Pálinkás Viktória Fehérvár, Ferencváros, Kecskemét érintésével érkezett Dunaújvárosba. A 20-szoros korosztályos válogatott kapus.

11 évesen Fehérváron kezdtem el kézilabdázni, mivel túlsúlyos voltam muszáj volt valamit sportolnom. Apukám győzött meg róla, hogy jó lesz és élvezni fogom. Nem volt szándékomba kapusnak lenni, első edzésen mondták: hogy álljak be megnézik a mozgásomat. A labdától sem féltem, jól is mozogtam, így maradtam a kapuban. Itt 5 évet játszottam. Majd 2012-ben megkeresett a Ferencváros, ami számomra maga volt az álom



Fradi felnőttben. (fotó:kisricso)



Fradiba az első évem remek volt ifi bajnokságot nyertünk, ami nagyon szép emlék. A második évembe bemutatkozhattam az NBI-ben is. Hatalmas élmény volt számomra, amikor a Fradi-drukkerek mögöttem tapsoltak a védéseimnél, még a hideg is kirázott. Sose felejtem el ezeket a pillanatokat. Utána viszont nem nagyon találtam meg a közös hangot az utánpótlás edzőmmel igy 2014 nyarán váltanom kellett.



Kecskeméten nagyon jó hangulatú jó társaságba kerültem, új barátokra tettem szert, ami nagyon jól jött. Az akkori kapusedzőmmel a mai napig remek a viszonyom. Az NB I/B-ben a második helyen végeztünk. Innen egy vicces történet. Az egyik bajnokin rengeteg hetest kihagytak a lányok és poénból mondtam az edzőnek, hogy a következő az enyém. Ellőttem, csak elmozdult a lábam igy érvénytelen lett.



Tavaly érkeztem Dunaújvárosba, itt sok ismerősöm van, akikkel régen együtt játszottam, igy nem volt nehéz beilleszkedni. Remek a légkör, a csapattársak, kemények az edzések minden feltétel adott az eredményes játékhoz. Célunk, hogy az NB I/B-ben jó szerepléssel zárjuk az évet, jelenleg az ötödik, az NB I juniorban pedig a harmadik helyen állunk a tabellán. Persze nagyon örülnek, ha szerepet tudnék kapni NBI-ben is, mindenkinek ez a vágya, de ezért dolgozni kell.



A büszke apával



Hogy mi kapusok örültek lennénk? Sokszor mondják rám is, hogy valami nincs rendbe velem, de szerintem ez így van rendjén, kell egy kis őrültség.