeretnék, de minél többet szeretnék megcélozni, és ezeken sikeresen szerepelni.

Kövess minket