Interjú a 33 éves Macsus Tímeával, a személyi edzővel, a fitnesz versenyzővel.

A ritmikus gimnasztika (majd később a banki élet) után milyen út vezetett a fitnesz, az aerobik, a kangoo, az edzőtermek világába?

Az rg-t kis óvodás koromtól 12-13 éves koromig űztem, mintegy 9 évig. Szenvedélyesen szerettem ezt a sportot, a mai napig minden művészi sportágban tátott szájjal nézem a sportközvetítéseket. A tornát egy téves sportorvosi diagnózis miatt kellett abbahagynom, miszerint olyan gerinc problémám van, ami ugyan a hétköznapi életben nem korlátoz semmiben, azonban az rg-ben használt hajlékonyági elemekkel nem összeegyeztethető, egy rossz mozdulat és talán kerekesszékbe kerülök. Sajnos csak jóval később egy szakközépiskolai orvosi alkalmassági vizsgálaton derült ki, hogy egy enyhe gerincferdülésen túl kutya bajom, de ekkor az rg-be már nem volt visszaút. Az rg után jó hosszú út, sok keresgélés következett sportág választás terén. Kipróbáltam szinte mindent, és köszönhetően az rg-ben tanult munkaetikának, alázatnak és kitartásnak mindenben tudtam néhány érmet is szerezni. Úsztam, atletizáltam, karatéztam, de mindent csak rövidebb ideig, valahogy egyikben sem találtam meg igazán önmagamat. Aztán a húszas éveim elején az aerobik teremben kötöttem ki, hobbi sportolóként, de ekkor már a bankban dolgoztam. Hamar azt éreztem, hogy mozgom olyan szépen, mint az a lány ott középen, aki az edzést tartja, szerepelni pedig mindig is imádtam. Így gyorsan megszületett az elhatározás, hogy a bank mellett szeretném elvégezni az aerobik edző tanfolyamot. Először az aerobik, aztán szép lassan beszippantott az edzőterem, a „fitness életmód”, a látótérbe kerültek a testépítő versenyek.




Sokan járnak edzőterembe, de mindenki kezd el versenyezni, te mikor és miért vágtál bele a versenyzésbe? Eddigi eredményeid?

Egyfelől ahogy mondani szokták: „maradt még cucc a pincében” (Rocky filmek). Az rg-ben nem tudtam teljesen kiteljesedni az idő előtti befejezés miatt, a testépítés felnőtt sport, szerencsére ebben nincs korhatár, így bátran belevághattam. Másfelől bár szerettem a bankszektort, mert ott váltam felnőtté, mert rengeteg dologra megtanított, ott mégis rengeteg külső körülményen múlik a siker, melyekre nincs ráhatása az embernek. Gondolok itt például a 2008-as gazdasági válságra, amikor nem volt könnyű bankárnak lenni. A sportban nincs külső körülmény. Ott te vagy, a te edzésed, a te diétád, a te eredményed, rajtad múlik minden. 2014-ben versenyeztem először, akkor még bikini fitness kategóriában, arany minősítéssel. Aztán 2015-ben is végig csináltam a felkészülést, de abban évben a magánéleti gondok elől menekültem a versenyzésbe. Visszatekintve inkább a lelkemmel kellett volna foglalkoznom. Mindez sajnos meg is látszott a színpadi szereplésemen, a mezőny utolsó felében végeztem. A 2016-os szezont kihagytam, azt a fejlődésnek szenteltem, és egy sokkal jobb formával tértem vissza 2017-ben, öröm felkészüléssel, wellness kategóriában. Sikerült is a középmezőnyben végeznem, ami izomtömegben nagyobb kategóriára váltásnál jó eredmény. Legközelebb április végén versenyzem, vagyis már a felkészülés hajrájában vagyok. Imádom ezt az időszakot, hogy minden nap le kell győznöd önmagadat az edzésen és a konyhában is.




Személyi edző is vagy, miért érdemes hozzád menni, milyen elvek mentén készíted fel a sportolókat?

Emberekkel dolgozni fárasztó, amennyiben az edző nemcsak le tudni akarja a vendéget, hanem valóban kihozni belőle a maximumot, hogy aztán végeredményként egy magabiztos, fitt ember nézhessen vissza a tükörből. A jó edző észreveszi, hogy mi motiválja a sportolót, mi az a kommunikációs stílus, ami mellett a vele szemben támasztott követelményekre (legyen az edzés teljesítmény vagy diéta) pozitív reakció, maximális teljesítmény érkezik válaszul. Ez egy jó edző egyik legfőbb feladata. Ebben hiszek, szerintem ettől működik.




Elkezdtél kick-boxolni is. Miért?

Tavaly szeptemberben elvállaltam egy küzdősport-funkcionális edzőterem vezetését, itt ismerkedtem meg a kick-boxal és a többi küzdősporttal. Vásony Feri, a terem tulajdonosa (Európa- és világkupa győztes kick-boxoló) felajánlotta, hogy kinevel engem is. Egyetlen percig sem gondolkodtam rajta. Imádom ezeket az edzéseket, nagyon feltölt, hogy új dolgot tanulok, hogy itt nem én adom, hanem én kapom a motivációt, energiát.




Sok nő 30 felett (vagy még előbb) feladja, te kicsattansz az erőtől, jó rád nézni, titok van?

Egyfelől egy nagyon támogató közegből jövök, édesanyám mindig azt mondta: bármire képes vagy, amiért hajlandó vagy tenni. Így sosem izgultam, hogy hogyan fogok helytállni egy új munkahelyen, vagy bármilyen addig ismeretlen helyzetben. Hiszen csak meg kell tennem, ami rajtam múlik. Nehéz ilyen pozitív életszemlélet mellett szomorkásnak lenni, és mint tudjuk: a mosoly sokkal több mindent megold, mint gondolnánk. Másfelől a pszichológus vendégem azt mondja, hogy szerencsésen pozitív dologba a sportba fordítom a stresszt, a nehézségeket. Én tényleg, így működöm. Úgy tűnik fiatalon tart.




Mikor nem sportolsz, akkor mivel szoktál foglalkozni? Közel és a távoli jövő céljai, akár sportolóként, akár civilként?

Szeretek az aktív kikapcsolódást, utazni, moziba, színházba járni, kertészkedni. Ha pedig könyv, akkor a történelmi regényeket falom. Szívesen iratkoznék be egy profi főző iskolába, kikapcsol a főzés, szeretek finom és szép ételeket tenni az asztalra. Távlati célom egy life coach program kialakítása, ami nem csak a testtel, hanem a lélekkel, motivációval is foglalkozik, de ennek a részletei még az én fejemben is csak körvonalazódnak. Szerencsére ráérek tervezgetni, hiszen az első lépés ehhez egy coach tanfolyam.

Kövess minket