És még csak most kezdődik minden! Csontos Réka, a 21 éves rúd fitness edző mutatkozik be.

Hogy lesz egy táncosból rúd fitness edző? Mi is ez az egész? Kik járnak hozzá? Miért is érdemes ezeken az órákon részt venni? A nők milyen pozitív változásokon mehetnek keresztül? A rúd által milyen előítéletekkel találkozott? Ezekről kérdeztük Csontos Rékát, a 21 éves Dunakeszin élő rúd fitness edzőt.



Óvodás korom óta anyukám meséi kapcsán megmozgatott a varázslatos mesevilág, innen eredhet a szépség és a királynői iránti vonzalmam. Kiskoromban mindig elképzeltem, és vágytam arra, hogy tv-ben, reklámban, klipben, szórólapon, színpadon, nagyközönség előtt szerepeljek. Igazából ez mind valóra vált. Aminek nagyon-nagyon örülök!! Sokáig modellkedtem, mai napig vannak fotózásaim. Volt mikor énekesnő szerettem volna lenni. Állandóan énekeltünk anyuval. Tanította nekem az iskolai követelményben szereplő énekeket, dalokat. Ének tagozatra jártam alsóban, felsőben pedig színjátszásra. Imádtam! Ezzel el is árultam azt, hogy színésznő is szerettem volna lenni.

Kiskorom óta táncolok. Óvodából amikor hazaértem az első mindig az volt, hogy betettem Shakirának a kazettáját és másfél órán át táncoltam rá. Iskolásként hiphopra, balettre jártam. Édesanyám általános iskolában pedagógus. Amikor nálam fiatalabb osztályai voltak, a lányoknak állandóan koreográfiákat tanítottam be, a táncokat be is mutattuk a szülőknek. Szinte minden évben az iskola gála estjein felléptem saját koreográfiával több száz ember előtt. A tánc mellett kipróbáltam a kosárlabdát, nagyon szerettem és nagyon jól is ment. Választás előtt álltam, mert jött a középiskola. Mikor kisiskolás voltam, már akkor eldöntöttem, hogy táncművészeti szakgimnáziumba fogok jelentkezni. Így a tánc mellett döntöttem. Ez nagyon fontos, hogy én döntöttem, nem a szüleim, hanem én. Sosem korlátoztak engem. Mindig mutatták az utat, terelgettek, de a végső választás az én kezemben volt. Ebben az évben (8.osztályos felvételi) döntöttem a jövőmről. Táncelőkészítőre és klasszikus balett órára jártam heti 2-2 alkalommal.



Bekerültem a táncművészeti szakgimnáziumba. Innentől kezdve mindennap 4-5 táncórám volt. Negyedévente voltak táncvizsgák, fellépések. Nehéz volt az iskola, mind testileg, mind lelkileg, de inkább lelkileg. Sokat segített apukám egyik egyszerű, de hasznos tanítása! Fáj? Szorítsd össze a fogadat! Ezt mondta nekem mindig, szerintem olyan 3 éves korom óta. Rengeteget segített, a mindennapjaim része.

A táncelőkészítő óra után mindig rúd fitness óra következett. Egyik alkalommal mikor hazaértem kijelentettem: Anya, Apa! Előkészítő után rúd fitness óra van. Nagyon tetszik! Nyugi nem sztriptíz, hanem erőelemek, forgások, szép pózok vannak benne. Ki szeretném próbálni! Megengeditek? A válasz igen volt. Eleinte a tánc es a rúd fitness párhuzamban ment, aztán az iskolából elment az edző, akihez jártam. Majd pesti stúdiókban próbálkoztam, de nem éreztem magamat jól ezeken a helyeken, alig foglalkoztak velem, volt hogy egész órán hozzam sem szólt az edző... így az érdeklődésem is alább hagyott.

Leérettségiztem. Szembesültem azzal, hogy én nem az a fajta ember vagyok, aki egész nap egy táncteremben gyakorol. Emberekkel akartam foglalkozni, tanitani. Elhatároztam, hogy én rúd fitness edző leszek.



Kerestem egy professzionális oktatót. Nála tanultam meg igazán komoly szinten rudazni, de a napig képzem magamat. Két éve vagyok rúd fitness edző. Azóta folyamatosan tanulok, továbbképzésekre járok. Bekerültem egy funkcionális edzőterembe, ahol rögtön az iskola befejezése után munkába álltam. Mindennap 6-7-8 edzést tartok. Teljes mértékben személyre szabottan, vegyes korosztálynak. Fiatal korom miatt, amikor egy új vendégemmel találkozom, akik nálam 10-20 évvel idősebbek, akkor azok a kérdések fogadnak általában, hogy hány éves vagyok, mióta vagyok edző, hol végeztem? 21 éves vagyok! Elmesélem a történetemet, majd elkezdjük az edzést. Látják rajtam, hogy van tudásom, hogy figyelek rájuk, hogy látom Őt. Észreveszem rajtuk, hogy egészen megváltoznak. Komolyan vesznek, hallgatnak rám, követik az utasításaimat, tanácsot kérnek, kikérik a véleményem, megbíznak bennem, szeretnek.

6 éves kortól egészen 54 éves korig járnak hozzám. Heti 4 nap 6 alkalommal tartok teltházas csoportos órákat, illetve mindennap van több rúd fitness személyi edzésem. Nagyon szeretem. Nagyon büszke vagyok az összes tanítványomra, mert nincsen annál jobb érzés, mikor látom a munkámnak a gyümölcsét. Amikor jön hozzám első alkalommal egy kislány, aki vissza van húzódva, alig mer megszólalni, nem tudja kinyújtani a térdét, merev az izomzata, púpos a háta, hanyag a tartása, nem tudja megtartani magát a rúdon, lecsúszik a keze... Belevágunk. És már 6 alkalom után rengeteget fejlődik. Rá 2 hónapra kezd a teste átalakulni: látszódik a hasizma, látszódnak a kezén az izmok, a térdét már lassan ki tudja nyújtani, rengeteget lazult az izomzata. Mindenkinél ilyen eredményeket tudok felhozni! Megtanulnak spárgázni, hidat csinálni, szép egyenes hátak, nyújtott térdek, szép tartások születnek. Nálam egy óra másfél órás, 4 blokkra van szedve : alapos gimnasztikai bemelegítés, kemény erősítés, szintrendszer szerint, saját edzésnaplóval való aktív rudazás, óra végén (15p) egyénre szabott statikus nyújtás. Célom az volt, ami teljesült is, hogy egy olyan közösséget hozzak létre. ahol nincsen rivalizálás, gúnyolódás, pletykálás, rossz szemmel nézés a másikra, mert ennek nagyon kártékony hatása van! Mind szellemileg, mind testileg. Tudom milyen érzés, ha csúfolnak, tudom milyen érzés. ha szívatnak. Sajnos az iskolában, délutáni foglalkozáson, edzéseken bőven találkozunk ezzel.... Nálam ilyen nincsen! Nem engedem! Tilos! Nagyon szeretik a tanítványaim az óráimat, ennek a tanúsítványa az. hogy heti kétszer- háromszor is eljönnek az óráimra, szeretik, akarják, csinálják, mesélnek. “Csak” a rúd fitness csapatomban 40-en vagyunk már, ami csak gyarapszik. Egyik tanítványomat most készítem fel egy házi rúd fitness versenyre. Közös csapatépítő programokat szervezek. Ők a 2. családom. Az edző szakma olyan, hogy jönnek-mennek az emberek, de akik hozzád valók, akiknek szükségük van rád és akikre neked van szükséged veled maradnak. Nagyon jó barátságok születtek eddig. Új életekkel, sorsokkal találkozol, rengeteget tanulsz.



Mivel az összes ismerősöm látja az interneten a tevékenységeimet, úgy gondolom tisztában vannak azzal. hogy mit képviselek, csinálok napjaimban. Tudják, hogy nem egy sztriptíz bárban dolgozok és táncolok pénzért. Viszonylatában valóban a szórakoztatóipar, a szex ugrik be elsősorban mindenkinek, aki nem ismeri igazából ezt a sportágat. De, aki ismeri, pontosan tudja a kettő közötti óriási különbséget. A család támogatott, tudták milyen fizikailag megterhelő, kemény, mégis milyen lágy és kifejező sportot választottam. Ismerőseim körében volt, aki egy-egy kép, póz alapján erkölcsi síkokra futott és előadást tartott e témában, valószínűleg ez azért lehet, mert nem ismeri ezt a sportot, megpróbáltam elmagyarázni neki, onnantól kezdve teljesen más szemszögből tekintett erre a műfajra.



Mit adott és ad nap mint nap nekem ez sport? Mindent! Azt, hogy én igenis jó vagyok. Képes vagyok rá és meg tudom csinálni! Nincs ebben a sportban olyan, hogy lehetetlen. Tőled függ minden, a határ a csillagos ég! Imádom azt, hogy keményen rudazok 2 órát és utána érzem, hogy edzettem, mert fájt, éreztem a munkát, érezem azt, hogy honnan hova jutottam, és keményen megdolgoztam érte, és ez jó érzés!! Elégedett vagyok magammal. Elégedett vagyok az eddigi teljesítményeimmel. Még fiatal vagyok és előttem az élet. Ezzel szeretnék foglalkozni és hálát adok azért, hogy itt vagyok, nem vagyok egyedül, a saját magam főnöke vagyok, taníthatok, gyógyíthatok, segíthetek. És még csak most kezdődik minden!

Kövess minket