A Csepel 24 éves hálóőre, Pompor Anikó mindössze 157 cm.



Pályafutásod legfontosabb állomásai, pillanatai, eredményei?

Kicsinek is örökmozgó gyerek voltam, úsztam és akrobatikus rockiztam. Annak ellenére, hogy mind a kettőt szerettem, de valami kicsi hiányzott, ezért mindkettőt abbahagytam. Egy idő után, az évek múlásával rájöttem, hogy nekem a csapatsport való. Osztálytársaim invitáltak el a helyi kézilabdacsapat edzésére, a család itthon kinevetett, hiszen a labdaérzékem nem volt kimagasló. Édesanyám balettozott, édesapám focizott és bokszolt fiatalon. 2000-ben kezdtem kézilabdázni a XXII. Index SE-ben, ahol összesen 6 évet töltöttem, majd 2006-ban az akkor alakuló Szent István SE csapatába kerültem Ifj. Nádori Pál kezei alá, ahol rengeteg sikert értünk el pl.: középiskolás világbajnokság 3. hely. De még sem 1 bizonyos mérkőzésre, vagy legjobb kapus díjra emlékszem vissza a legszívesebben, hanem egy időszakra. Ezzel a csapattal 4 év alatt csak utánpótlás játékosokból álló kerettel Budapest I/A bajnokságból az NB I/B felnőttig meneteltünk. Majd játszottam Tápiószelén NB I/B-ben, majd Lajosmizsén (NB II), Szigetszentmiklóson (NB II), jelenleg Csepelen szintén az NB II-ben.

Kapuba egyenes út vezetett vagy próbálkoztál a mezőnyben is?

Nem mondanám, hogy olyan egyszerű volt a kapuba kerülnöm, hiszen a mai napig nem nőttem 158 centinél magasabbra. Közel 1 évet könyörögtem az edzőmnek, hogy beállítson a kapuba, végül egy tornára kapus nélkül utaztunk és beadta a derekát. Ott ragadtam, de 5-6 évig egy félidőt kapuban, egyet pedig mezőnyben játszottam.

Kapusok flúgosak? Szinte minden kapusnak van valami kabalája, neked is?

Ha a másik oldalról közelítjük meg, akkor az is flúgos, aki 60 percen keresztül fut ide-oda a pályán. Kabalám pedig az, hogy minden meccs előtt kérek egy pofont valamelyik csapattársamtól - na jó, lehet, hogy ez mégis kicsit flúgos dolog.



A pályafutásod eddigi részével elégedett vagy, vagy van benned hiányérzet?

Lehetne bennem hiányérzet, hiszen mindenkinek a vágya, hogy a legnagyobbak között szerepeljen. Úgy gondolom, hogy az alkati adottságaimhoz mérve a maximumot sikerült kihozni a pályafutásomból. De ki tudja, hogy mit hoz a jövő, hiszen a csepeli csapatnak vannak céljai, szeretnénk NB I/B-be feljutni.

Nem egy tipikus kapus alkat vagy!

Sokszor kapom meg a „150 centis kapus jelzőt”, ilyenkor mosolygok, mert az nevet, aki a végén nevet.

Laurencz László segíti a Csepel munkáját. Milyen az „öreg”?

Laci bácsi minden edzésünket és mérkőzésünket látogatja, rengeteg technikai és taktikai dolgot megtanulhatunk tőle, tudja, hogy mikor van szükségünk a dorgálásra, de lehet vele viccelődni is. Személy szerint nagyon örülök neki, hogy közelebbről is megismertem Őt, hiszen mindig nagyra tartottam a munkáját.



Következő cél?

Mint minden sportolónak nekem is voltak céljaim és álmaim. Szerettem volna NB I-ben játszani, de ez nem adatott meg. Új célokat és álmokat kellett keresni, amit meg is találtam. Jelenleg a csepeli utánpótlás csapatok kapusait edzem, szeretném, hogy ők sikeresek legyenek és elérjék a céljaikat, akkor úgy gondolom, hogy büszke leszek, hiszen az ő sikerük egy kicsit az enyém is!

Mikor nem kézizel, akkor……?

Olyan nem igazán van, hogy nem a kézilabdáról szólnak a napjaim, hiszen edzek, kapusedzéseket tartok, sportszervező menedzser tanfolyamot végeztem, illetve most csinálom az edzői tanfolyamot. Hétvégén is szívesen járok ki a barátaim, barátnőim meccseire, illetve, ha nyár, akkor strandkézi!