A kiskunhalasi Tóth-nővérekkel beszélgettünk, a 18 éves Lilivel és a 17 éves Fannival, lányok most fejezték be a Fit-Kid pályafutásukat.


Lili éves



Fanni


Ilyen fiatalon miért hagytátok abba a versenyszerű sportot?

Lili: Rendkívül nehéz döntés volt, hiszen egy korszak zárult le az életembe. Igazából azért hagytam abba, mert elment az egyik edzőnk, aki nagyon sokat tett hozzá a sikereimhez, többek között ő csinálta a gyakorlataimat, valamint idén érettségizek és nem igazán van már időm heti 5 edzésre bejárni és nem szeretek olyan gyakorlattal mutatkozni, amit nem érzek tökéletesnek.

Fanni: Nagyon nehéz döntés volt, de úgy éreztem ez lesz a lehető legjobb döntés. Sok harcot vívtam meg magamban ez miatt. Úgy érzem az évek alatt kihoztam magamból a maximumot. Imádtam minden egyes pillanatát, de az iskola és különórák miatt nem tudtam megoldani azt, hogy minden edzésen ott legyek, hiszen: vagy csináld rendesen, vagy sehogy!

Hogy találkoztatok a Fit-Kid-del? Mi tetszett meg benne? Mik voltak az első lépések? Milyen eredményeket értetek el?


Lili


Engem valahogy csak a fitnesz fogott meg, kb. 1 évig balettoztam, de egy olyan iskolába írattak be a szüleim, ahol voltak a fitnesz edzések, ezért a minden napokba láttam és ennél a sportnál maradtam. Sajnos ez úgy volt, hogy 7 éves koromba elkezdtem és két év múlva abbahagytam, amit utólag nagyon bánok, mert sokkal többre vihettem volna, ha nem hagyom ki azt 4 évet, ugyanis 6. osztályba újra kezdtem és onnantól végig csináltam. Azért kezdtem fitneszezni, mert egyszer láttam egy bizonyos elemet a lányoktól (wenson), amit eldöntöttem, hogy meg fogom tanulni és így indultam neki ennek a sportnak.

Nekem ilyen szempontból szerencsém volt, mert a szüleink is sportoltak, anyukám atletizált is, szóval már úgy mentem oda, hogy tudtam spárgázni, cigánykerekezni, úgymond az alapok megvoltak és így könnyebb dolgom volt, és elég hajlékony is voltam szóval valamilyen szinten genetika is.

Nagyon boldog voltam amikor életem második versenyén 3. helyezést értem el dance kategóriában, visszatekintve nem akkora eredmény, de akkor hatalmas örömöt okozott, és amikor először 1. lettem el sem akartam hinni, mert egy olyan lányt győztem le, aki a legnagyobb riválisom volt és nagy pillanat volt, amikor az edzőm belerakott egy “A” kategóriájú csapatba. B kategóriában egyéniben az utolsó 3 évben egyszer lettem második, az összes többi első hely volt. Duóban kétszer első, egyszer második lettem. A kategóriában a formációban kétszer 6. egyszer 5. helyezést értünk el.


Fanni


Kiskoromban balettoztam egy kis ideig, majd a röplabdával is megismerkedtem, de egyiket sem éreztem magaménak. A családban az unokatestvérem fitneszezett és általa nyerhettem betekintést ebbe a sportba, ami magával ragadott. 11 évesen kezdtem el a fitneszt. A fellépéseken láttam, hogy a lányok szívvel lélekkel csinálják a gyakorlatokat és persze mint minden kislányt engem is elragadott a sok csillogó ruha es a szép sminkek, ezért úgy döntöttem belevágok.

Osztálytársaim tesin mindig csinálták a gyakorlatokat és akkor nagyon sok mindent tanultam tőlük, így mikor beiratkoztam már egyből a versenyzők csoportjába kerültem, és alig fél év után már volt is saját gyakorlatom, amivel sikérült megnyernem életem második versenyét.

Az elején nagyon jól ment, 2 éven keresztül mindig ott lehettem a korcsoportomban a legjobb 6 között, majd mikor nehezebb szintre léptem elég sok kudarc ért, de nem adtam fel, tudtam, hogy még van tovább. Így egy sikertelen év után újra a dobogón állhattam. Persze az egyénik mellett csoportos gyakorlatok is voltak, amikkel szintén sok sikert értem el/ értünk el a csapattal. B kategóriában többször állhattam fel az országoson a dobogó valamelyik fokára, mind egyéniben, mind a csapattal. Grand Prinx-eken voltam bajnok, összetettben többször voltam első és második. A kategóriában a legjobb eredményem a formációval országos 5.es 6. helyezések.


Lili és Fanni


Az örömök mellett a fájdalom, a sérülések, a sírás mennyire volt jelen a pályafutásotokban?

Lili: A legfájdalmasabb talán az volt, amikor barátnőim és a testvérem nem azt a helyezést érték el, amit szerettek volna. Elég sérülékeny voltam sajnos, mert nagyon lazák az ízületeim és a szalagjaim. Egyszer bokaszalag szakadásom volt, ami az egyik verseny előtt két nappal szakadt el és ez miatt fél évig nem tudtam edzeni, a visszatérés borzalmas volt, minden mozdulat fájt, kondim sem volt, és ez lelkileg is eléggé megviselt.

Fanni: Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem történt velem nagyobb sérülés az évek alatt. Nagyon sok edzés volt, mikor úgy éreztem nem bírom tovább és a sírás határán voltam, de később rájöttem, hogy az edzőim értem csinálják ezt. Köszönök nekik mindent.

Az elértekkel elégedettek vagytok?

Lili: Részben elégedett vagyok, mert nagyon sok sikerélményem volt és nagyon sok kupát, érmet vihettem haza a versenyekről egyéniben és csapatban is, viszont szerettem volna még elemeket tanulni, amik kifogtak rajtam, csak erre már nem volt lehetőségem.

Fanni: Elégedett vagyok, hiszen nemcsak a sok kupa és érem számít, hanem az is, hogy a nehéz időkben nem adtam fel, folytattam…..


Lili



Fanni


Hogyan tovább?

Lili: Jön az érettségi, és szerintem nem meglepő, hogy a tesi lesz a választott érettségi tantárgyam. Nem szeretnék sport nélkül maradni a jövőben sem, hobbiként vagy másodállásban lehet, hogy kondiba járnék edzősködni és edzeni, valamint le szeretném tenni a fitnesz bírói végzettséget is.

Fanni: Nem tudom még, hogy mi lesz velem a jövőben. Ezen még nem gondolkoztam, bár az sem kizárt, hogy később fitness edző legyek. Jelenleg sem tudok mozgás nélkül élni, ezért a sűrűn látogatom meg a konditermet.